A mi Erzsébetvárosunk

913. Nem lopás

2019. június 14. - amier

Itt van ez a hír a Népszaván. Ha tehát hülyének nézed a rendőrséget, nyugodtan tépkedheted az MSZP plakátjait – a szervek meg asszisztálnak. Nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni. 

rendorakademia.jpg

Nem lopás, mert nem a dolog eltulajdonítása, ha “ideiglenes használatára, használhatat- lanná tételére vagy más célra” veszel el valamit. Ha elveszed a hatfogásos halvacsorát, lelakkozod és kiállítod, akkor az lopás. Ha ugyanezt a halvacsorát felfalod, az határeset, lévén a használat ideiglenes jellege mérlegelendő — bár a használhatatlanná tétel stimmel. Ha viszont azért veszed el a halvacsorát, hogy leöntsd petróleummal és felgyújtsd, az egy- értelműen nem bűncselekmény, mivel célja a dolog tönkretétele volt.

Más jogértelmezés szerint akkor nem bűncselekmény, ha az elkövető fideszes, a károsultak pedig nem azok. Magyarország nem jogállam.

Fügedi Ubul

*** 

Ezt meg tényleg csak a móka kedvéért ajánlom elolvasni: Handó Tünde nagy napja. Polt Péter kitüntette, a parlamenti fideszes többség megmentette, és még a Fővárosi Törvény- szék elnöki pályázatát is visszadobhatta. Röhögnék is, ha épp nem sírnék. Mert régen rossz, ha az ügyész kitünteti a bírót.

912. Múltidéző - Nagykörút, 1964.

Addig is, amíg ismét szétverik a Nagykörutat, jöjjön most megint egy „békebeli”– ha nem is olyan régi, mint az előző, Damjanich utcai – kép a Fortepanról: taxidroszt 1964-ben a Nagykörúton, az akkori Lenin körút (ma: Erzsébet krt.) 14. szám előtt. Békés, forgalmas nyári utcakép, üzletekkel, gyalogosokkal és várakozó utazni vágyókkal.

taxi1964.jpg

A droszt már régóta nincs, és a mögötte lévő – a 1887 és 1894 között Schubert Ármin és Hikisch Lajos tervezte és építette – 3 emeletes bérház jobb oldalán levő mérték utáni "Szabóság” sincs már sehol. 2009 kora tavaszán ugyan még itt működött az „Elza Divat” ruhabolt, de a kiskosztümök mellett már a helyiséget is árulták. El is kelt, többször is – és azóta számtalan mindenféle üzlet, bolt működött/működik a helyén.

Érdemes megjegyezni – bár a legfelső képen egy kocsi sem látszik – a '60-as években jó- részt Warszawák voltak a taxik, kisebb részt pedig 407-es Moszkvicsok.

taxi1968.jpg

Warszawa taxi a Blahánál, háttérben a Corvin Áruház (Fortepan, 1968.)

A Főtaxi 1955-ben kb. 500 kocsit üzemeltetett, ez a szám 1962-re meghaladta az egyezret. 1970-ben 934 Warszawa, 192 Volga, 555 Polski Fiat és 98 egyéb (köztük pl. két darab torinói Fiat 124-es) autóval rendelkeztek. Az utolsó Warszawákat 1972-ben selejtezték le.

BBP

911. Itt van a nyár

Itt van újra, kezdődik a 4-es 6-os villamos vonalának mindenévi örökös felújítása. Tudom, unalmas már, hogy minden nyár elején erről írok, de az is unalmas, hogy immáron hét éve minden nyár elején ez történik. Merthogy június közepén ismét csak indul a sínfelújítás a Körúton, a Széna tér és a Margit utca, valamint a Práter utca és a Petőfi híd budai hídfője között. Ami miatt várhatóan június közepétől nem közlekednek majd a villamosok.

korut_villamos1.jpg

 A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) és a BKV szerdai közleményében azt írta: korszerűbb, könnyebben karbantartható vágányokra cserélik az elhasználódott sínpályát, így a jövőben szükséges beavatkozások gyorsabban elvégezhetők lesznek – tették hozzá.

A körúton megint szétszednek majd mindent, éppúgy, ahogy tavalyelőtt (és persze azelőtt, meg azelőtt) is tették. A nyár végéig ismét végig dugók lesznek a már-már „hagyományos” felújítás miatt. Nyaranta szívatják a budapesti és a kerületi lakosokat, bontanak rendület- lenül, kerül, amibe kerül.

Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy minden évben ezt a „nagyfelújításnak” nevezett valamit kell végigszenvedni!

Dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

P.s.: Tavaly, az akkori munkálatokról azt írták, hogy a korábban javított szakasz nagyobb részét kellett újra megcsinálni, de már teljes értékű nagyfelújításként. Megcsinálták.

Kérjük, hogy ezentúl a közbeszerzéseknél a "felelős tervező" és "felelős kivitelező" titulusokat változtassák "felelőtlen tervezőre" és "felelőtlen kivitelezőre" — már csak az annyit hangoztatott tisztaság és átláthatóság kedvéért is. (via Fügedi Ubul)

910. Adjunk hálát az Úrnak

Hazatérés? - A fekete zsidók története. A világban fellelhető rasszisták általában nem szeretik a feketéket, no meg a zsidókat. Így fekete zsidónak lenni dupla szívás.

Etiópia földjén, azaz "Béta Izraelben" nagyjából a 8. század óta élnek zsidók. Ők a falasák, akik magukat Salamon és Makeda (Sába királynője) leszármazottainak tartják. Az 1977-es ogadeni háború után kitört felkelésekben az etióp államszervezet széthullott; az ország átmenetileg törzsi hadurak hatalmába került. A nemzetiségiek helyzete kiváltképp az északi Tigre tartományban vált kritikussá. Tömegesen menekültek át Szudánba, és eközben tömegesen hullottak el a fegyveres fosztogatóktól és az éhségtől gyötörve.

falasak.jpg

Az Egyesült Államok kartúmi nagykövetségének támogatásával az izraeli hadsereg 1984. november 21-e és 1985. január 5-e között több mint hat és fél ezer embert mentett ki egy légihídon Izraelbe: ez volt a Mózes-akció, amit a kezdetben barátságos szudáni kormány a többi arab ország nyomásának engedve leállíttatott.

A hátramaradt 800–1000 szudáni falasát 1985-ben menekítette ki a CIA. A Józsué-akció fő felelőse idősebb George Bush volt — akkoriban az Egyesült Államok alelnöke, korábban a CIA igazgatója.

1991-ben az izraeli kormány harmincmillió dollárt fizetett Etiópia bukófélben lévő diktátorának, Mengisztu Hailé Mariam ezredesnek, hogy engedélyezze a Salamon-akciót. Ezzel az Etiópiában rekedt falasák nagy részét szállították el egy példátlannak mondható légihídon, 1991. május 24-én. (Négy nappal később Mengisztu megbukott.)

Eddig a történelem.

A közismert és — mit tesz isten, hogy stílusos legyek — hihetőnek tűnő anekdota szerint az utolsó gépen utazott a falasák főrabbija. Ahogy leért a lépcsőn, leborult, megcsókolta a földet, elmondta az ilyenkor szokásos imát, körülnézett, és híveihez fordult:

— Testvéreim! Adjunk hálát az úrnak azért a csodáért, hogy lám, vannak fehér bőrű zsidók is!

Fügedi Ubul

909. Fórum volt…

Pár napja, május 30-án, csütörtök délután a Fasori Evangélikus Gimnáziumban került megrendezésre a közbiztonságinak nevezett fórum. A polgármestert hiába vártuk, Veres Zoltán önkormányzati képviselő, a Városüzemeltetési Bizottság és a Pénzügyi és Kerületfejlesztési Bizottság tagja képviselte helyette a Hivatalt. A közel 2 és fél órás kérdések-feleletek után a „bulinegyed” okozta problémákat nem sikerült megoldani…

kb_forum20190430.jpg

Hét fent, 14 lent? (via Facebook)

Az elhangzottak szerint:

  • Sűrűbb, rendszeresebb ellenőrzés, a lakossági bejelentések hatékonyabb kivizsgálását remélhetjük.
  • A hangos ordítozás, randalírozás megfékezése nem rendőri feladat, a Rendőrségnek nincs hatásköre ezek ellen fellépni, intézkedni. A rendőrkapitány szerint az éjjelente vonuló, hangoskodó turisták viselkedése nem a közbiztonság kategóriájába tartozik.
  • A bűnözés szerkezete átalakult, csökkent például a lakásbetörések, autólopások száma. Viszont például az autókban okozott károk nem kerültek megemlítésre.
  • A rendőrök és közterület felügyelők hibáit kivizsgálják, ha bejelentik.

