A mi Erzsébetvárosunk

343. Még mindig a matrica

2015. január 14. - amier

05.jpgÉrdekes válasza volt még a múlt héten az illetékes (?) államtitkárnak (Fónagy János) útdíj-ügyben egy kérdésre, nagyjából ez: az egyeztetésnek semmi értelme, mert akit sért a változás, nem fog egyetérteni, akinek meg jobb lesz, úgysem tiltakozik. Ebben a válaszban benne van a Fidesz teljes filozófiája. Mi (néhány volt kollégiumi szobatárs) kitalálunk dolgokat, az ügyvédek megírják, a gombnyomogatók megszavazzák és kész.

Nem csak elvi kérdés a társadalmi egyeztetés, néhány példa az útmatrica ügyben. Ha egy híd közepén van a megyehatár, akkor ne kelljen két megyei matrica. Ha a repülőtérre kizárólag egy olyan útvonalon lehet menni, aminek az utolsó párszáz métere fizetős, akkor ezt a pár métert mentesíteni kell. Ha egy megyére érvényes a matrica, akkor ne az utolsó lehajtóig lehessen egy matricával használni, hanem a megyehatár utáni elsőig. Ha az országhatártól fizetni kell, akkor a fizetőpont ne csak büntetéssel legyen megközelíthető. 

utdij1.jpg

És van még tanulság bőven. Az új rendszer szabályait a hatálybalépés előtt 28 órával jelentették meg a közlönyben. Megismerésére esélyt sem adtak. Az árusításra ők sem készültek fel. Nulla órától nem volt megvehető, mobiltelefonon majd egy hónap múlva, interneten csak sok órás próbálkozás után.

Még egy tanulságos válasz. Azért az utolsó előtti este jelent meg, mert a sok vita miatt elhúzódott a kormánydöntés. És egy jótétemény. Aki saját hibáján kívül ment matricás útra, büntetés nélkül pótolhatja a vásárlást. Csak az 1500 forintos szolgáltatási díjat kell befizetnie, elzarándokolva egy ügyfélponthoz.

De mit fizet az állam a felkészületlenségért?

Gergely József

342. Bűnügyi statisztika

06.jpgHa valakinek még nem tűnt volna fel, akár az otthontérkép blogról is megtudhatja, hogy Budapesten meglehetősen sok a bűncselekmény. A statisztika helyett használt összesítés azonban erősen félrevezető — miként mindig félrevezető eredményeket ad, amikor a statisztikákat összesítésekkel helyettesítik.

Mivel nem férhetek hozzá az adatok megbízhatóságának mérőszámaihoz (a bejelentések arányának becsléseihez), fogalmam sincs, mik lehetnek a helyes számok. Az azonban jól látható, hogy az összesítésben csak a bejelentett bűncselekmények szerepelnek, ami olyan, mintha a jéghegyek össztömegét csúcsaik eloszlásából próbálnánk „becsülni”.

bulinegyed2.jpg

Ebből a „kriminális” összesítésből úgy tűnik, hogy a főváros belső kerületei a bűn melegágyai, és a közbiztonság kifelé haladva fokozatosan javul — a XVI. kerületben kevesebb mint százada a VI. kerületben mért csúcsnak. Gyanús ez a nagy különbség. Ismétlem: nem ismerem a helyes becsléshez szükséges adatokat. Így hát közzéteszem személyes tapasztalatomat — ki-ki tegye hozzájuk a magáét!

  1. Mintegy harminc évig a város közepe táján (Újlipótvárosban, illetve a Sasadon) laktam, és ezalatt négy lakásbetörést kellett megérnem. Mindegyiket bejelentettük; a tetteseket egyszer fogták el — a szomszédok, akik észrevették, hogy nyitva a lakás ajtaja.
  2. Munkahelyem belső Zuglóban, a Stefánián volt és van. A biciklit, amivel járok, nem vihetem be az épületbe, hanem az előkertben a rácsos tárolóhoz kell kössem. Először 2012. december 23-án lopták el — kellemes karácsonyt! Nem jelentettem be.
  3. Tavaly kiköltöztem Zugló legkülső, a XV. kerülettel határos részére, hogy együtt éljek a Nővel, akit szeretek. Idén ellopták a kertből a molnárkocsinkat — nem jelentettük be. Aztán ellopták a kertből a biciklimet — nem jelentettük be. Azután a fajlagosan 3. legtöbb bejelentett bűncselekménnyel szomorkodó VIII. kerületben Halottak napján egy közértben ellopták a táskámat. Benne volt minden okmányom, tehát azt be kellett jelenteni. A biciklikulcs is benne volt, márpedig a járművet hétvégére kivételesen bent hagytam az intézetben. Mire kerítettem valakit, hogy vágja le róla a zárat, már ellopták azt is — nem jelentettem be. Érzek én itt valamiféle tendenciát…

Miért is nem jelentjük be a bűneseteket? Mert nem látjuk értelmét. Ha mégis felbuzog bennünk az állampolgári kötelesség, a rendőrök megpróbálnak lebeszélni róla, elmagya- rázva, hogy mindössze azt érjük el vele, hogy három hónap múlva küldenek nekünk egy levelet azzal, hogy a tettes kilétét nem sikerült kideríteni, ezért a nyomozást lezárták. Azt persze megértik, hogy az okmányok hiányát be akarjuk jelenteni, de az erre szolgáló űrlapon a lehetséges válaszok között a bűncselekmény nem szerepel; azt külön be kell írni. Automatikus válaszként szerepel, hogy nem kívánok „elveszett” okmányaim után nyomoztatni; ezt külön módosítani kell igenre, hogy de, akarok. Ezek után mindenhol, már az okmányirodában is szigorúan különbséget tesznek aközött, hogy (az automatikus válaszokat elfogadva) bejelentettem-e okmányaim eltűnést, vagy feljelentettem-e az ismeretlen tettest.

bulinegyed1.jpg

A rendőrökön persze nincs mit hibáztatni: az ő kezüket teljesen megköti a jogalkalmazás hazai gyakorlata. Éppen úgy, ahogyan nekem nincs kedvem bejelenteni (mert minek?) a rendőrnek sincs kedve elkapni és bíróság elé állítani az elkövetőt. (Mert minek?) Valós történet jön, célzatos betoldás vagy szépítgetés nélkül:

N.N., az ifjú anya hazafelé tologatta kisgyermekét, a nagyobbacska pedig mellettük biciklizett. Ahogy odaértek a ház utcára nyíló erkélyéhez, átemelte annak korlátján a gyerekkocsit és a biciklit is (de sok bicikli van ebben az írásban!), megkerülték a sarkot, és a túloldalt nyíló kapun bementek. Mire beértek a lakásba, a gyerekkocsit és a biciklit már el is lopták. Bejelentették az ügyet, majd másnap elmentek a bizományiba új gyerekkocsit venni. Az első, amit megpillantottak a sajátjuk volt — még a gyerek sapkája is benne maradt. Boldogan szaladtak vissza a rendőrségre, hogy hohó, a biziben meg kell legyenek az eladó adatai! Meg is voltak; a rendőrök kiszálltak a feltételezett elkövetőhöz, és már a folyosón a lakás ajtaja mellé támasztva megtalálták a biciklit. A lakásban pedig ott volt maga az eladó, akit nagyon nehezemre esik máshogy, mint tolvajként emlegetni. Nos, nem: esély se volt arra, hogy vádat emelhessenek ellene. Kijelentette, hogy a biciklihez semmi köze, azt biztosan odatámasztotta valaki. A gyerekkocsit pedig előző este nyerte a kocsmában kártyán egy ismeretlentől, akiről nem tud személyleírást adni. A rendőrök pedixépen elmagyarázták N.N.-éknek, hogy hasonló esetekben a bíróságok sorozatban mentik fel a vádlottakat „bizonyíték hiányában”. Ezzel a történetnek vége.

Hát ugye az együtt ellopott gyerekkocsi és bicikli független utakon-módokon egy nap alatt egy helyre kerülésének esélye meglehetősen csekély, és ez a nagyon kis szám alig néhány konkrét adat ismeretében jól számolható — kényesebb ízlésű bíráxámára többféle módon is becsülhető. Nagy-Britanniában a közvetett bizonyítékokon alapuló vádat a bíróságnak el kell fogadnia, ha az elkövetés valószínűsége 99,99 %-nál nagyobb. De Magyarország nem jogállam.

Fügedi Ubul

341. Rezsiszilárd megint

07.jpgÚjabb. Rezsi. Csökkentés. Jön. Majd. Ezt Németh Szilárd jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján. És újra meg újra hangsúlyozta, hogy a rezsicsökkentéssel eddig összesen körülbelül 350 milliárd forint maradt a családoknál, mert "350 milliárd forintot vettünk el a többnyire külföldi tulajdonú energiacégektől”. Most pedig a szabadpiacon is letörnék az energiaárakat, hogy a vállalkozásoknak is jó legyen.

