A mi Erzsébetvárosunk

923. Szabad elgondolkodni

2019. július 15. - amier

Olvasom a Népszaván, hogy Niedermüller Péter, a kijelölt ellenzéki polgármesterjelölt a „bulinegyed” és az Airbnb-zők megregulázásával készül a VII. kerület bevételére. És hogy megválasztása esetén megvizsgálná, hogy minden terasznak van-e engedélye a kései nyitvatartásra. És (de?) szerinte „egy valós problémát nem lehet egyoldalú döntésekkel, tiltásokkal feloldani.” Tegnap délután aztán az Új7 2019 csoport fb-oldalán Sipos Anna is megosztotta a negyeddel és a kerülettel kapcsolatos javaslatait. Ezek azok:

bulinegyed4_1.jpg

Bulinegyed ügyben az alábbi javaslat fogalmazódott meg bennem, kíváncsi vagyok a meglátásaitokra. Valahogy így:

  1. Az új képviselő testület azonnal vonja vissza a 9/2013-as rendelet 2. mellékletét, azaz kivétel nélkül – alapesetben – "A kerületben található vendéglátást folytató üzletek 24.00 óra és 06.00 óra között nem tarthatnak nyitva."
  2. Azok a vendéglátóhelyek, amelyek ennél hosszabb nyitvatartást szeretnének folytatni, egyénileg, meghatározott időre (pl. 1 év) szóló engedélyt igényelhet- nek, és kaphatnak a(z új, nem korrupt) jegyzőtől, kizárólag abban az esetben, ha nem pusztán megígérik, hanem meg is valósították már az alábbi feltételeket:
    1. műszakilag pontosan körülírt zaj és rezgés elleni szigeteléssel látták el a szórakozó/ vendéglátóhelyet
    2. megoldották, hogy a vendégek ne a vendéglátóhely előtt dohányozzanak, hanem bent adtak erre megoldást
    3. a rendszeres ellenőrzés megállapította, és lakossági bejelentés hiánya is tanúsította, hogy az engedélyezett időn kívül külső terasz nem üzemel, a szabályokat betartják, a zajszint az előírt alatt maradt, az előttük lévő közterületet takarítják, karbantartják.
  3. A meghatározott időre (pl. 1 évre) kiadott engedély a megállapított szabályok (lakosság által kihívott hatósági jegyzőkönyv alapján bizonyított) megsértése esetén év közben is visszavonható.
  4. Indulásnak ennyi. Persze rengeteg finomítás lehetne. Úgy látom, hogy ezzel a szemlélettel a komoly, beruházni is kész vendéglátóhelyek megtarthatnák az ügyfélkörüket, és a lakók érdekei is érvényesülnek. Valószínűleg jelentősen csökkenne a kocsmák száma anélkül, hogy a teljes "biznisznek" le kellene húznia a rolót.

Ha ragaszkodunk ehhez a megoldáshoz, akkor a polgármesterjelöltek gyáva, határozatlan, megalkuvó, vagy éppen korrupt hozzáállása rögtön lelepleződik, amennyiben ezt nem vállalják fel. Szerintem.

(Megj.: A bejegyzés eredeti helyén feltétlenül érdemes elolvasni a hozzászólásokat is. Nem minden tanulság nélkül valók...)

Na kéremszépen, ennyit mára. Szabad elgondolkodni a fentieken. Őszig.

BBP

***

Ezt meg csak úgy, ha már ilyen szorgosak lettek valamiért az utóbbi időben a rendőrök: Érdekes eredményt hozott az éjszakai razzia a bulinegyedben. Összesen több mint százan, a készenléti rendőrség munkatársai, vámosok, az idegenrendészet és az erzsébetvárosi rendészet járőrei lepték el a VI. és a VII. kerület frekventált részeit. (Megj.: aha, érdekes. Így is lehet mondani. De ha az utcán ordítozó, italozó, rajcsúrozó népekkel is kezdenének valamit, az még érdekesebb lenne…)

922. A nép ellensége

A pestisrácok tegnapi, EP-s hazaárulózós izéje
(nem, most sem osztjuk meg) ürügyén. 