A megjelent – nem túl népes, mondhatnám gyér számú – lakosság feltette kérdéseit, a fórum gyakorlatilag kulturált, de kemény párbeszédekkel tarkított és eredménytelen volt.

Azt hiszem, hogy a megoldást az önkormányzati választás jelenti majd.

Dr. Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

***

Zaj van, babám! - Egy hete a „bulinegyed” hivatalos éjjeli zajszennyezéséről, a mind- ezidáig elhallgatott, tízmilliós nagyságrendű közpénzbe kerülő zajmérési eredményekről, zajtérképekről írt egy hosszabb, igencsak összeszedett posztot a Hetedhétker blogon Novák Gergely – bár nem rövid, tessék feltétlenül elolvasni, mert súlyos dolgokról szól. 2017 nyarán Erzsébetváros polgármestere – minden konkrétum nélkül – megoldást ígért a bulinegyedben tapasztalható zajjal és egyéb problémákkal kapcsolatban. Vattamány Zsolt akkor azt mondta, hogy egyelőre muníciót gyűjt.

908. Zaj van, babám!

EP-választás lezajlott, az eredmény ismert – térjünk is vissza a mi kis kerületünkbe. Tegnapelőtt a „bulinegyed” hivatalos éjjeli zajszennyezéséről, a mindezidáig elhallgatott, tízmilliós nagyságrendű közpénzbe kerülő zajmérési eredményekről, zajtérképekről írt egy hosszabb, igencsak összeszedett posztot a Hetedhétker blogon Novák Gergely – bár nem rövid, tessék feltétlenül elolvasni, mert súlyos dolgokról szól.

bulinegyed5_2.jpg

Február 4-én közérdekű adatigénylést nyújtottam be a VII. kerület Belső-erzsébetvárosi részére vonatkozó éjszakai zajtérképekre elektronikus úton, emailben. Első alkalommal nem jártam sikerrel, a Polgármesteri Hivatal Jegyzői Irodájának vezetője szerint ugyanis az (egyébként több millió forint közpénzből készített) akusztikai szakvéleményben foglalt információk „szellemi terméknek” minősülnek, és a zajtérképeket sem kaptam meg. Mivel a válasszal nem voltam elégedett, így a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam, a dr. Péterfalvi Attila által vezetett NAIH végül nekem adott igazat, tehát úgy tűnik mégsem képeznek államtitkot a mérési eredmények, illetőleg a zajtérképek sem. (Hetedhétker blog, Novák Gergely)

A mért eredmények szerint az éjszaka utcazaj nem egy helyen a 70 decibelt is meg- haladja a kerületben. (Megj.: Az emberi szervezetre még nem ártalmas zajmennyiség maximum 45 dB. A felkapott bulihelyek környékén az átlag 60-65 dB.)

Végül: ma délután 16 órai kezdettel közbiztonsági fórum kezdődött a Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében – gondolom a fenti tragikus „zaj-eremények” is szóba kerülnek.

***

2017 nyarán Erzsébetváros polgármestere – minden konkrétum nélkül – megoldást ígért a bulinegyedben tapasztalható zajjal és egyéb problémákkal kapcsolatban. Vattamány Zsolt akkor azt mondta, hogy egyelőre muníciót gyűjt. (Zajos bulinegyed / HVG)

907. EP-választás után

Nincs tovább várakozás, találgatás, himihumi, itt az eredmény. Most valami okosat, szépet és frappánsat kellene írni. Igazság szerint mi meg is írtuk, csak nem lett se okos, se szép, se frappáns. Így aztán maradnak a száraz tények, beszéljenek azok. Tehát: az EP-választáson soha ilyen sokan nem szavaztak. A Fidesz-KDNP nyert, ők küldheti a legtöbb, összesen 13 képviselőt az új Európai Parlamentbe. A DK 4, a Momentum 2, a Jobbik és az MSZP-P 1-1 mandátumot kapott.