Mert, ahogy fogalmazott, ahol a vállalkozások olcsóbban jutnak energiához, ott “pörög” a gazdaság. Szerinte a matricarendszer is úgy jó, ahogy van. Amikor meg arról kérdezték, hogy most akkor hogyan is van az – mármint rezsicsökkentésileg –, hogy útdíjat vezetnek be ott, ahol eddig nem kellett fizetni, a biztos úr azt találta mondani, hogy: a benzin árának csökkenése jól kárpótol mindenkit az útdíjért.

nemeth_szilard1.jpg

Csak kérdem: ha majd újra nő a benzinár, a kormány kompenzációt fizet nekünk?

És hogy a végére is maradjon egy poén: jelenleg a próbaüzem zajlik – mondta az útdíjrendeletről Orbán Viktor a szokásos pénteki rádiós műsorában. És azt is mondta, nyugodtan lehet tiltakozni a megyei matricák miatt. Aha. No, akkor most híreket mon- dunk: Budapest egész területén torlódások várhatóak a gyorsforgalmi útdíjak bevezetése miatt. Aki teheti, a XII. kerületi Cinege utca felé kerüljön.

Gergely József

340. Állatmenhely Tökölön

08.jpgKedves olvasók, ismerősök! Tudom, hogy nem erzsébetvárosi téma, de örömmel osztanám meg veletek (Önökkel) szombati élményeinket. Hála Szilágyi Angi és Bütykös Misi szervező munkájának, gyermekeinkkel és barátainkkal a múlt hét végén látogatást tehettünk az Elek-Ágh Állatmenhely Közhasznú Alapítvány Tökölön található telepén.

Baráti társaságunk jóvoltából sikerült összegyűjtenünk több mint 300 kg száraz, és konzerv kutyaeledelt. A helyszínen meggyőződhettünk arról, hogy az ott dolgozó főállású, és önkéntes munkatársak, milyen körülményeket teremtenek, az elhagyott, vagy utcára dobott, hányatott sorsú kutyáknak. Feltűnő volt, a telep tisztasága, ami a számát tekintve (ne feledjük, 140 kutya él a telepen) hatalmas teljesítmény.

tokol1.jpg

tokol2.jpg

Köszönjük az alapítvány munkatársainak, ezt a délutánt, mindannyian maradandó élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Ígéretünket igyekszünk betartani, és a jövőben lehetőségeinkhez mérten, már pontosabb információk birtokában fogunk tudni segíteni. Szívesen vennénk újabb segíteni szándékozók jelentkezését is.

tokol4.jpg

tokol3.jpg

Ha valaki szeretne egy kutyát magához venni, úgy az itt levők között megtalálhatja négylábú társát. Minden kutya teljes körű egészségügyi ellátást kap, az ivartalanítást, és a védőoltásokat is beleértve. Ezúton is kérlek benneteket (Önöket), hogy amennyiben lehetőség van rá, az adó 1%-nak felajánlásával támogassátok ti is (Önök is) az alapítványt.

Devosa Gábor

339. Útvonalkereső játékok

01.jpgBudapest közlekedési rendjéről és információs „rendszeréről” írva is éppen azt találtam a legkínosabbnak, hogy ilyen rend, illetve rendszer valójában nincs. Utóbbi témához apró adalékként azóta rájöttem, hogy a Bosnyák téren igenis kiírják a 124-es, a 125-ös (és a 272-es) indulásának időpontjait.

No, nem azok megállójánál, viszont a tér túloldalára dupla kijelzőt állítottak, és azon a Rákospalota felé menő buszok közé bekeverték ezeket az ellenkező irányba induló jára- tokat. Ha tehát valaki arra kíváncsi, mikor is indulnak ezek, át kell vágnia a Csömöri úton (aztán vissza). Lehet, hogy közben elmegy a busz, de hát így jár, aki túl kíváncsi, ráadásul hamar meg is örexik. Jelzem, a dupla kijelző környékére az inkriminált buszok eltévedve se juthatnának el, mert át kellene törniük a zárt villamospályán (villamos évtizedek óta nem jár a téren). Jelen írásomban azt próbálom meg érzékeltetni, hogy a rendszer, a tervszerűség kormányunk intézkedéseiben sem fedezhető fel; emellett a kormány egyáltalán nem egyezteti az ország központjáról kialakított elképzeléseit a fővárossal.