Stockmann doktor felfedezi, hogy a városát felvirágoztató gyógyforrások vize fertőzött, mert a közeli mocsárból baktériumok jutnak a vízbe. Be akarja záratni a fürdőt. A lakosok, élükön a polgármesterrel (aki Stockmann bátyja) elutasítják az igazságot; lassan mindenki a pénz hatalmával és a korrupcióval is küzdő doktor ellen fordul — erről szól Henrik Ibsen: A nép ellensége című színműve. A doktort kikiáltják ellenségnek, megfélemlítik és végül megtörik.

szajer2019.jpg

A darab 1891-ben (mindössze 9 évvel megírása után) hatalmasat bukott a Nemzeti Színházban, jól jelezve, hogy Stockman doktor igazságára — és általában a tényekre — itt mérsékelt az igény. A familiaritásnak nevezett sajátosan magyar (kezdetleges) hűbéri rendszerben nem az számít, hogy mennyi a pí vagy a kétszer kettő, hanem hogy kinek ki a patrónusa. (Az én bátyám erősebb! De az én papámnak nagyobb fütyije van!) Mentől erősebb a patrónus, annál inkább függetlenedhet a tényektől a patronált (familiáris). Magyarbasinál erősebb patrónus persze nincs és nem is lehet.

Itt van például az a kérdés, hogy mi a hazaárulás–nemzetvesztés. Ugyanis ha eltekintünk a patrónusoktól, ez végtelenül egyszerű.

Hazaáruló és kiváltképp nemzetvesztő az a kormányzat, amely alatt a piacképes munkaerő elhagyja az országot, és külföldön vállal munkát (vagy legalábbis azt szeretne). Hazaárulók és kiváltképpen nemzetvesztők azok a politikusok és fizetett sajtómunkások, akik szavaik- kal és kiváltképp tetteikkel ezt a folyamatot mozdítják elő.

Hazafias és kiváltképp nemzetépítő az a kormányzat, amely alatt a piacképes munkaerő bevándorol az országba, letelepszik, és (kulturálisan) integrálódik, illetve asszimilálódik a többségi társadalomba. Hazafiak és kiváltképp nemzetépítők azok a politikusok, akik sza- vaikkal és kiváltképp tetteikkel ezt a folyamatot mozdítják elő.

Az OECD adatai szerint mára egymillió ember hagyta el Magyarországot (a 9,5-ből), hogy külföldön próbáljon megélni. A felnőttek még hazajönnek nyugdíjas éveikre — a gyerekeik már nem fognak.

Fügedi Ubul

***

Tudta, hogy a Fidesz már tíz éve hazaáruló? Óriási hisztit ver ki a Fidesz ezekben a napokban, amiért a Momentum, a DK és az MSZP képviselői nem támogatják az Európai Parlament bizottsági pozícióira jelölt embereiket. Kocsis Máté az Országgyűlésben hőbö- rög, a többiek ott, ahova kirendelték őket, a házisajtó meg odáig itta magát, hogy most már "bármilyen eszköz megengedett", mert aki nem szavaz meg magyar képviselőket bárhova, az hazaáruló. (via HVG)

921. Bakker, ezek így lopnak!

Méghozzá hivatalból, szépen lepapírozva, szerződésekkel bebetonozva száz évre, ahogy illik a NER-ben. Merthogy csak bérlők lesznek a múzeumok az új ligeti épületekben. A beruházó, a Városliget Zrt. a Ligetben tehát – az ellenkező híresztelésekkel szemben – nem kulturális intézmények, pl. múzeumok építésére kapott felhatalmazást a kormányzattól, hanem hasznosítható ingatlanok építésére.