ep2019-5.jpg

Fotó: Ceglédi Zoltán

A Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint országosan a szavazók 43,37 százaléka, a fővárosban 52,51 százaléka adta le szavazatát. Budapesten a Fidesz-KDNP lista 41, 2 %-ot kapott (281 ezer szavazat), második Demokratikus Koalíció 19,78 %-ot (135 ezer szavazat), szorosan mögötte 3. a Momentum (17,34 százalék, ami 118 ezer szavazatnak felel meg). Az MSZP-P a Momentum szavazatainak alig több mint felét kapta (61 500, azaz 9 százalék), az LMP még a 3 százalékot sem érte el, a Kutyapárt meg megelőzte a Jobbikot.

Erzsébetvárosban 46.74%-os részvétel mellett a listák versenye így alakult:

  • Fidesz-KDNP 37.72%
  • Momentum 21.48%
  • DK 18.19%
  • MSZP-PM 8.71%
  • MKKP 5.53%
  • LMP 3.51%
  • Jobbik 2.72%
  • Mi Hazánk 1.87%
  • Munkáspárt 0.27%

A választás Magyarországon egy olyan játékká fajult, ahol sok párt indul, és a végén mindig a Fidesz nyer. Most sem történt másként, mert valójában csak a politikai paletta egyik oldalán történt változás, a két oldal közötti erőviszonyok változatlanok maradtak. A kormányoldal egyedüli szereplője, a Fidesz, szokásához híven nyert, míg a másik oldalon „csupán” az ellenzéki pártok egymáshoz viszonyított pozíciói változtak: a DK és az MSZP helyet cserélt, az LMP helyére a Momentum lépett, a Jobbikra pedig jelen állás szerint nincs szükség, szélsőséges pártnak ott van a Fidesz. (Föld S. Péter / HírKlikk)

Bár a mostani eredmény az MSZP-nek kudarc, az ellenzéknek siker. Elsősorban a Momen- tumnak siker, Budapesten elképesztően nagyot kaszáltak. Így állunk most. Itt van az újabb (sokadik) lehetőség az önvizsgálatra és az újragondolásra.

a Szerk.

P.s.: A Fidesz eggyel több mandátumot szerzett, mint 5 éve. Az ellenzéki tábor nem nőtt, ugyanazt a tortaszeletet osztottuk újra. Az utolsó percben vagyunk, hogy az önkormányzati választásra valami értelmeset kinyögjünk.

***

A választás hivatalos végeredményét a külképviseleteken leadott szavazatok hazaszállítása (ennek határideje május 30.) és összeszámlálása, valamint a levélszavazatok beérkezése és összeszámlálása után a Nemzeti Választási Bizottság állapítja meg, legkésőbb június 14-én.

906. Két nap, és voksolunk

Tegnap ugyan már megírtam ezt a blogon, de fontosnak tartom, hogy itt is megjelenjen. Tehát: két nap múlva EP-választás lesz. Több mint 8 millió választópolgár dönthet arról, hogy milyen összetételű legyen az Európai Parlament, és hogy kik foglalhatják el azt a 21 képviselői helyet, amely Magyarországnak jár. Kilenc pártlista valamelyikére lehet majd szavazni – de nagyon nem mindegy, hogy melyikre.

ep-valasztas2019.jpg

Fontos lenne, hogy minél több Európa-párti képviselő kerüljön az EP-be, olyanok, akik Európa egységéért dolgoznak, nem pedig szétveréséért. Azt kell mérlegelnünk, hogy egy egységes, demokratikus Európához akarunk-e tartozni, vagy teszem azt, Kazahsztánhoz.

A volt ombudsman, Kaltenbach Jenő pár napja ezt írta fb-oldalán:

Mit akartok?

Európa sorsdöntő választás előtt áll. Nem kevesebbről van szó, mint hogy milyen jövőt szánunk magunknak, gyerekeinknek, unokáinknak.

A kínálat világos. Az egyik lehetőség a szabad, demokratikus, jóléti állam, amelyben a polgár, embertársaival együtt eldöntheti, hogy kikben bízik, kikre bízza a közügyeket. Mindezt a tények birtokában teszi, mert a szabad sajtó azokat eljuttatja hozzá. Nem véletlen, hogy ilyen helyekre igyekszik mindenki, aki kiszámítható jövőt szán magának és szeretteinek.

