Zavaros összevisszaság lett a kormányzati koronavírus-tájékoztatóból
(via Index) 

Abszurdisztán működésének bemutatásához kiváló alkalom egy olyan sajtótájékoztató, amelyen tízen állnak ki két mikrofon (s két víz) mögé, hogy ne mondjanak semmi olyasmit, amiről korábban ne tájékoztattak volna. Többször. Pedig bőven lett volna miről, elvégre tudásunk bástyáján hatalmas rések tátonganak.

A rendezvény funkcióját látszólag félreértő újságírók rá is kérdeztek néhány ilyenre. Mint például:
— Mi történt abban a tíz napban?
— Valóban... annyi nap telt el, ami 24. és március 2. között eltelik.

Amint láthatjuk, a miniszter ügyesen kerüli, hogy válaszolnia kelljen a számára nehéz kérdésekre. (Lásd még: "Erre is irányul meg arra is irányul" stb.) Érdemes hozzáfognunk egy kásler-magyar kifejezéstár összeállításához. Mit is jelentenek az első hallásra mellébeszélésnek tűnő frázisok?

K: "Ha jól emlékszem 15 vagy 16 találkozást jelölt meg az egyik iráni hallgató. De ez mindig kérdéses." — Magyarul: "Fogalmunk sincs. Nem jártunk utána." (Ezt szépen jelzi a Szent István Egyetem közleménye, amelyből kiderül, hogy még az a kevés sem stimmel, amit a miniszter erről elmondott,)

K: "48 órán belül konkrét intézkedési tervek voltak. Minden elképzelhető variációra, sporadikus fertőzöttségre, a csoportosra, illetve akár a pándémia esetére, na most ezeket folyamatosan, a helyzet változása során átdolgoztuk." — Magyarul: A helyszínen mindenki ötletszerűen járt el, mert a terveket bevezetés helyett újra és újra átdolgozták.

K: "Kérdőívvel szembesültek, hőmérsékletmérésen átestek, tünetek nem voltak, panaszaik nem voltak, illetve az egyik iráni diáknak Iránban volt panasza, amikor visszajött, a fertőzésen már többé-kevésbé átesett." — Magyarul: "Kitöltötték a papírt, oszt annyi. Le se szartuk őket."

K: "Többször elmondtuk, visszatértünk rá, hogy a kontaktusok felderítése folyamatban van." — Magyarul: "Egyetlen árva embert sem azonosítottunk."

Mindezt egy olyan tájékoztatón, amelyen ketten is leszögezik, hogy a másik diákot azért nem találták meg, mert az első nem mondta meg, hogy ki ő és hol található. Valahogy kísértetiesen emlékeztet ez engem arra, amikor a rendőrség négy évig (amíg az ügye el nem évült), nem találta meg Schlecht Csabát, aki eközben a telefonkönyvben feltüntetett címén lakott és rendszeresen adott interjút újságoknak.

Ha a "törzs" tényleg operatív akart volna lenni, akkor tagjai ehelyett az összeröffenés helyett a szolgálati kocsijaikkal kigurultak volna a már ismert 15-16 gyanúsított közül legalább egyhez-egyhez, és beszállították volna őket a karanténba. Közben akár célzottan el is beszélgethettek volna velük.

Vajha ennek az országnak operatív törzs helyett legalább egy operatív feje lenne...

Fügedi Ubul

P.s.: Tanácskozni, az igen. Sajtót "tájékoztatni", az szuper. Operatív törzset összehívni, az már majdnem olyan, mint Hollywoodban. Intézkedési tervet ki- és átdolgozni, ez már Oscarra esélyes... Emberek! Nem mondaná meg valaki ezeknek az izéknek, hogy az intézmények vezetése (az ún. menedzsment) az egy SZAKMA? Hogy ahhoz érteni kell???

Hogy mondjam finoman - Gyurcsány Ferenc egyes kijelentései mérsékelten hitelesnek tűnnek. Emlékszünk az "atombombára" ami leleplezi Orbánt és hű, meg há! Aztán hiába vártuk, a bomba nem robbant, csak egy lufi pukkant halkan. Most meg a három MSZP-s szervezet, amelyik át akart lépni a DK-ba, de a jó Fletó bácsi lebeszélte őket.

