A Nagykörút erzsébetvárosi szakasza, amely a Blaha Lujza tértől a Király utcáig húzódik 764 méter hosszan, 45 épülettel. Az 1880-as években alakították ki, ekkor épültek a körutat szegélyező első házak. Az 1890-es évekre már teljesen beépült, legnagyobb részében eklektikus stílusú épületekkel. A Nagykörutat kezdetben Külső körútnak hívták, mivel az ősi Országút, azaz a Múzeum körút, a Károly körút és annak meghosszabbítása, a mai Andrássy út a Belső körút nevet.

A Nagykörút építése 1872-ben kezdődött el, megépülésére azért volt szükség, hogy összekösse egymással a külső városrészeket, ami az ipar és kereskedelem fejlődése miatt vált fontossá. A Nagykörút megépítésével együtt készült el az alatta haladó főgyűjtő csatorna is. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1896. augusztus 31-én adta át a Nagykörutat a fővárosnak (a Dunától a Dunáig ér). Egyes szakaszait a Habsburg-ház uralkodóiról nevezték el. A körút VII. kerületi része – akárcsak maga az egész kerület – Ferenc József császár és király feleségéről, Erzsébet királynéról kapta a nevét. 1950-ben Lenin nevét vette fel mind az Erzsébet-, mind a Teréz körút. 1990-ben visszakapták eredeti nevüket.