Az alternatíva a hazug propaganda, a gyűlölködés, a folytonos ellenségkeresés, a korrupció, melynek ára milliók kiszolgáltatottsága, nyomorúsága. A minapi Strache botrány kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Putyin Oroszországa, amely az uszító propagandán és a haditechnikán kívül semmiben sem képes versenyezni a nyugattal, mindent elkövet a versenyszabályok eltorzításáért. Ehhez hozzá hasonló cinkosokat keres, mint amilyen Orbán, Strache, Salvini, Le Pen, akik belülről igyekeznek gyengíteni az ellenfelet.

Aki ilyen pártokra szavaz, az a saját, a gyerekei, unokái jövőjét árulja el!

Két nap múlva, május 26-án vasárnap mindössze 20 perc elmenni és szavazni, hogy Magyarország az Európai Közösség újra megbecsült tagja lehessen. Tessék elmenni, és tessék elvinni a rokonokat, barátokat is. Mert nem mindegy, hogy milyen jövő vár ránk és gyerekeinkre.

Hunvald György

UPDATE 2019.05.26. 20:14 - Hét órakor zárultak az urnák, folyik a szavazatszámlálás. Brutálisan magas volt a részvétel, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) fél hetes adatai szerint országosan a szavazók 41,74 százaléka, a fővárosban 49,76 százaléka, a kerületben pedig 43,29 százalék (16 385 fő) adta le szavazatát. Később – amikor már ismert lesz a hivatalos végeredmény is – részletesebben is megnézzük, hogy miképpen alakult az eredmény Budapesten, illetve itt nálunk a kerületben hogyan szavaztak a választópolgárok.

***

A hivatalos végeredményt csak vasárnap este teszik közzé, de az exit poll tanúsága szerint Hollandiában Frans Timmermans volt külügyminiszter pártja, a Munkáspárt (PvDA) nyerte az európai parlamenti (EP) választást, az új holland szélsőjobb, az áprilisi tartomá- nyi megméretés győztese, Fórum a Demokráciáért (FvD) viszont csak a negyedik helyen végzett. (via 168 óra)

905. Sugárban hányva

Aztakurva rovatunkból 7. 

Nem hagyható szó nélkül, hogy szombaton plakátok jelentek meg szerteszét Budapest utcáin, Kocsis-Cake Olivio, a PM országgyűlési képviselőjének fotójával. Az ismeretlenek (?) többek között itt nálunk a kerületben is több helyen – Dob utca, Nagykörút, Holló utca stb. – plakátoztak, nyíltan rasszista üzenettel kiegészítve a képviselő fényképét.

cake_plakat2019.jpg

Tegnap reggel a Dob és Holló utca sarkán egy újabb szemetesen (via Uj7 2019)

Szó se róla, Kocsis-Cake édesapja kétségtelenül afrikai, ő maga azonban itt született Magyarországon. Édesanyja magyar, anyanyelve magyar, identitása magyar. A falragasz készítői szerint meg egy nigger.

Szerintem meg ez egy megbocsáthatatlan aljasság, amitől minden jóérzésű embernek felfordul a gyomra! Vasárnap mindenki menjen el szavazni, és szavazzunk a gyűlölet ellen!

Payns

P.s.: Gondolom az önkormányzat – a mostani fokozott rendőri jelenlét mellett – a szokott gyorsaságával (Lásd.: Kétfarkúak matricázása és járdafestése) lecsapott az ismeretlen (?) plakátozókra, akik mostanra már el is nyerték méltó büntetésüket…

***

Azt akartam írni, hogy nem üldözik el őket, de lám – íme ez a plakát – lényegében már ezt szeretnék azok, akik a plakátokat kihelyezték, és azok is, akik mögöttük állnak. Hogy kik azok, meg egyáltalán vannak-e ilyenek nem tudhatjuk. De feltételezhetjük, hogy az akció kitervelője nincs egyedül. És miután a hivatalos politika nem tesz ellenük lépéseket, sőt: csendben eltűri azt a rasszizmust, amelyet amúgy ő generált a mindennapos idegengyűlö- letével, biztosak lehetünk benne, hogy a gúny előbb-utóbb tettlegességig fajul.
(via Németh Péter)