„Köszönjük szépen elnök úrnak ezt a heroikus küzdelmet” (Molnár Zsolt)

Lehet persze, hogy volt ilyen, miért ne? Nem tudom ugyan, hogy szervezetek lehetnek-e párttagok, vagy csak természetes személyek, nem ismerem a DK alapszabályát. Minden- esetre elképzelem, hogy zajlik egy ilyen teljes átlépés.

Összeül az MSZP Bivalybélai szervezetének taggyűlése, jelen van 5 fő, így a taggyűlés határozatképes. Az elnök felteszi a kérdést: Kedves barátaim, (felejtsük el, hogy valaha elvtársak voltunk), az elnökség (én) javasolja, hogy lépjen át szervezetünk a DK-ba. Ki ért ezzel egyet? Tételezzük fel, hogy a szavazás eredménye nem egyhangú, mondjuk 4-1. Akkor annak az egynek kötelező-e átlépnie, vagy ha ezt nem teszi, akkor fegyelmivel megszűnik a tagsága? Melyik? A régi, vagy az új?

Ennyit a fantáziáról. Úgy gondolom, komolyra fordítván a szót, hogy ha és amennyiben történt ilyen megkeresés a három (milyen mesebeli szám!) szervezet részéről, akkor mit tenne egy komoly, magasan pozícionált politikus, egykori miniszterelnök, jelenlegi pártelnök?

1. Örömmel üdvözli a jelentkezőket és bejelenti, hogy sikeres pártja újabb leveleket tűzött politikai babérkoszorújába.
2. Türelemre inti a jelentkezőket, amíg a politikai helyzet megengedi, hogy kevésbé érezzük a keverés bűzét. De nem hozza ezt nyilvánosságra, mert akkor ugyanúgy keveri a tudjukmit.
3. Szól a "baráti" vagy legalábbis szövetséges párt vezetésének, hogy derítsék fel, mi áll a csoportos dezertálás hátterében, de nem hozza nyilvánosságra, mint fent.

Ha ezzel szemben nem 1, nem 2, és nem 3, de nyilvánosságra hozza a – mit is? Nos valamit, ami okadatolás híján, amint fentebb említettem, mérsékelten hiteles – akkor hibát követ el, ami mint tudjuk a politikában rosszabb, mint a bűn.

Demeter Tamás

P.s.: Molnár Zsolt A tanú című filmből idézve „nagyon komoly névtelen feljelentésnek” nevezte Gyurcsány Ferenc állítását. Mindenesetre az MSZP-nél arra készülnek, hogy a március közepi kongresszus után új harcmodorral fognak politizálni, véget vetnek a mosolypolitika korszakának. Csak azt nem tudni, a Fidesznek vagy a DK-nak üzennek ezzel. (via HVG)

A Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint a férfiaknál 403 ezer, a nőknél 335 ezer forint volt tavaly a bruttó átlagkereset, átlagosan 7,7 százalékkal nőttek a fizetések tavaly. (444.hu) 

Az átlag csak és kizárólag az ún. normál, azaz Gauss-típusú eloszlásokban a várható érték mérőszáma. Egyéb szimmetrikus, de a haranggörbénél laposabb vagy csúcsosabb eloszlásokban statisztikai hatékonysága 22 %-ig csökkenhet. A jövedelmekhez hasonlóan aszimmetrikus eloszlásokban alkalmazni röhejesen primitív módszertani hiba. Aki ilyes- mit csinál, az vagy fogalmatlan, vagy lelkiismeretlen csaló.

Hazug minden olyan statisztika, amelyben összeadjuk a gazdagokat a szegényekkel, és az így nyert összeget elosztjuk a lakosság lélekszámával.

Ez a szép mondat azt az általános (a statisztikában Pick-tételnek nevezett) igazságot fogalmazza meg, hogy több parciális várható értéknek nem okvetlenül van közös várható értéke (tehát ha egy kalapban fekete és fehér nyulak vannak, akkor vagy feketét húzol, vagy fehéret, de semmiképpen se szürkét).

Az idézet egyébként szakdolgozatból való; a XIX. század végén egy bizonyos Vlagyimir Uljanov nevű diák a körzeti zemsztvo-statisztikákat elemezve bukkant erre a csaknem egy évszázaddal később bizonyított összefüggésre. Az illető később Lenin néven vált híressé — sajnos nem erről.