utdij1.jpg

Fotó: MTI/MTVA / Máthé Zoltán

Az új rend

2015-től fizetni kell az eddig ingyenes autópályákon, így azok bevezető szakaszain és az M0-ás gyűrűn is. Idézet: A most kitalált rendszer egy olyan szisztéma, amelynek az előnyeit a magyarok élvezik, az átutazók nem. "A magyarokat megvédjük, a bevételeket növeljük" – mondta erről Orbán Viktor. A gondolatot kifejtő államtitkár, Tasó László szerint ez rendkívül olcsó, például a budapesti gyűrű használatáért évi ötezer forint munkanaponként alig több mint húsz. A kormány érvelése engem a mikroközgazdaságtanra emlékeztet — hibátlan, ha betartunk bizonyos feltételeket:

  • az M0-ást az emberek csak munkába járásra használják;
  • a munkába járáshoz használt autójukkal soha, sehova máshova nem mennek, mert akkor máris újabb matricákat kellene vásárolniuk;
  • ezek az (elképzelt) emberek egész évben egyetlen nap szabadságot se vesznek ki, mert akkor nem járnának munkába a semmi másra nem használt autójukkal.

Úgy érzem, ezekkel a kiegészítésekkel az államtitkár „gondolat”menete már jól érzékelteti, mit is ért kormányunk „munka alapú” gazdaságon és társadalmon.

Szolnoki Gábor (Fidesz-KDNP), Tárnok polgármestere ezt írta az MTI-nek: „Tárnokról eddig csak díjköteles szakaszokon lehetett eljutni az M7 autópálya fővárosba, Érdre vagy Székesfehérvárra tartó, jelenleg még díjmentes részeire. A nagyközségben élőknek ezért mostanáig a közel 43 ezer forintos országos éves matricát kellett megváltaniuk a sztrádahasználatért. Az újonnan bevezetendő éves megyei matricákkal ez a költség drasztikusan csökken; a tárnokiak januártól mindössze 5-10 ezer forintért autópályán juthatnak el kiemelt úti céljaikra.” — Mármint azok a tárnokiak, akik az eddig nem fizetős szakaszt egész évben és szigorúan csak Érdre, Budapestre vagy Székesfehérvárra használták, és a fentiek értelmében soha, sehova máshova autópályán nem utaznak.

Mert mi kell ahhoz, hogy valaki végighajthasson az M7-esen? Az autópálya négy megyén (Pest, Fejér, Veszprém, Somogy) halad át; az évi húszezer forint. Azoknak is, akik csak a három nyári hónapban járnak arra hétvégeken meg szabadságon, hogy eljuthassanak a nyaralójukba. Azon, hogy kell-e Veszprém megyéért fizetni, volt némi hercehurca. A „jelölt megyei és irány szerint szomszédos megyei matricákkal használható” jelmagyarázatot a célszerűségre vágyó olvasók úgy értelmezték, hogy az ilyen szakaszokhoz elég egy-két szomszédos megye matricája. Ám éppen ellenkezőleg: ezekhez nem elég az adott megye matricája, legalább egy szomszédos is kell.

Balatonfőkajár déli határának használata tehát évi ötezer forint. Veszprém megyének ez a 7 km autópályája van; a megyei matrica semmi másra nem jó. Vas megyében a Szombathelyről Répcelak felé tartó, 17 km-es M86 miatt kell fizetni (ezt Hende Csaba honvédelmi „miniszter” dec. 31-én még tagadta), Kaposvár helyzete pedig Budapestével szinte analóg: megépítették az elkerülő utat, hogy az áthaladó autósok ne menjenek be a városba — most fizetőssé teszik az elkerülőt (és semmi mást, egészen a Balatonig), hogy mégiscsak menjenek be.

A rekord, hogy a bevezető szakaszok fizetőssé tétele miatt százötven méter(!) autóútért fizetnie kell annak is, aki Ferihegy 2-re szeretne kijutni — derítette ki a VEKE. Újpest polgármestere pedig egyszerre csak azt vette észre, hogy az a bizonyos „M0-74-es csomópont”, ameddig ingyenes (lenne) a Megyeri híd — egyszerűen nem létezik: az első olyan pont, ahol le lehet hajtani, az a 75-ös!

utdij_terkep1.jpg

2015. január 1-től mindössze az alábbi pályák, illetve autóutak díjmentesek:

  • M31 autópálya;
  • M0 autóút három szakasza.

„Az M0 további részei valamint a körgyűrűn belül a gyorsforgalmi utak ki és bevezető szakaszai mellett az eddig díjmentesen használható városi elkerülők, és autóutak is elvesztik díjmentességüket és az új szabályozás hatálybalépésével kizárólag matrica használat mellett van mód jogszerűen igénybe venni” — írja a helyesírási hibák mexokott özönével a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.

Ingyen-e az ingyen?

Logikus a kérdés: miért díjmentesek ezek a szakaszok? Hát azért, mert jórészt uniós pénzből építettük őket, és a támogatás feltétele volt, hogy ingyen lehessen rajtuk autózni. Hát most lehet… A csatlakozó szakaszokat viszont fizetőssé tették, tehát a körgyűrű eredeti céljára — Budapest elkerülésére — csak matricával használható. A témát józanul kommentálók szerint emiatt nagyon-nagyon valószínű, hogy újabb kötelezettséxegési eljárást kapunk a nyakunkba.

Már csak azért is, mert némely szakaszok ingyenessége puszta látszat: az „ingyenes” szakasz végén csak fizetős felvezetőn hajthatunk le. A délkeleti szektorban az M5 bevezetője fizetős, az M51 viszont nem — de úgy torkollik az M5-ösbe, hogy a környéken nincs menekülő út. Ingyenes az M4-es autóút (4. főút) és az M3-as közötti rész, de ennek az M3-as felé eső végéről is csak pénzért juthatunk le — aki nem akarnak fizetni, legkésőbb a Rákospalotai határ útnál le kell menjen. Erről balra a Körvasút soron haladhat, jobbra pedig a Szentmihályi útról:

  • a Nyírpalota út – Drégelyvár u. – Csömöri út – Thököly úton (amerre a 7-es busz jár), vagy
  • a Bánkút u. – Vasutastelep u. – (Besnyő park) – Kolozsvár u. – Erzsébet királyné útján.

Amint már tisztáztuk: a felkészületlen főváros a Csömöri utat (a villamospálya úttestté alakításával) nem szélesítette ki, az Erzsébet királyné útját pedig éppen most szűkítette be. Nincs semmiféle rendszer; a különféle hatóságok nemcsak nem működnek együtt, de még nem is tájékoztatják egymást.

A „lakosság tájékoztatásáról” és a díjfizetés anomáliáiról itt most nem ejtexót; van a cinikus késlekedéssel és halogatással társuló szervezetlenségnek és agyhalálnak egy olyan foka, amelynél már ledermedek… A már emlegetett „Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.” ematrica.autopalya.hu oldalán most (január 1-én 22:42-kor) éppen ez az üzenet olvasható:

„"Figyelem: Az elektronikus értékesítési rendszer (ematrica.autopalya.hu) stabilan működik, azonban a hirtelen megnövekedett látogatószám miatt egy-egy művelet hosszabb időt vehet igénybe, ezért megértésüket és türelmüket kérjük. Amennyiben halasztani tudja vásárlási szándékát, akkor kérjük a műveletet egy későbbi időpontban próbálja meg ismét.”

Kurucz Éva kormányszóvivő elmondta, hogy a kormány évek óta foglalkozik a megyei matricák bevezetésével; a számos háttértanulmány „elérhető lesz”. Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint mindez összefüggésben van a vasúti közlekedés és a budapesti közösségi közlekedés fejlesztésével is, a kormány kiemelt célja ezekre szoktatni az embereket.

Ja, januártól több járatot töröl a MÁV.

Olybá tűnik, a cikk megírása óta eltelt 3 nap elég volt ahhoz, hogy az M30-as végének díjmentessé tételét is sikerüljön kilobbizni. Persze, az is lehet, hogy a több éves előkészítés végére még mindig ottmaradt a térképen a „helytelen jelölés”. Nem is tudom, melyik a kínosabb…

Fügedi Ubul

***

UPDATE: Budaörs lázad – Budaörs város önkormányzata a továbbiakban nem fizeti az autópálya és a lehajtók közvilágítását – jelentette be Wittinghoff Tamás budaörsi polgár- mester kedd esti közleményében. Az M1-M7-es autópálya bevezető szakaszán útdíjat vezetett be a kormány, amivel egyoldalúan változtatott a közlekedés feltételein. Ezért a budaörsi önkormányzat február 28-ával felmondja az autópályák megvilágításról szóló megállapodást, de már az addig hátralevő időről szóló közüzemi számlákat is továbbítja a KKK-nak (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ)