904. Az élelmiszer-kilométer

Szokás mostanság azon morfondírozni, mennyire pocsékoló dolog messziről szállítani az élelmet, a vágott virágot stb., hogy azt ott vehessük meg, ahol éppen nincs szezonja. (Érdekes módon az nem "pazarlás", ha olyan helyre visszük, ahol egyáltalán nem terem.) Ezek a morfondírozók a gazdaság "fenntarthatóságának" (pontosabban: fenntarthatat- lanságának) jellemzésére gyakran használják az "élelmiszer-kilométernek" elkeresztelt mutatót, amely azt hivatott jellemezni, hány kilométert tesz meg egy kiló átlagos élelmiszer, amíg a tányérunkig elér.

kenyai_rozsa.jpg

Kenyai rózsa magyar szállal Bálint-napra

Az élelmiszer-kilométerek számát leginkább azok a termékek növelik, amelyeket a meleg éghajlatú, szegény országokból importálunk — ezek az országok pont attól szegények, hogy élelmiszeren kívül gyakorlatilag semmi exportképeset nem állítanak elő — ez jól látszik azon, hogy amelyek erre képesek, azok nem szegények. A fejlett technikát (autót, laptopot, bankautomatát stb.) tehát tőlünk, fejlettektől veszik meg — ugyancsak roppant érdekes módon a morfondírozók a laptopkilométer stb. fogalmakkal annyira nem akarnak jellemezni semmit, hogy nem is használják őket.

2008 táján aztán néhány közgazdász nekilátott végigelemezni, mire és mennyire jellemző ez a bevett paraméter, és azt a választ kapták, hogy semmire, illetve semennyire. A továb- biakban az egyszerűség és összehasonlíthatóság kedvéért az absztrakt "kilométer" (ami ráadásul az angolszász irodalmakban "mérföld") helyett az egyes tevékenységekkel kibo- csátott széndioxid-mennyiségeket vetjük össze. Az összevetésekben szereplő "kibocsátott széndioxid" mindig az, ami a termelés, szállítás stb. miatt keletkezik — nincs benne az, amennyit a termelő, szállító stb. életfolyamatainak eredményeként ereget a levegőbe.

  • A termelő oldaláról szemlélve a dolgot az jön ki, hogy egy átlagos termelő az általa életében "kibocsátott széndioxid" mindössze 4 (négy!) százalékát fordítja arra, hogy áruját eljuttassa az üzletig — ez ugyebár nem egy döntő mennyiség.
  • A fogyasztó oldaláról az jön ki, hogy pl. a Nagy-Britanniába bevitt élelmiszerek hűtése éppen egy nagyságrenddel több széndioxidot termel, mint odaszállításuk. Ennél már csak maguk a vásárlók termelnek többet azzal, hogy elmennek (jellemzően autóval) a boltba — nagyjából ötvenszer (!!!) annyit, mint amennyi CO2-vel ezeket az élelmiszereket a termelőtől a boltig elszállítják. A gazdálkodás eltérő módja okán ha a londoni boltba Walesből visznek bárányt, az összesen (előállítás + szállítás) negyedével több széndioxidot pufogtat, mint az, amelyiket Új-Zélandból.

A fűtött üvegházban nevelt holland rózsa hatszor annyi széndioxidot "ereget ki", mint az, amelyiket Kenyából viszik Hollandiába repülőn. Stb. stb. — de a lényeg nem ez. Hanem az, hogy a fenntarthatóságot éppen a globális piac biztosítja. Ez teszi lehetővé, hogy ha az egyik helyen rossz a termés, azt máshonnan helyettesíthessük — és egyúttal azt is, hogy ha valaki paradicsomot szeretne enni februárban, hát ehessen — méghozzá a töredékéért annak, amennyibe a melegházi termény kerülne.

(Ja, és jobb is.)

Fügedi Ubul

Felhasznált irodalom:
Matt Ridley: A józan optimista. Akadémiai, Budapest, 2012 (The Rational Optimist — 2010) p. 56–57.
Hivatkozott irodalom:
Bailey, R.: The food miles mistake Reason, 2008. nov. 4.
Specter, M.: Big foot. The New Yorker, 2008. febr. 17.
Blikk: Cseresznyét exportálna Torgyán Chilébe

süti beállítások módosítása