A múzeumok, mint intézmények ezekben az ingatlanokban helyiségeket bérelnek majd, tehát az épület nem az övék, és azzal nem rendelkeznek szabadon, hiszen azokat 99 évig a Városliget Zrt. kezeli, és természetesen hasznosítja majd, csakúgy mint a parkot.

Mindannyian tévedünk tehát, amikor azt mondjuk, a Liget szélén épül az új Néprajzi Múzeum. A mondat helyesen úgy szól: a Liget szélén épülő multifunkcionális, bérbeadás útján hasznosítandó épületben kerül elhelyezésre a Néprajzi Múzeum – írja még többek közt a varosliget.info. (Tessék elolvasni a teljes írást az eredeti helyén!)

Újabb csapás érte az egykori karmelita kolostort elfoglaló Orbán Viktor miatt elköltöztetett Nemzeti Táncszínházat. Az intézmény kapott ugyan egy milliárdokból megépített központot a Millenáris Parkban, de az épülethez nem járt tulajdonjog. Ezért most több százmillió forintos bérleti díjat kell fizetnie a Miniszterelnökséghez tartozó Millenáris Kht.-nek, ami nagyjából el is viszi az Emmi költségvetéséből kapott éves működési keretét. (via 24.hu / Spirk József)

A Nemzeti Táncszínház lehetetlen helyzete előrevetíti a Ligetbe költöző intézmények jövő- beni sorsát is. Pontosan ez várható a ligeti intézményeknél is.

A Ligetben felhúzott új épületek a Városliget Zrt. kezelésébe kerülnek majd, az új ingatlanokban pedig a költségvetési intézmények – pl. a Néprajzi Múzeum – csupán bérlők lesznek, így tehát bérleti díjat kell fizetniük. Az, hogy a Városliget Zrt. mennyi bérleti díjat kér majd a költségvetési forrásból gazdálkodó intézményektől, egyelőre nem tudható. (via varosliget.info)

Városliget? Közpark? Kulturális beruházás? Ugyan már! Évek óta hazudnak, tönkreteszik a Ligetet, és iszonyú sok közpénzt, milliárdokat költenek el. Ne azt figyeljük tehát, amit mondanak, hanem azt, amit csinálnak —simán rabolva gazdálkodnak.

Most és az elkövetkező 100 évben. Ha hagyjuk.

dr. Kispál Tibor önkormányzati képviselő

P.s.: Most értettem csak meg a Millenáris Táncszínházas kalamajkáján keresztül, hogy mi is a vitamin ebben a Városliget-sztoriban! Bakker, ezek évtizedekre betonozzák be a közpénz-csapjaikat. (via Facebook)

***

És itt van még ez is. A fentiekhez képest aprópénz, de roppant pofátlan kreatív próbálko- zás: A ligetvédőkre hivatkozva emelték a faátültetési munkálatok árát, a kivitelező most 23 millió forinttal megdrágította az eddigi szerződést – írja a 444. A cég azzal érvel, hogy a tüntetéseket a szerződés megkötésekor nem látták előre, azonban ez nem igaz, a liget- védők ugyanis már a megállapodás előtt egy évvel tiltakoztak a beruházások ellen. Pont.

920. Jártamban, keltemben (9)

Pillanatképek a Király utcából, meg a Körútról. De készülhettek volna bárhol a kerületben. Kosz, zaj, turistákkal spékelt káosz mindenfele. Nem írok sokat, a képek magukért beszél- nek – lehet bennük gyönyörködni. Az utcákon viszont nem lehet közlekedni lassan már nappal sem, nemhogy este. Amikor ugye meg aludni nem lehet. Földre szegezett tekintet, gyanús foltok kerülgetése – no és a szagok! Mocsok és fertő lett az egész kerület!

spar3.jpg

Ez a Király utcában van. A járdán nem tudunk közlekedni, mert asztalok és székek vannak kirakva. Csak kérdem: ezt a közterületesek nem látják? Polgármester úr, ugye ilyesmikkel nem tetszik foglalkozni? Miért is, hisz minden rendben van itt nálunk!