Éppen ezért a társadalomstatisztikában a Lajtától nyugatra ún. mediánjövedelmekről beszélnek. A különbség érzékeltetésére:

Ha a mintánkban van egy helyettes államtitkár 2,5 millióval és hét minimálbéres egyenként százezerrel, akkor összesen havi 3,2 millió forintot keresnek.
* ebből az átlagbér havi 400 ezer, és mi világgá kiálthatjuk, hogy milyen jól él az átlagmagyar;
* ugyanebből a mediánbér 100 ezer, és mi világgá kürtölhetjük, hogy milyen jól él a helyettes államtitkár, miközben a legtöbb magyarnak kilóg a segge.

Zárjuk felindulásunkat egy másik idézettel: amint ez köztudott, a világon Churchill mondta a legtöbb olyan dolgot, amit nem ő mondott. Mint például azt is, hogy:

Csak az olyan statisztikának hiszek, amelyet személyesen hamisítottam meg.

Fügedi Ubul

P.s.: Az átlag a jövedelem mérőszámának nem alkalmas. Úgy vélem tök mindegy, hogy hol van a módszertani hiba (az adatfelvételben vagy az értékelésben); a közölt eredmény nem jellemző semmire — csak a közlő lelkiismeretlenségére.

Demeter Szilárd: „Bánt, hogy náciznak, mert székely vagyok,
és a székelyek nem nácik.” (444.hu) 

Demeter Szilárd: „Vannak olyan íróink, akik rájöttek, hogy vannak olyan témák, amiket ha megírnak magyarul innen Közép-Európából, és lefordítják bizonyos nyelvterületekre, akkor azok már eladható termékek. Ezek az úgynevezett exportra termelő írók, de nem magyar írók.” (444.hu)

Esterházy Péter: „Ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író”. Ha pedig valaki náciul beszél, az náci. Nem túl bonyolult. (via Magyar Bálint) 

***

Demeter Szilárd halálosan komolyan gondolja magáról, hogy ő nem Habony Árpi táska- hordozója, hanem Szekszárdon Született Színésznőt Szerető Szabits Szihály és maga Hun Királyunk Jézus Krisztus Attila hatalmazta fel arra, hogy análisan izélgesse a teljes magyar kultúrát. (A magyar irodalom esete Demeter Szilárddal / Vincentblog 2020.01.31.)

"A tényeket nem lehet leváltani. De azért csak megpróbálják.” 

Holnap, azaz csütörtökön 15 órai kezdettel a Józsefvárosi Galériában (József krt. 70.) kerül megrendezésre A kolontári katasztrófa okai c. előadás, melyen a Fügedi U. – Kalmár J. páros ismerteti, hogy mitől, hogyan  és miért történt, történhetett meg a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legnagyobb ipari és környezeti balesete.

Emlékeztető:

Lassan 10 éve, hogy 2010. október 4-én a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Ajka melletti zagytározójának a gátja átszakadt, a kiömlő mérgező vörösiszap pedig három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált.

Majdnem pontosan egy éve, 2019. február 4-én pedig – második nekifutásra – ítéletet is hirdettek a vörösiszap-perben: két és fél év börtönre ítélték a Mal Zrt egykori vezetőjét. Lássuk, mit írt akkor minderről a holnapi rendezvény egyik előadója, Fügedi Ubul kutató geológus – és a vörösiszap-katasztrófa kivizsgálását végző munkacsoport* tagja – az fb-oldalán. (Megj.: A baleset okairól – miért tört el, miért szakadt át – már jóval korábban, 2011 októberében írt a Vincent-blogon.)

*Az eredményeket többhelyütt előadtuk (főleg szakmai fórumokon). Jobb szaklapban is megpróbáltuk megjelentetni, igazgatónk azonban publikálási tilalmat rendelt el azzal a szóbeli indoklással, hogy "a tények közlésével megzavarnánk a bíróság döntését". (Pedig igény, az lett volna rá...) Ennek megfelelően a bíróság, amely több részkérdésben szakértőnek jelölte ki a Földtani Intézetet (illetve jogutódját), a lényegről (az okokról és folyamatokról) sosem kérdezett minket. Szükségképpen csak az okoknak azt a csoportját ismerte meg, amit a BME-n derítettek fel: azt, hogy miért tört el a gát. Az okok és felelősök második csoportja megnevezetlen maradt.