338. Karaván udvar

02.jpgMegnyílt a minőségi street food mennyország — írta az Index, méghozzá a Kultúra rovatban. A típusos marketingcikkből (a jogi hercehurcák elkerülésére egy-egy valószínűleggel tompítva) megtudhattuk, hogy ez „az üres telkek eddigi legjobb hasznosítása” és hogy ebben „csúcsosodik ki” az, amit Kalas Györgyi egyszerűen csak „az elmúlt évek egyre szétburjánzó street food őrületének” nevez.

(Szerk.: a Karaván udvar a Kazinczy utca 18. alatt, a Szimpla közelében nyílt meg egy addig üresen álló telken.)

Ezt a bizonyos „street food”-ot nyersfordításban utcai kajának mondhatnánk. Erre magyar gyűjtőnév ritkán használatos, mert a lacipecsenyések, lángossütők és más utcai kajáltatók leginkább piacokon, vásárcsarnokokban, pályaudvarokon fordulnak elő csoportosan. Utcai feltűnésüket adminisztratív rendelkezések is nehezítik; így például közterületen nem szabad konténert felállítani stb. Ezért aztán a magyar „street food” jellemzően nem az utcán (street) fordul elő, hanem zárt, de legalább körülkerített helyeken tenyészik. Ott aztán semmi sem különbözteti meg a közönséges gyorsétkezdétől — mármint azon kívül, hogy angol neve van, és az a menő.

karavan_udvar1.jpg

Karaván udvar

A lelkes beharangozó hatására vasárnap családostól felkerekedtem, hogy kipróbáljam a kerületi aktualitást. Roppantul érdekelt a kezdeményező-alapító „Lángos Máshogy”, de a többi se hangzott rosszul. Hááát… a lángossütő vasárnap nem nyitott ki, a többi viszont afféle gyermekbetegségekben látszik szenvedni. Mi azért belevetettük magunkat a forgatagba (afféle félház volt az udvarban; mindig akadt szabad hely). Kipróbáltunk hárman háromfélét — néhány általános és egy pár egyedi tapasztalattal.

Egyértelmű volt, hogy egyik áruda sem készült fel ekkora tömegre. A rendelések felvétele és a kiszolgálás is akadozott; volt, ahol a sorrendet sem sikerült betartani. Mindezt jóindulattal ellensúlyozták; ha a kiszolgálás üzemszerűvé válik, a kedvesség pedig megmarad, a hely akár egészen kellemes is lehet. Nagy gondot fordítanak a személyzet nyelvtudására; mindenhol akad legalább egy perfekt angol. Helyenként remek poénokba botolhatunk: a Boci, boci, tarka angol fordítása SZVSZ frenetikus.

bociboci.jpg

Boci, boci, tarka

A sietős kapkodás időnként az étel minőségének rovására ment (pl. nem főtt meg rendesen a tészta). Az udvar takaros, tiszta, bár a szemeteseket nem mindig könnyű megtalálni. A pultokon, asztalokon még sószórók sincsenek, viszont — talán ezt ellensúlyozandó — vaskosan elsóztak szinte minden ételt, amit csak megkóstoltunk (tészták, rizs, sajt). Ez azt jelenti, hogy nekem pont jó volt; a lányok viszont nem tudták megenni, úgyhogy a harmadik nekifutás után átmentek a Szimplába, de előtte még vettek nekem kolbászt az otthagyott körethez.

Bezzeg egy hasonló jellegű kínai kajáldában nemcsak különféle szórható fűszerek vannak, de ecet és szójaszósz is!

badog_gundel.jpg

A „Bádog Gundel”

A legnagyobb csalódás a minimalista választék volt: egy jobb húsbolt (pl. a Thököly és a Hungária sarkán) mintegy kétszer annyi ételt kínál, mint itt a legnagyobb bódé, a legendás „Bádog Gundel” pedig kenterben veri az egész udvart.