spar1.jpg

spar2.jpg

Ez is a mai napról szól: Erzsébet krt. 22., a Spar áruház előtt. Hát drukkoljon Polgármester úr, hogy nehogy belelépjen valaki. Akkor nem szívesen lennék a maga helyében! Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy Budapest belvárosában vagyok, azt hinném, hogy egy tre- hányan kezelt vidéki mellékutcán látom ezt! Kíváncsi lennék különben, hogy ezzel a vonzó kis ötlettel (lásd.: szemeteszsák a lyukba) mennyire elégedett az önkormányzat?

spar4.jpg

Bónusz: Ez meg csak egy parkolás a Kertész utcából, még június végéről. Mondjuk, ha lenne közterületes, rendőr, akkor talán el lehetne menni a járdán a gyalogosnak. Is.

(via Fábián Vali, Facebook)

Csak kérdem én is: egészen biztos, hogy így kell élnünk? Egészen biztos, hogy ezekkel, meg számtalan hasonló „apró” dologgal kell a még mindezek ellenére is itt lakó embereket a végtelenségig szívatni?

Erzsébetváros, én sem így szeretlek! Októberben választás.

919. Kutyafuttató – sokadszor

Tavaly ősszel a Klauzál téri kutyafuttatót – nem kevés pénzért – felújították, majd átadták. Akkor azt hittük, hogy egy jó ideig nem kerül szóba a futtató, minden rendben lesz – bár voltak jelek, hogy nem – de azért úgy ahogy, működik a kutyák és gazdáik kisebb-nagyobb örömére. Hát nem.

Voltak előjelek. Már az akkori megnyitás napján olvasható volt az első, nem túl hízelgő kutyás észrevétel:

A gyöngykavics helyett nagyszemű kavicsot tettek le, ami egyáltalán nem akadályozza meg az ásást. Az egész süpped, sem a kutyák nem élvezik, sem a gazdik. Az egyetlen előnye, hogy itt találkozhatnak a kutyák. A rejtett csapdáról, a csirkehálóról már írtam. Ha összefoglaljuk: hozzá nem értő emberek csinálták/tervezték az egészet.

Röviden: A csirkeháló és a kavics sem a Klauzál téren, sem máshol nem jött be. De az önkormányzat szerint majd csak lesz valahogy, tessék szépen örülni, hogy legalább van. (Itt van ehhez még egy hosszabb vélemény 2018 szeptemberéből a Klauzáliáról.) Most ugyanő megint írt. Ezt:

A Klauzál téri futtató újabb felújításon esett át.

 

Bocsánat, ha elégedetlennek tűnök, de itt egyetlen jó dolgot jó látni: hogy felszedték a veszélyes csirkehálót. Ahogyan látszik, a geotextil is távozott, de maradt a zúzott kő, ami már a felszínre is került (a tegnapi újranyitás óta) s bár ez talán kevésbé veszélyes, mint a háló, de okoz majd még problémákat. A süppedős-poros kavicsról (ami a kivitelezési tervben még gyöngykavics volt) ne is beszéljünk: élvezhetetlenné teszi a kutyafuttatót.

 

Komolyan kérdezem: mi értelme volt az őszi felújításnak, amikor az egy kifejezetten sz@r futtatót eredményezett, a mostani pedig egy mérsékelten sz@r állapotot fog állandósítani huszonpluszmillió forintból?

 

Nem hiszem el, hogy nem lehet kutyabarát futtatót kialakítani. Szeretném tudni: ki a felelős a tervezésért, a csapnivaló kivitelezésért, az engedélyezésért??? Bocs, én ennek az úgynevezett felújításnak nem tudok örülni, maximum felháborodni tudok.

Megj.: Egy hónapja részletesebben Moldován László is írt erről, Használhatatlanok az erzsébetvárosi kutyafuttatók! címmel.