Az előzmények fölemlegetése nélkül: a vádat 2012-ben

• különösen nagy kárt okozó közveszélyokozás,
• halált előidéző gondatlan közveszélyokozás,
• gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint
• a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt emelték.

Ezek közül a megismételt első fokú eljárásban a hulladékgazdálkodás rendjének megsér- tését találták bizonyítottnak. Az internetes beszámolója az alábbi pontokat sorolja fel:

1. Hat hónapra leállították a nátrium-hidroxid semlegesítését, amitől több és lúgosabb lett a kazettában az iszapot takaró víz.
2. A tározóban több és lúgosabb volt a víz, mint azt a környezetvédelmi hatóságnak jelentették.
3. A 10-es tározóban lévő iszapot alapból veszélyes hulladékként kellett volna nyilvántartani, de nem így tettek.
4. Bakonyi Zoltán elsőrendű vádlott napokkal a katasztrófa után többször is kijelentette, hogy a vörösiszap nem mérgező, nem okoz károsodást, és semmit sem mondott arról, mit kell tenni, ha iszap éri a testet, tárgyakat.
5. A gátszakadás után megtévesztették a hatóságokat, például a cégnél érdeklődő tűzoltó ügyeletesnek azt mondták, hogy nem történt semmi, csak a kilences tározóból eresztik le az esővizet.
6. A MAL-nak nem volt akcióterve egy esetleges katasztrófa kezelésére.
7. A cégnek fel kellett volna ismernie, hogy a gát süllyed.

Föltételezve, hogy valamennyi felsorolt állítás igaz, tennék ezekhez néhány észrevételt:

1.a) A többlet lúg hatása mindössze annyi, hogy emiatt a gát valószínűleg hamarabb szakadt át, mint egyébként tette volna. 2010-re az ártéri rétegsor átázott, a duzzadó agyagásványok nagy többsége elbomlott. Nem tudjuk, mennyivel gyorsította meg a többlet lúg a gát eltörését: lehet, hogy néhány nappal, lehet, hogy akár egy-két hónappal is. A katasztrófa fő okához, az északnyugati sarok átszakadásához azonban egyáltalán nem járult hozzá.
1.b) Az "engedélyezett vízmennyiség" durva ellentmondásban volt az "engedélyezett vízmagassággal": a peremeken a víz mintegy 60 cm magas volt, az engedélyezett értéken belül. Az, hogy összesen több volt a víz, annak eredménye, hogy az iszaptölcsér meredekebb volt, mint azt a víz mennyiségét engedélyező határozat feltételezte.
1-2. A környezetvédelmi felügyelőség a tározó állapotát rendszeresen "ellenőrizte". Egyszer sem tűnt fel nekik, hogy abban "túl sok", illetve túl lúgos a víz. Ha feltételezzük (elvégre magyar hatóságról van szó), hogy nem volt pH-mérőjük, illetve nem tudták használni, az engedélyezettnél "lényegesen nagyobb" lúgosságot pl. vöröskáposzta vízbe dobott levelével megállapíthatták volna — a módszer közepes értelmi szinten 5 perc alatt megtanulható.
3. Az uniós jog szerint veszélyes hulladék minden olyan hulladék, amelynek a pH-ja 11,5-nél több. Ebből a szempontból édes mindegy, hogy az 12 vagy 13,2 (a tározóban tudtommal mért legnagyobb érték, kb. 5 g/l NaOH). A vörösiszapot veszélyes hulladékból inertté a környezetvédelmi felügyelőség sorolta át.
4. A vörösiszap egyáltalán nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy a világ boldogabb részein talajjavító anyagnak használják (savanyú talajok javítására nagyon jó; pechünkre nálunk ilyen kevés van). Ami károsítja az egészséget, az a lúg (a nátrium-hidroxid vizes oldata). Itt és most elnézést kérek azoktól is, akik szerint a 12–13 pH-jú oldatot lúgnak kell nevezni és azoktól is, akik szerint víznek: a szakmánként nagyon különböző gyakorlat okán a két megnevezést folyton váltogatom. De mindig arról a folyékony izéről van szó, amivel a vörösiszapot a kiporzás ellen letakarták. No, az a 13-nál is nagyobb pH-jú oldat, az oldja az embert.
5. Ez bizonyára így volt, mindenesetre a baleset okaihoz semmi köze.
6. Valszeg ez is pontosan így van — de eléggé logikus a kérdés: miért nem írta elő ezt nekik a katasztrófavédelem?
7. A cég nem ismerhette fel, hogy a gát süllyed, mert a gát nem süllyedt. Ez egy internetes mémként terjedő baromság. A gát anyagát az egyszerűség kedvéért aluminátbetonnak nevezve (és nem untatok senkit a vashelyettesítéses ettringit összegképletével) arra az általános következtetésre juthatunk, hogy kötési ideje sokkal (több mint 1 nagyságrenddel) hosszabb a szilikátbetonoktól megszokott néhány évnél. Ebben az időszakban a szilikátbetonokban a zsugorodás hat(!) típusát, folyamatát különböztetik meg: ezek általában egyszerre, illetve jelentős átfedésekkel hatnak. Az aluminátbetonokban a helyzet sokkal bonyolultabb. A gát az évtizedek alatt összemegy, tehát a gátkorona magassága úgy csökken, hogy talpa rezzenetlenül áll a helyén. A cég ezzel maradéktalanul tisztában volt: éppen a korona geodéziai felvétele alapján engedélyezte a környezetvédelmi felügyelőség a gátkorona utólagos megmagasítását a korábban engedélyezett szint fölé egy méterrel.

