Amikor összeköltöztünk Verával, voltak gondjaink a számlák, értesítések stb. érkezésével és átvételével. Ennek egyik következményeként randa nyerészkedős módon háromszor is kikapcsolták nálunk az áramot — harmadjára már rutinos ügyfélként fizettem az irodában a sápot. Idén januárban a jóanyámtól örökölt lakással jártam így — úgyhogy kitapasztalhattam, mennyit fejlődött a „szolgáltató”.
Képtelen voltam bejelenteni a címet a büszkén hirdetett elektronikus rendszerbe, ezért beballagtam az illetékes ügyfélszolgálathoz. Az udvarias, ám határozott ügyintézőtől megtudtam, hogy tényleg hiába próbálok ilyen címet bejelenteni, mert ilyen lakás abban a házban nincs. Arra a keresztkérdésre, hogy akkor viszont vajon mit kapcsoltak ott ki, hajlandó volt ún. felhasználóazonosítóval és egyéb érdekes dokumentumokból kideríte- ni, hogy az ő nyilvántartásukban nem földszint, hanem I. em. 1. szerepel. Érdeklődtem, hogyan kezdődhet a számozás pont abban a házban a fsz. 2-vel és hogyan ékelődhet az 1. lakás az emeleten a nagyobb számok közé. Frappánsan azt válaszolta, hogy a rendszer nem javítható (innentől a „rendszer” idézőjelben írandó). Egyébként van nekem fonto- sabb dolgom is, ugyanis velem ők, az MVM szerződnek, az áramot az viszont az E.On kapcsolja vissza.
Ő persze átküldi az új szerződést az E.Onnak, ők azonban kb. egy hónap múlva kapcsolják vissza.
— Tessék???
— Van 15 napjuk, hogy „feldolgozzák” a beérkező értesítést, majd további 8 (munka)nap arra, hogy „elbírálják” azt. Ezután újabb 8 napon belül vissza is kapcsolják, ahogy éppen befér a munkarendjükbe.
— Nem lehetne ezt gyorsabban?
— De, ha személyesen jelenti be.
— Akkor már megyek is.
— Ne tegye, az E.On-hoz nem lehet közvetlenül bejutni. Telefonon kell jegyet foglalni az ügyfélszolgálatuktól.
És valóban. Időpontot a már említett felhasználóazonosítóval tudtam foglalni. A foglalt időpont először is azért jó, mert amikor az ember megérkezik és elmondja, hogy mit akar, akkor az e célra rendszeresített, roppant udvarias hölgyek az egyszerű látogató számára követhetetlen menürendszerben bepötyögik adatait az ún. automatába (a magyar automata az a gép, amihez több ember kell, mintha nem lenne), és akkor kap a megszokott felhasználóazonosító helyett egy alkalmi kódot, ami addig kell neki, amíg el nem jut az őt váró ügyintézőhöz — onnantól ismét a felhasználóazonosító játszik.
Másodszor pedig azért jó a foglalt időpont, mert így csak háromnegyed órát kell várnia a pontosan érkezett ügyfélnek. (Igoriban megtanultuk, hogy a pontosság csak a vasútnál az első.)
Ezek után bonyolult és szokatlan kérésemet (szeretném visszakapcsoltatni a villanyórát; itt van hozzá az érvényes szerződés) mindössze háromnegyed újabb óra alatt sikerült adminisztrálni (adjam meg a telefonomat; majd értesítenek, ha jönnek). Eközben meg- tudtam, hogy a rendszer igenis javítható — ha tulajdonosként beviszem hozzájuk a tulajdoni lap hiteles másolatát és kérvényezem a javítást, akkor nagy kegyesen hajlan- dóak kijavítani a hibájukat. Némi szeplője ennek a módszernek, hogy tavaly kérhettem volna a kormányablakon egy db ilyen másolatot ingyen, a kormányablakot azonban az új orosz rendszer kedvéért leépítették.
Az új kormányablakhoz viszont okostelefon kéne, az meg nekem nincs. Anyátok!
Fügedi Ubul