Megannyi egyre jogosabbnak tűnő észrevétel és kérdés. Már csak válaszok kellenének. Ismét. Szégyen ez az egész.

dr. Kispál Tibor önkormányzati képviselő

918. A minimális populációméret

Az, hogy egy közösségben hányfajta specialista lehet, az részint a benne létrehozott (hozzáadott) értéktől függ. A zord körülmények közt élő természeti népeknél a férfi–nő munkamegosztáson kívül legföljebb még sámán van, oszt kész. A másik korlátozó tényező a piac mérete. Mivel a specialista piacra termel, ha nem tud(na) elég holmit eladni, a szakma nem önállósul(na). Kis közösség — kevés szakma, kevés szakember.

dzsu_cse6.jpg

Joe Heinrich szerint távoli őseink szinte kizárólag utánzással tanultak egymástól, és az újítások hibák (rossz másolások) következményei voltak. Ez a módszer nem túl hatékony (a hasznos hiba nagyon ritka), főleg ha a csoport kicsi. Emiatt a kis csoport rendkívül sérülékeny. Hiába tagja a világ legjobb, leghíresebb lovásza, ha utódjának kinevelése előtt meghal, netán megsértődik és másik csoportot keres magának, a lovak megdöglenek vagy szétszaladnak.

Minél szorosabb a kis csoportok kapcsolata, annál kisebb a tudás elvesztésének esélye: a piac nagyobb, az egyik csoportban elvesztett tudás a másikból pótolható. De azok a szak- mák, amelyekhez az egymáshoz kapcsolódó közösségek összesített piaca is kicsi, óhatatla- nul eltűnnek — először a bonyolultabb ismeretek, majd apránként az egyre egyszerűbbek.

Ez az összefüggés persze fordítva is igaz: minél többféle szakismeret kell a virágzó élethez, annál nagyobb kell legyen a közösség, annál több a kapcsolat — korunkban nagyságren- dekkel több, mint akár egy évszázada.

A degradálódás tankönyvi példája Tasmánia. Ezt mintegy 35 ezer éve lakták be az emberek. Akkor a világóceán szintje mintegy 120 méterrel alacsonyabb volt, és a mostani sziget összefüggött Ausztráliával. Kapcsolatuk a következő huszonötezer évben ha megszakításokkal is, de fennmaradt; helyzetük stabil volt. A hanyatlás akkor kezdődött, amikor a jégkorszak végén a Bass-szoros megtelt vízzel, és a szigetlakók (kb. tízezren) magukra maradtak.

Amikor Abel Tasman 1642. november 4-én rájuk talált, már csak mintegy négyezren voltak. Addigra már már:

  • nem használtak semmilyen csonteszközt (kb. 3800 éve),
  • nem ismerték a tűt, az árt,
  • nem tudtak hidegben használható öltözéket készíteni (a hidegben némi fókazsírt kentek magukra és kengurubőrt vetettek át a vállukon),
  • nem használtak dárdavetőt,
  • elfelejtették, hogyan kell halcsapdát készíteni.

Ez utóbbi eredményeként már 3000 éve egyáltalán nem ettek halat — olyannyira, hogy undorodva utasították azt el (kagylót továbbra is ettek). Rhys Jones a jelenséget "az elme lassú elfojtásának" nevezte el.

Így járnak azok, akik elszakadnak a nagyobb, összetartó unióktól.

Fügedi Ubul

Felhasznált irodalom:

  • Matt Ridley: A józan optimista. p.96–99.

Hivatkozott irodalom:

  • Heinrich J., 2004: Demography and cultural evolution: how adaptive cultural processes can prduce maladiptive losses — the Tasmanian case. American Antiquity 69: 197–214.
  • Diamond, J., 1993: Ten thousan years of solitude. Discover.
  • Bowdler S., 1995: Offshore island and maritime exploration in Australian prehistory. American Antiquity 69: 945–958.