Ezzel el is jutunk röpke áttekintésünk végkifejletéhez:

• még ha maradéktalanul el is fogadjuk, hogy a cég megsértette a hulladékgazdálkodás szabályait,
• még ha el is fogadjuk, hogy ezekkel a szabálysértésekkel hozzájárult a katasztrófához (az elfogadott vádpontok között szerepel a gondatlan közveszélyokozás),

akkor is marad a többi vádpont. Ismételjük meg:

• különösen nagy kárt okozó közveszélyokozás,
• halált előidéző gondatlan közveszélyokozás,
• gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás.

— és ami a bíróság ítéletéből egyáltalán nem derül ki:

Ezeket ki követte el???

*Magyarbasi rögvest a baleset után megmondta, hogy a katasztrófáért a MAL vezetői a felelősek (ezért ellenük emelt vádat az ügyészség, miközben a bűnösök szabadon futkároznak).

P.s.: A perről Dr. Sándor Zsuzsa, egykori tanácsvezető bíró írt 2016 januárjában, előtte pedig az ATV pénteki műsorában elmondta, hogy a nyomozók a politikai elvárásoknak próbáltak megfelelni, emiatt fulladhatott kudarcba a jogi eljárás. A volt bírónő végig követte az ügyet, ismerte a vádiratot és sok tárgyaláson részt vett, ennek alapján már menet közben az volt a meggyőződése, hogy a tizenöt vádlott nem bűnös.

***

A szerencsétlenség után a társadalom jelesre vizsgázott, gyűjtést indított az áldozatok- nak, az emberek ezerféle módon fejezték ki szolidaritásukat. A hatalom is tette a dolgát, kihasználva a társadalmi hangulatot iparszerű, vad lopásba kezdett. Előbb is bűnözőket kreált a MAL Zrt. tulajdonosaiból és vezetőiből, majd egy laza csuklómozdulattal meg- fosztotta őket tulajdonuktól, majd vezetőszáron sétáltatta egyiküket-másikukat, hadd lássa a nép, hogy a kormány hatékony – a végén Poci eredményt és ítéletet is hirdetett. Bizonyította, hogy éber tekintete előtt, mellyel a múltba és jövőbe is lát, a föld mélye sem akadály – azonnal ítélkezett is, mindenféle bürokraták, bírák és szakértők közbejötte nélkül, mondhatnánk, statáriálisan. (PuPu blogja 2016. január 30.)

