1888-ban Quittner Zsigmond terve szerint Deutsch Zsigmond felkérésére épült három- emeletes historizáló lakóház, a kivitelező Wawra és Pfeiffer voltak. Kevert stílusú homlokzat, ennek közepén az egész rizalitot átfogó erkély húzódik, az erkélyajtó mellett hermapilaszterek láthatók, de az eredetileg meglévő homlokzati oromzat mára eltűnt.
Az épület ennek ellenére – a szomszédos házakkal együtt – jól illeszkedik a neoreneszánsz környezetbe. És bár a főkapu régi, rossz állapotú, a mögötte húzódó felújított bejárati folyosó és annak mindkét oldalát díszítő domborművek szépek.
Quittner Zsigmond (1857-1918) pályáját neoreneszánsz épületek tervezésével kezdte, itáliai ihletésű tervei mellett franciás stílusú épületei jellemzik őt az 1880-as években. Az előbbiek közül Krausz Lajos Andrássy úti palotabérházát (1882-1884), vagy Laczkó Antal Eötvös utcai palotabérházát (1885), az utóbbiak közül Erényi Ullmann Lajos Ferenciek tere sarkán álló bérházát (1887) említhetjük. Az építész a kor magyarországi születésű építészei közül az egyik első volt, aki azonosulni tudott a neobarokkal, és az új stílus adta lehetőségeket egy sor elegáns budapesti lakóházon ki is aknázta az 1880-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig. Több neobarokk lakóház tervrajzain láthatjuk aláírását.