917. Átadták, megnyitották

Ahogy az három napja beharangozódott, hétfő délután ünnepélyesen megnyitották a Dob utca (Dob u. 37-41.) felöl megközelíthető, majdnem egyhektáros területű közparkot az úgynevezett 15-ös tömbben. Az ünnepségen átadták Janikovszky Éva régen ígért szobrát is. (Azt most hagyjuk, hogy az önkormányzat valahogy „elfelejtette” meghívni az írónő fiát, Janikovszky Jánost az eseményre…)

janikovszky2019-2.jpg

Még 2015 márciusában dr. Kispál Tibor terjesztette be a képviselőtestület elé azt a javaslatot, hogy legyen a kerületben egy Janikovszky Éva emlékét megőrző köztéri szobor és park. Az évek teltek-múltak, de az idő (és az önkormányzati választás) most úgy látszik, elérkezett.

A új pihenőparkban többek között ivókút, piknikasztal, ergonomikus padok, párakapu és napelemmel működő „okospad” is várja a látogatókat – ez utóbbi wifit biztosít, de telefont is lehet róla tölteni. És végre mozgáskorlátozottak által is igénybe vehető nyilvános WC-t, mosdót is kihelyeztek.

janikovszky2019-1.jpg

(Fotók: Facebook / Szűcs Balázs)

Maga a park szabadon látogatható reggel 7-től egészen este 9-ig, éjszaka pedig (állítólag) zárt és őrzött lesz. A látogatók (és a park) épségére pedig folyamatosan térfigyelő rendszer vigyáz majd.

Azt hiszem, hogy így a 21. század második évtizedében ilyennek kellene lennie minden egyes közparknak egy világvárosban. És nem csak az átadás napján.

P.s.: Azt ezért nagyon nem értem, hogy a megnyitóról szóló, a képviselőknek kiküldött meghívó miért nem volt megtalálható az önkormányzat honlapján. És adhattak volna nevet is a parknak. Mondjuk: Janikovszky park.

916. Meghívó holnapra

Ahogy az már az önkormányzat honlapjáról és Facebook-oldalamról is tudható, holnap, június 24-én 17.30 órakor kerül megnyitásra a 15-ös tömb területén kialakított pihenőpark. Egyúttal felavatásra kerül az itt elhelyezett Janikovszky Éva-szobor is. (Alkotója: Zsemlye Ildikó Munkácsi-díjas szobrászművész). A megnyitó során a parkot Firschmann Judit tájépítész mutatja be. (Bejárat a Dob u. 37-41. szám felől.)

Még 2015 márciusában dr. Kispál Tibor terjesztette be a képviselőtestület elé azt a javaslatot, hogy legyen a kerületben egy Janikovszky Éva emlékét megőrző köztéri szobor és park. Az évek teltek, de az idő most elérkezett.

A Dob utcáról nyíló telek hosszú-hosszú ideig autóparkolóként működött.  A területen 1968-ig egy hatalmas kiterjedésű gyár és két apróbb parcellán álló bérház állt. A Dob utca 37. szám alatti tésztagyárat 1867-ben építette fel Topits Alajos József, az Első Magyar Gőz- tésztagyár Rt. elnöke és cégtársa Weichselberger János tésztagyáros. Az 1894-ben átadott Dob utca 39. és az 1898-ban felépült Dob utca 41. sz. alatti egyemeletes bérházakat pedig Tafler Kálmán, Budapest akkori legnagyobb adófizetője építette. Helyükön – és a későbbi parkoló helyén – most közpark lesz. És remélhetőleg hosszú ideig meg is marad annak. Szépen, zölden, virágokkal és fákkal.