Tegnap "Becsület Napja" elnevezéssel neonáci, szélsőjobboldali csoportok emlékeztek meg a Városmajorban arról, hogy 1945. február 11-én a Várba szorított magyar és német csapatok megpróbáltak kitörni a szovjet ostromgyűrűből. A felszólalók a kitörésben részt vevő német és magyar katonák hősiességét méltatták. Eddig maga a hír. Arról azonban még véletlenül sem esett szó, hogy ez a nagy „hősiesség” mibe került Budapestnek. Merthogy a nagyvárosok között Sztálingrád és Leningrád után a magyar főváros ostroma tartott a legtovább a világháborúban, több mint száz napig folyt az értelmetlen pusztítás.

Kremlben csak hosszas viták után, 1944. október 24-én dőlt el, hogy nem kerülik meg, hanem beveszik Budapestet. Sztálin döntésében komoly szerepet játszott az a feltételezés, hogy Malinovszkij egységei képesek lesznek menetből bevenni a magyar fővárost.

A német és magyar hadvezetés eleinte Budapestet is "nyílt várossá" akarta nyilvánítani, mint pl. Rómát, hogy megkímélje a teljesen felesleges ostromtól. December elején Hitler azonban másképp döntött, és „utolsó töltényig tartandó erődnek" (Festung Budapest) nyilvánította a magyar fővárost, melyet háztól házig kell védeni, parancsnokául pedig Pfeffer-Wildenbruch SS rendőrtábornokot* nevezte ki.

1944. december 26-án a 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai Esztergomnál bezárták a gyűrűt Budapest körül és december 30-án megkezdődött az ostrom. A német hadvezetés hiába tett kétségbeesett próbálkozásokat a bekerített helyőrség felmentésére; a gyűrűt nem tudták áttörni, ezzel a főváros sorsa megpecsételődött. Véres utcai harcok után 1945. január 18-án a pesti oldalon megszűnt a német és magyar ellenállás; reggel 7 órakor a németek – teljesen feleslegesen, mert ekkor már a budai oldalon is folytak a harcok – utolsóként az Erzsébet és a Lánchidat is felrobbantották.

Pest eleste után Buda is romhalmazzá és tarthatatlanná vált; február 11-én a bekerített helyőrség egységei megkísérelték a kitörést nyugat felé. Ami azonnal véres mészárlássá vált; az induláskor még közel 30 000 főből mindössze csak 785-en érték el a Bicske hatá- rában húzódó német frontvonalat. (Pfeffer-Wildenbruch és Hindy Iván vezérezredes, a magyar csapatok Szálasi által kinevezett parancsnoka fogságba estek.)

Azok meg, akik túlélték Buda védelmét, 1945. február 13-án letették a fegyvert. A harcok során – az elesett több tízezer katonán kívül – meghalt még mintegy 25 ezer polgári sze- mély, több mint 52 ezer lakos megsebesült. Az ostrom következtében a főváros közel 40 ezer épületének 27 %-a elpusztult vagy súlyosan megrongálódott; több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált; és felrobbantották az összes Duna-hidat.

Ezek után hadd kérdezzem már meg: tényleg hagyni kell mindezt neonáci nosztalgiával megünnepelni? A szétlőtt várost, a több ezer halottat? Meg az ostrom alatt is tomboló nyilasterrort, a mindennapos tömeges kivégzéseket, a gettó halottjait? Miért is?

P.s.: Igen furcsa szemszögből számolt be tegnap a kormánypárti Hír TV az úgynevezett „kitörés napjához” kapcsolódó eseményekről – szúrta ki a Mérce: Békés megemlékezővé avatta a kormánymédia a Légió Hungária vezetőjét.

*A budapesti német haderő főparancsnoka, Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok rendőr volt, harctéri tapasztalatok nélkül. Vállalta, hogy majd ő megállítja a Vörös Hadsereget Budapestnél, noha több német tábornok figyelmeztette Hitlert, jobb lenne visszavonulni a Vértes vonalába. Éppen azért nevezte ki őt Hitler, mert ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt Budapestet csatatérré változtatni. Ő, aki korábban Jugoszláviában partizánvadászatban jeleskedett. Aki túlélte az ostromot, a fogságban töltött évek után pedig hazatért az NSZK-ba és viszonylagos jólétben élt 1971-ben bekövetkezett halálig.