"Sic transit gloria mundi." 

Pár napja hallottam a szomorú hírt (pletykaként, de megbízható forrásból), hogy nagyon úgy néz ki, egykor volt ifjúságunk utolsó ikonikus helye, a Kádár-étkezde is a megszűnés előtt, azaz eladás előtt áll. (A másik, az azóta ezerszer is visszasírt „Gyuribácsi” – a Dob és a Kertész utca sarkán – már réges-rég eltűnt az idő és a „bulinegyed” homályában…)

„... a mindössze 35 férőhelyes kis vendéglő, amely nem csak a környék lakói számára fogalom: aki még nem járt itt, nem ismeri Budapestet. A falat híres vendégek fényképei borítják, az asztalokat pedig nejlonterítő, melyen a sótartó és a kenyérkosár mellett szódásszifon is kínálkozik. Az ételkínálat a hagyományos házi koszt keretein belül változatos, nagyon finom és nagyon olcsó. Van például sólet libacombbal, rakott káposzta, főtt marhahús meggyszósszal és más efféle csudák. Málnaszörp is kapható, mint régen a nagyinál.” (Séták a zsidónegyedben, Vince Kiadó)

Pedig hosszú évtizedeken át a „Kádár” volt a Klauzál tér legnagyobb nevezetessége. A vásárcsarnoktól jobbra álló háromemeletes ház földszintjén megbújó apró kifőzdét az ősidők óta Orbán Sándor vezette, számtalan hazai és nemzetközi híresség megfordult meg már itt, róluk a falon látható képek regélnek. De ha igazak a hírek, már nem sokáig, megszűnik ez a hely is. A kockás abrosz, a szódavizes üveg és a málnaszörp, a megfizet- hető áru házias koszt, a főtt marhahús meggyszósszal, a sólet libacombbal, a barátságos kiszolgálás – mind-mind odalesz, az emlékeinkkel együtt.

Tartok tőle, hogy itt is valami tucatkocsma – melyekből már most is bőven több van, mint amennyi kellene – nyílik. És elmúlik apránként annak a világnak dicsősége és maradéka is, amit ismertünk és szerettünk. Megette a fene az egészet!