Azt hiszem, mégis csak szeretem én a választási éveket. Ilyenkor valami furcsa véletlen folytán az addig évekig rohadó, elhanyagolt terek és utcák megújulnak, átadódnak, még tűzfalak is megszépülnek. A Madách tér felújításáról (átépítéséről) ill. a mostani átadásá- ról az előző posztban volt szó. Előtte – még májusban – adták át az Almássy teret, lássuk mi történt ott, azóta. Fényképezőgép ismét nyakba, séta, fotó.

Mostani első benyomás, friss szemmel: a Madách térhez képest ez egy botanikus kert, máris szégyellem magam a korábbi fanyalgásaimért.

Egykoron lakosságilag lehetett szavazni arról, hogy milyen legyen a felújított tér (csakúgy, mint a Madách térnél), lehetett válogatnia az A, B, C vagy D terv közül (csakúgy, mint a Madách térnél), de itt is egy sokadik verzió épült meg végül (csakúgy, mint a Madách térnél), amit nevezhetünk ugyan az összes terv összességének, csak akkor nem kéne nagy dérrel-dúrral beharangozott lakossági szavazgatást tartani. Szerintem.

Ennek ellenére nem rossz a végeredmény – főleg Madách térhez viszonyítva. A térkövek ugyan itt is rondák, de a jóval több zöld és a színes tetejű, puha felületű ülőkék egész jók – mégha egy-kettőt már ki is kezdett valaki(k). A sakkasztalokat és a jópofa játszóteret is használják a népek. És bár a fű itt-ott már kikopott, a fekete kockában álldogáló kis fák meg erősen kornyadoznak, de van – és nyitva is van! – nyilvános WC meg kutyafuttató.

A szökőkút meg állítólag – májusban, átadás előtt még én is láttam – működik egész nap, de amíg ott voltam ezt nagyon nem tette. És ami még fontos: a bekerített és zárható tér őrzését – az önkori hivatalosai szerint – a közterület-felügyelet látja el folyamatosan, ott- létemkor ugyan ilyet szintén nem láttam, de ettől még nagy elánnal őrizhetik.

***

Az Almássy tér „újratervezésére” anno a Platinium Group Kft.-t kérte fel az önkormányzat. Az átépítésre eredetileg bruttó 180 millió forintot terveztek be, ez végül 190,2 millió forint lett. A munkálatok elméletileg tavaly nyáron kezdődtek, és az eredeti tervek szerint leg- később novemberre kellett volna átadni a teret – ez csúszott át májusra. Most júniusban még döntés született néhány pótlólagos munkáról is, úgymint homokozó (!) és pingpong- asztalok létesítése. Ezeket ugyanis valahogy kifelejtették az eredeti tervekből…

Bő két hete adódott át nagy titokban a megújult Madách tér, és erről többen, több helyen is megírták már sokféle véleményüket. Egyben mindenki megegyezett, hogy sikerült is meg nem is – de inkább nem is - , annál azonban, ami volt (lerobbant parkoló) mindenképp jobb. (Szerk: Mondjuk annál egy bevetett búzatábla is jobb vagy jobb lett volna…)

Mindenesetre mostanra eltelt annyi idő, hogy érdemes legyen saját szemmel újra megnézni Erzsébetváros legújabb terét, meg azt, hogy mennyire lakták, lakhatják be a népek. Jött a szokásos: fényképezőgép nyakba, séta, fotó és itt az eredmény.

Ami elsőre megkapja az embert: sok munkával, sok pénzzel sikerült egy jó nagy, szürke kősivatagot varázsolni a házak közé. És ezen – merthogy mutatóba azért van egy kis zöld – a kiemelt, befüvesített betonteknők és a tér Károly körút felőli oldalon szomorúan ácsorgó kockalombú fák sem segítenek. Se sokat, se keveset.

És a középső placcrész a térkövekből feltörő (szökőkút-pótló) víz sem...

Az már tényleg csak mellékes, hogy napközben az pihenőhelyek túlnyomó többsége a napon található, árnyék sehol. Ennek ellenére itt üldögélni biztos jó lehet, főleg, ha az ember szereti nézegetni a környező házakat. Órákon át.

És akkor a legvégére: szerintem siralmas, ami elkészült. Igénytelen, ronda és drága. Arról nem is beszélve, hogy például a vékonyka kis fák vajon megússzák-e épen (olyan 30 évig, míg megnőnek) a "bulinegyed" forgatagát. De egy valamit el kell ismerni: a lerobbant parkolónál ez is jobb... (Ajánlott irodalom: Madách vagy Bethlen)

***

Szombaton, július 19-én egész napos bulival nyitja meg az erzsébetvárosi önkormányzat a Madách teret. (A program itt olvasható). A tényleges felújítás olyan négy hónapja kezdődött, és körülbelül 200 millió forintba került. Az átadást eredetileg 2013 nyarára tervezték, később 2014 május 31-ére, még később június 20-ára tűzték ki a határidőt. 

Tudom, tudom, már mindenki halálosan unja a Dob utcai rémtörténetet, és istenuccse nem írok egy jó darabig a tegnap is megénekelt, felújított és többször is átadott utcáról (mondjuk legalább két hétig), ha valaki tudja a választ az alábbi – tényleg hülyének tűnő –, de bennem már régóta motoszkáló kérdésre. Kérem tisztelettel: mi ez a világosabb csík srévizavé átmenően a Dob utcán?

(A Dob utca 3-tól indul, átmegy járdán, úttesten mindenen, és eltűnik a Dob utca 4. szám melletti terasznál.)

Beépítve a burkolatba, csak úgy ott van, és képtelen vagyok rájönni, hogy mi a franc ez. Miért van ott? Vagy mi a funkciója? Vagy lehet, hogy valamilyen koncepció húzódik meg a háttérben? Mert ugye, ha koncepció, akkor jó…

Aprópó, a koncepció! Erről jut eszembe egy réges-régi történet, a „szépemlékű” Mikola Istvánról. Naszóval, a jó Mikola… Nem tudom, hányan emlékeznek még rá, Gógl Árpád bukása után elég szép karriert futott be (egy darabig), például 2001-ben ő lett az egészségügyi miniszter. Ennél izgalmasabb volt, hogy ezt megelőzően a budapesti Szent László Kórház főigazgatója volt (1990-95), ahol pikkpakkra többszáz millió forintnyi adósságot halmozott föl. (Néhányan még a mai napig is csodálkoznak, hogy ottani ténykedését bármiféle felelősségrevonás nélkül megúszhatta…)

De visszatérve az eredeti történethez: Egy ízben elszaporodtak a kórházban a macskák, és Mikola a gazdasági igazgatóra bízta a helyzet kezelését. A gazdasági főnök persze azonnal cselekedett: felfogadott három idősebb egyént, akik néhány nap leforgása alatt lerendezték az ügyet (méreg, nyakkitekerés, egyebek). "Elintéztük a macskákat" - jelentette a gazdasági igazgató Mikolának. Ez mit jelent, kérdezte a főigazgató. A gazdaságis vázolta, hogy ez mit jelent. Mikola ekkor éktelen haragra gerjedt, és kiabálni kezdett, hogy zengett belé az épületszárny: "Egy ügyet nem lehet csak úgy elintézni, nekem koncepció kell, érti? Kon-cep-ci-ó!"