Az árakat egyértelműen a környékről szólva sztereotípiaként emlegetett „részeg angol turisták” pénztárcájához szabták: a hasonló minőségű ételeket a húsboltokban az itteni árak mintegy harmadáért adják. A palacsinta valószínűleg nem túl drága, de azt nem próbáltuk — a lángos, az nem hagyott nyugton. A cikkben emlegetett „két kisebb” lángosért a 390 Ft vígan piacképes lehet — gondoltam. Kérdés, hogy mit adnak hozzá és mennyiért? Azt, hogy az a „kisebb” mit is jelent, a cikk fényképéből az optikai torzítás mián nem tudtam megítélni, tehát visszamentem hétfőn.

langos2.jpg

Két, kisebb lángos...

Nos, az a 15 cm-nek mondott átmérő, az lángosnak nagyon kicsi. Hozzá már a fokhagyma is 50 Ft-ért van; minden más feltét 100 vagy több.

Fügedi Ubul

337. Erzsébetváros 2014.

03.jpgJóreggelt. Kezdjük rögtön a 2015-ös év első bejegyzését úgy, ahogy azt illik: Boldog újévet kívánunk minden kedves és kedvetlen olvasónknak! Merthogy itt van, megjött az újév, és ha nehezen is, de eltelt a 2014-es esztendő. Már túl vagyunk a karácsonyi bejglibulin, a szilveszteri hejehuján és az új év első napján is, nézzük most meg Erzsébetváros eltelt egy évét. Zanzásított, szubjektív, blogalapú beszámoló következik.

Igazi felújítási-átadási dömping volt a kerületben, miközben lett néhány tuja meg tűzfal- festett homlokzat, végletekig fokozódó kocsma zaj és mocsok, választási ígérethalmok, durva kampány, szemetes, elhanyagolt VII. kerület, elégedetlen civilek és lakosság.

És még néhány hír 2014-ből, amire érdemes részletesebben visszatekinteni. Először is kezdjük azzal, hogy a látogatottsági adatok alapján azt az írást olvasták itt a legtöbben, amiben az évenként érkező, a Károly körút-Király utca-Rumbach S. utca-Dob utca határolta idegenforgalmi aranynégyszögben lezajló lomtalanítás sajátos bájáról írtunk.

lom_kk1.jpg

De történt azért bőven más is az eltelt esztendőben. Példának okáért volt két választás is, áprilisban Oláh Lajos nyert a választókerületben, októberben pedig kiderült, hogy minden elégedetlenkedés ellenére marad a polgármester, bár a testületi többséget elveszítette. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a kampány során egy napra mindenki Hunvald lett, volt majdnem ingyenes nemkampánytej és a VII. kerületi FIDESZ benevezte a Felkel a nap, felkel a hét című Vattamányos himnusz-félét az Eurovíziós dalfesztiválra. És persze átadták az átépített Almássy teret és Madách teret (mégha ez utóbbit titokban is, az előbbit meg rögtön egy megtisztelős, Fásyádámos haknibulival felavatva.)

klauzal_tuzfal4.jpg

Aztán többek közt Neopaint megtűzfalfestett jó pár épületet a kerületben (csak éppen a Rumbach Sebestyén utcai Sissy-faliképben hagytak egy ronda reklámtáblát), felpörgött a Dob utca felújítása/tákolása (máig tart az lakók nagy örömére), de felújításra került a Nyár utca is (szintén a lakók örömére).

2014 júniusára elkészült és működni kezdett az új térfigyelő központ, mégha néha valahogy szelektíven „látott” is, hosszas huzavona után elkezdődött a Klauzál téri csarnok átépítése és végre valóban elkészült a kampány során átadott, majd rögtön le is zárt Dohány utcai gettó-emlékfal is.

madach20140523-5.jpg

Ezek voltak úgy nagyjából az elmúlt év történései a kerületben, de ha már az írás legelején szóba került, nézzük meg így a legvégén az öt, 2014-ben legolvasottabb poszt listáját (a mérés 2013. november 15. óta számol):

Jó, jó, tudjuk, hogy ez nem egy nagy vasziszdasz, de jól esett újra olvasni ezeket a bejegyzéseket. És persze tudjuk azt is, hogy ez a párezer érdeklődő népszerűbb blogokon semmit sem jelent, de nekünk fontosak, szívünknek kedvesek, így aztán mi most is örülünk nekik.

Ez volt tehát Hölgyek, Urak – ha csak így szubjektíven is, a teljesség igénye nélkül összeszedve – a tavalyi év Erzsébetvárosban. Innen folytatjuk majd, további kellemes szórakozást és még egyszer boldog újévet kívánunk mi is minden kedves olvasónknak. És hogy az idei évre mondjunk valami biztatót is: hajrá Balogh néni!

A Szerkesztők

336. Boldog új évet!

Kedves Barátaim, tisztelt Erzsébetvárosiak! A 2014-es év holnaptól már a hátunk mögött lesz, minden gondjával, bajával együtt. A régi vicc szerint az új év mindig rosszabb, mint az előző és jobb, mint a rákövetkező. Nagyon remélem, hogy ez 2015-ben épp fordítva történik: jobb lesz, mint 2014 volt, de gyengébb, mint 2016. Bízom abban is, hogy már túl vagyunk a nehezén, mert a mélyponton elvész a bizalom és az önbizalom egyaránt.

buek2015.jpg

Nagyon sok múlik rajtunk is, baloldali embereken: hogy higgyünk magunkban, higgyünk a tenniakarásban, higgyünk abban, hogy sok munkával, összefogással javítani tudunk a dolgokon. A magunk eszközeivel a kerületben és itt ezen a blogon is ezért igyekszünk tenni és kérem Önöket is, hogy legyenek ebben partnereink.

Boldogabb és sikeresebb 2015. évet kívánok mindannyiunknak!

Devosa Gábor
az MSZP Erzsébetvárosi Szervezetének elnöke

335. Paksi titkok 3.

04.jpgLesz-e Pakson újabb atomerőmű? (III.)Eddig a devizahitelről beszéltünk, meg az építés körülményeinek szinte teljes körű titkosításáról. Pár nap alatt az a kérdés is előkerült, hogy lesz-e atomerőmű, és ha igen, orosz tulajdonba kerülhet-e? Az első megdöbbenés ott van, hogy egy (vagy több?) aláírt, igen komoly témájú szerződésnél tisztázatlan az elállás lehetősége és tisztázatlan a tulajdon.

Azután jönnek a részletek. Mi van, ha Putyin meggondolja magát? Mivel a tervező, a fővállalkozó az orosz állami Roszatom, bármilyen politikai döntés előfordulhat (lásd: Déli áramlat). Mi van, ha az uniós vizsgálódás eredménye miatt nem szabad megépíteni? Mi van, ha mi gondoljuk át és gondoljuk meg ezt a bizonytalan gigaberuházást?

paks3.jpg

Felmerült az is, hogy az esetleges hitelezési akadályokat azzal kerülik meg: orosz tulajdonú lesz az erőmű és garantált áron vásárolunk? Érdekes ellentét lenne ez a kiszolgáltatottság Orbán szabadságharcos ténykedésével. Tényleg Brüsszelben és Washingtonban védik a mi érdekeinket. Mert vezetőink csak a pénzt látják.

A fenti kérdésekre pár napon belül egymással ellentétes kormány- és szakmai nyilatkozatok jelentek meg. Itt csak az a biztos, hogy 10 milliárd eurónyi hitelt 30 év alatt kamatostul vissza kell fizetnünk. Gyerekeink és unokáink adóssága készül az orrunk előtt!

Gergely József

334. Sétafika 3.

05.jpgMindenekelőtt bocsánat, hogy megtévesztő a cím, most elég lett volna a séta is. Karácsonyi. Röviden: még október elején került félig készen átadásra a Dohány utcában a gettó-emlékfal, melyet aztán az avató- beszédek után azonnal vissza is csomagoltak. Az interaktív térképpel is rendelkező fal a pesti zsidóság történetének és a gettónak állít emléket.

A december elején – az októberi ünnepi átadás ellenére – azonban még mindig csak félig volt kész. De most, az ünnepekre csoda történt, a Dohány utcai emlékművet befejezték (épp most csomagolnak a munkások) karácsonyra/hanukkára. 

dohany_emlekm5.jpg

dohany_emlekm6.JPG

dohany_emlekm7.JPG

Néhány kérdés azért nyitva maradt:

  • Miért szűnt meg az aszfalt járda, helyette murvával szórták fel a területet?
  • Egy emlékmű előtt nem kellene megszüntetni a parkolást? Így nincs rálátás, hátha még elolvasod a feliratot...

Kellemes ünnepeket, és Boldog új évet kívánok mindenkinek.

Fedrid Gábor

***

Kár, hogy a fal jelentős részét az foglalja el, hogy ki is állította. Nagyjából akkora felületen közlik ezt, mint a pesti zsidóság történetét élet- és halálkrónikástól. (Urbanista)

süti beállítások módosítása