Devosa Gábor, önkormányzati képviselő

915. Miben bízhatnak a nyugdíjasok?

A napi.hu készített a fenti címmel egy összefoglalást a kormány hosszútávra tervezett humán kiadásairól. A költségvetés tervezetéhez tartozó ötvenéves kitekintésben soksok érdekes szám olvasható. Azon el lehet gondolkodni, mennyi a realitásuk, de arra érdemes figyelni, hogy mit tervez ez a kormány.

nyugdijas1.jpg

Tehát:

  • Európában nem meglepő, hogy várható az ország lakosságának csökkenése, ezen belül növekszik az idősek aránya.
  • A nyugdíjkorhatárt változatlanul 65 évre tervezik, és az éves nyugdíjemelést a várható inflációval számolják. Így a nyugdíjkiadások 50 évre évi 1,7 %-kal nőnének. Ezt már nehezebb elhinni, hiszen az erősen növekvő nyugdíjas létszám és az új nyugdíjasok növekvő kezdő nyugdíjösszege mellett ehhez árszínvonal csökkenés kellene (a most is érezhető 3,5 % növekedés helyett).
  • Közben az egészségügyi kiadások évi 1,1 %-kal növekednének, a hosszú távú ápolás pedig 0,2 %-kal. Ha ez igaz lenne – miközben csak az egészségügyi béremelési ígéretek sokkal magasabbak – akkor az idősebb emberek mielőbbi halálára számítanak.
  • Az oktatási kiadások fél százalékokat nőnének évente, ahol szintén ütközés van a béremelési ígéretekkel és szintén nem elemeztük az oktatási szerkezet megváltozatásának növekvő költségigényét.

Nem beszéltünk a jelenleg is gyalázatosan alacsony nyugdíjakról.

Ugyancsak tegnapi hír, hogy a nyugdíjas létminimum 85 338 forint, tehát több mint félmillió nyugdíjas kap kevesebbet a létminimumnál. Ugyancsak nem beszéltünk az egyre gyengébb egészségügyi ellátásról és a több idős ember nagyobb gondozási igényéről.

Mindezek után az újságcikk eredeti címéhez vissza: Miben bízhatnak a nyugdíjasok? Ennek a kormánynak a mielőbbi elsöprésében.

Gergely József

914. Semmi nem változott

Sajnos tényleg semmi nem változott. A Szenes Hanna park kútjának lefolyója – ilyen-olyan okokból – évek óta rendszeresen eldugul, és sok-sok nap eltelik, mire kitisztítják. És addig a parkot persze csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem lehet használni. (Megj.: Előfordul az is, hogy a környéken lakók vagy épp a téren pihenők tisztogatják a szűrőt, szedik ki a beszorult faleveleket, szemetet.)

Majdnem napra pontosan három éve ezt írtam:

2017. június 15. 16 óra: Erzsébetváros, Szenes Hanna park, a szökőkút vize már a lefolyóban. Halleluja. Remélhetem vajon az itt lakókkal együtt, hogy ha ne adj Isten újra előfordulna ilyen hiba, akkor nem kell majd 2 nap a hiba elhárításához? És az itt lakók kérdése továbbra is jogos: miért fizetünk annak a cégnek, akinek két nap kell elzárni a vízcsapot (2 perc), kitakarítani az eldugult lefolyót (15 perc, na jó, legyen 20 perc), majd újra megnyitni a csapot (2 perc)?

Mindeközben a mindenki által annyira kedvelt „körúti nyár” is elkezdődött, szombat reggel nekikezdtek a sínpálya felújításának a 4-es és a 6-os villamos vonalán; ezúttal a Corvin-negyedtől Dél-Buda felé nem jár a villamos. A BKK honlapján minden további infó megtalálható arról, hol nem lehet parkolni, melyik utcán változik a forgalmi rend, ill. hogy pontosan hol állnak meg a pótlóbuszok.

P.s.: Tényleg itt a nyár, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy valaki beparkolt a Dembinszky utcai trolimegállóba egy böhöm nagy hajóval. Sajnos a hajó láthatóan nem szállít utasokat, így biztos, hogy nem trolipótló. Közterületeseink?

Dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

süti beállítások módosítása