A mi Erzsébetvárosunk

6. Gyuribácsi-sirató

2013. szeptember 21. - amier

"Sic transit gloria mundi."

Kész, ennyi volt, vége, megszűnt fiatalságunk (na jó, a többiek fiatalságának) kedvenc kisvendéglője, kocsmája a Kertész és a Dob utca sarkán. Helyére pedig, ahogy manapság szokás nőtt egy… Bocs, de most búsongani és nosztalgiázni fogok.

gyuri_b1.jpg

Még valamikor 1997 őszén – nem sokkal a megnyitás után – kezdtünk el járni Gyuri Bácsi Grilljébe. És mint ahogy az igen hamar kiderült, Gyuribácsi nem, egyáltalán nem egy kép- zeletbeli személy, hanem régesrég letűnt korok valahogy itt felejtődött kivételes, ámde hús-vér képviselője; a kiszolgáló személyzet pótolhatatlan tagja, az intézmény sarokköve volt. Egy nagynagy bölcsességgel és élettapasztalattal rendelkező, pulóveres, Erdélyből idekeveredett öregúr, aki majdnem mindig keresztrejtvényt fejtett a saját törzsasztalánál, melyhez később nagy megtiszteltetés volt odaülni. (És ezt csak sokára érdemelte ki az ember. Ha egyáltalán kiérdemelte...)

Maga a vendéglő egy kockás abroszos, pár asztalos apró helység volt – kis galériával megtoldva – ahol a kora esti óráktól kezdve nemcsak az ifjúság gyülekezett, hanem egy korabeli péntek esti leltár szerint vagy két közgazda, négy-öt bölcsész, egy-két újságíró, egy színész és operaházi énekes, egy kellékes, egy alpolgármester, na és persze a Pisti, Gyuribácsi szépreményű ivadéka és segítője.

DSCF8867.JPG

Ami viszont még ennél is lényegesebb, hogy Gyuribácsi konyhája gasztronómiailag is értékelhető volt: roston sütött libamáj, töltött káposzta, padlizsánkrém, csevapcsicsa, pleszkavica, dalmát burgonya meg sopszka. És persze a grill; Gyuribácsihoz hasonlóan ez sem kitalált, hanem valós, nagyon sokszor és alaposan kipróbált dolog volt.

Ennyiből azért már látható, hogy a konyha férfiasan házias volt, és soha de soha, semmit nem hagytak ki a hozzávalókból. Nem véletlen, hogy sokan közülünk itt, ezen a helyen avatódtak be a csevapcsicsa, a pleszkavica a és sopszka szavak látható-szagolható-ehető jelentésébe – hogy egy fiatal barátom emelkedett szavait idézzem.

Kis kitérő: A csevapcsicsa és a pleszkavica közeli, szerb- macedón-bosnyák rokonok, darálthús összesütve apróra vágott hagymával; az előbbi kisebb hengerek, az utóbbi meg egy nagy lepény alakjában jelenik meg. És Gyuribácsinál a csevapcsicsa nem kolbászformájú fasírt volt, hanem masszív, nagyon-nagyon ízletes húsrudacska. Dalmát (azaz fokhagymás) krumpli vagy sopszka saláta volt ezekhez a legjobb, az utóbbi hagymából, uborkából, paprikából, paradicsomból és feta sajtból lettösszeállítva.

DSCF8866.JPG

És a pálinka! Na, az meg erős és ütős volt, a törzsvendégeknek már rendelni sem kellet, csak bólintani az "Egy olyat?" udvarias kérdésre. És „az olyat” a régiek a pult alól, külön üvegből kapták, rang volt, ha az öreg ehhez nyúlt a kérdés után. (Egy zenész barátom, akkoriban  harmincas évei elején-közepén járhatott, mélységesen megilletődött, amikor a sokszor sokadik látogatás után Gyuribácsi egyszercsak neki is a külön üvegből töltött…)

Aztán bő tíz év után, 2007 szeptemberében új tulaj érkezett (Gyuribácsiék hazaköltöztek Erdélybe), felújították az egész üzletet. Lett konyha, nyitható portál, új berendezés, de még valahogy az egésznek a hangulata a régire emlékeztetett. A falon régi képekből készült összeállítás szépen bekeretezve, felette a régi ősétlap. És ugyan Gyuribácsiból Péterbácsi lett, Pistiből meg Norbi, de megmaradt a családias légkör, a jó viszony.

DSCF8868.JPG

A felújított vendéglő tehát megőrizte a korábbi hangulatot – maradt a kockás abrosz is – de aztán mégis valahogy más lett. Nem rosszabb, nem jobb, más.

Ezt követően az évek során a kisvendéglő kétszintes, 70 főt befogadó étteremmé nőtte ki magát. Így is szerettünk ide járni, de ez már nem a korábbi, családias kiskocsma volt. Törzsvendégi előjogaink megmaradtak, mindig örömmel fogadtak minket, de... És most már ennek is vége. Gyuri bácsi vendéglője szeptember elejétől új névvel, új stílussal és ételekkel várja a vendégeket. Tartok tőle, hogy az a stílus már nem az lesz, amit mi egykoron megszerettünk…

DSCF8869.JPG

Így múlik el a világ dicsősége.

A bejegyzés trackback címe:

https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr685527432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása