Beke Katáról automatikusan az jut az eszembe, hogy kulturális államtitkár volt az Antall-kormányban — és nem az, hogy mindössze négy hónapig. Amikor látta, hogy amit szakmailag helyesnek tart, azt nem hagyják, úgy lemondott, hogy még az MDF-ből is kilépett. Mert hát okos volt, humánus, empatikus és nagyon-nagyon tisztességes.

Az ilyenek pedig kikopnak a kormányokból. Ebben a sajátos magyar rendszerben ott csak a sorosozóknak van hely. A sorosozás (szdsz-ezés, iványizás) kezdeteit messze-messze megelőzve, a J. B. Pendragon igaz története c. elbeszélésében ír arról, hogy ez bizony már Shakespeare idejében is így volt:

A régi-régi történeteket is újraolvasta John Bonaventura. Lear királyét, ezét a kellemetlen és hisztérikus zsarnokét, aki Shakespeare mester drámája során fenséges és szánalomra méltó száműzött királlyá magasztosul előttünk. És csodálkozott, hogy miért csodálkozott valaha is Cordelia sorsán. Cordelia gyűlöletessé vált testvérei előtt, mert különb volt náluk. S gyűlöletessé vált atyja előtt, mert nem tartotta szükségesnek, hogy különb voltát semmitmondó, sima szavakkal bizonygassa.

S elolvasta újra a tiszta szívű lordkancellár történetét, ezét a különös szentét és vértanúét, az egyetlent a világ összes szentje között, aki saját maga által írt imájában humorérzéket kért az Istentől; aki tudós volt, politikus, igazságos bíró, gyöngéd családapa, szellemes csevegő, író és a boldog Seholországról álmodó filozófus; s akinek véres feje végül is kitűzetett London hídjára. Akinek nem tudta megbocsátani a király, hogy ifjúkorában a barátja volt, nála mindig okosabb, nagylelkűbb és műveltebb barátja; s hogy szelíd szavakkal bár, de fontosabbnak ítélte lelkiismerete parancsát, mint a királyét.

Fügedi Ubul

***

Beke Kata tanár, író, publicista 1936. december 22-én született Budapesten. A rendszerváltásig tanított, utoljára a Kaffka Margit Gimnázium történelemtanára volt. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés tagja lett, majd a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt. Szakmai és politikai nézeteltérések miatt azonban rövid idő elteltével lemondott államtitkári tisztségéről és az MDF-ből is kilépett, 1994-ig független képviselőként tevékenykedett. Tizenegy éve, 2009. december 3-án halt meg.

Müller Cecília: A napokban megkeresek minden nyugdíjast (Telex) 

A wiki szerint a nyelvpolitika a nyelv tudatos vagy tudományos alapú használata. Egyik alapvető mozzanata a nyelvi tervezés. Megjegyzendő, hogy a nyelvpolitika nem azonos a politikai nyelvhasználattal, ugyanis a nyelvpolitika célokat és stratégiát tartalmaz.

A távolról sem operatív (viszont láthatóan fejetlen) törzs először a "sajtótájékoztató" kifejezést értelmezte át olyan alkalommá, amelyen elsorolják a másutt kiválóan olvasható, viszont hiányos, megtévesztően csoportosított és nyilvánvalóan, többszörösen ellentmondásos adatokat — kérdezni viszont nem lehet tőlük semmit.*

Minap aztán az idősorelemzés burzsoá áltudományát is sikerült megszabadítani a "növekedés" (növekszik stb.) politikailag kártékony fogalomkörétől. Ezentúl azokat az eseteket, amelyekben a függvény első deriváltja pozitív, úgy mondjuk, hogy az “viszonylagosan stagnál".

Kéretik a függvényanalitika tankönyveket is ennek megfelelően, központilag átíratni.

Fügedi Ubul

* Úgy hallom, tavasz óta ebből visszaértelmeztek valamennyit, és a meghívott újságírók a helyszínen is kérdezhetnek.

***

Koronavírus: ismét rekordot döntött a magyar halottak száma. 193-an hunytak el a fertőzésben. 5525 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (Covid-19), ezzel 243 581 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma.

Demeter Szilárd visszavonta a Sorosról írt publikációját,
majd törölte Facebook-oldalát. (via Telex)

Megírom, visszavonom, letagadom.

Dwight D. Eisenhower tábornok a buchenwaldi koncentrációs táborban az áldozatok holttesteit látva, és hallgatva a túlélők beszámolóit, ezt mondta: „Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.”

És most megint felállt valami rohadék, aki megírta, visszavonta, majd letagadta – mintha meg sem történt volna. Pedig de, megtörtént. Letagadhatatlanul.

(Megj.: közben láttam, hogy Juszt Lászlónak is ugyanez az Eisenhower idézet ugrott be. Gondolom, neki sem véletlenül…)

***

Nem szeretném Demeter Szilárd főigazgató elhíresült szövegét elemezni. Mint ahogy nem szeretnék pöcegödörben fürdeni, trágyadombon hemperegni sem. (…) Nem érdekel, a saját eszelős gőzei hajtják, vagy stréberként túlteljesít, hálából a sok rangos megbízásért. De ha legközelebb apróhirdetést látok a lapokban: "Jutányos árért temetésen halottgyalázást vállalok, külön kérésre a sírt is leköpöm", fogom tudni, ki a feladó. (via Lendvai Ildikó)

2020. szept. 28-án azonnali lemondásra szólította fel Varga Judit "igazságügy" miniszter Vera Jourovát, az Európai Bizottság (EB) értékekért és átláthatóságért felelős alelnökét. Ugyancsak szeptember 28-án egy másik másodosztályú focista, Orbán Viktor miniszter- elnök Ursula von der Leyent szólította fel Jourová leváltására.

Ezeket a sajátos, nehezen értelmezhető gesztusokat von der Leyen másnapra (szóvivője útján) már el-, illetve vissza is utasította. Nem sokat gondolkodott azon, mit is kell ilyenkor válaszolni, csak töretlen bizalmát nyilvánította.

2020. nov. 19-én Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szólította fel lemondásra Jourovát — a nemzetközi kommunikáció általa vélt módján, egy magyar nyelvű Twitter-bejegyzésben (sokat tanultak Trumptól).

Ennek a kormánynak marha sok tagja van. Több, mint korábban bármelyiknek. Ha mind sorra kerülnek, bejuthatunk a Guiness-kötetbe.

Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

Fügedi Ubul

Talleyrand, a köpönyegforgatás nagymestere – nem mellékesen napóleoni idők francia diplomáciájának kiemelkedő alakja, aki az 1789. évi forradalom kirobbanásától egészen Lajos Fülöp uralkodásának időszakáig meghatározó szerepet töltött be a párizsi politikai életben – 1838. május 17-én halt meg. A mindig kiszámíthatatlan politikusról ekkor mondta egyik tisztelője: "Ezzel vajon mit akar elérni?" (Egy másik változat szerint bon mot-ként terjedt: „Talleyrand meghalt? Csak nem? Érdekes volna megtudni, hogy mit akar ezzel?”)

Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap este Bajkai István az Egyenes Beszédben elmondta, hogy hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentette Niedermüller Pétert. Méghozzá egy olyan – négy Király utcai ingatlannal kapcsolatos – 9,7 milliárd forint kötbérrel járó szerződés miatt, amelyet még alpolgármesterként 2017-ben ő készített elő, és az előző városvezetés kötött meg 2019-ben, közvetlenül az önkormányzati választás előtt.

Nézve, hallgatva az ATV felvételét – és véletlenül sem párhuzamot vonva Talleyrand és Bajkai között – nem értettem, hogy a fenti tények ismeretében: „Ezzel vajon mit akar elérni?”

Megj.: Az összesen 9,7 milliárd forintos kötbér többszörösen meghaladja az ingatlanok vételárát. Vattamányék tavaly 2,6 milliárdos árban állapodtak meg a három házért és a játszótérért. Az ügyben tehát az előző vezetés, vagy – uram bocsá’ – maga Bajkai úr vehető elő; lásd előző poszt.

*

Talleyrand (1754-1838), teljes nevén Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord, a francia forradalom idején – amikor épp menekülnie kellett – előbb Londonba, majd Amerikába utazott. A jakobinusok bukása után térhetett csak vissza hazájába (1795-ben), ahol az új kormány (Direktórium) is rögtön szolgálatába fogadta. És bár senki nem bízott benne, mégis külügyminiszternek nevezték ki. A hír hallatán a mindig szenvtelen és nyugodt Talleyrand sírva ölelgette barátait: „A hely a miénk! Most azután óriási vagyont kell szerezni, óriási vagyont…”

Tervét tökéletesen kivitelezte, „befolyásolhatóságának” híre 1798-ban nagy nyilvános- ságot kapott. Ekkor egy amerikai küldöttség érkezett Párizsba, ahol kéréseik gyorsabb teljesítéséért Talleyrand egy kis „édességet” kért. A küldöttség felháborodása egészen az amerikai kongresszusig eljutott és a sajtó XYZ-ügyként ismertette a botrányt. Talleyrand természetesen mindent tagadott, azonban senki nem hitt neki. Végül a finom diplomá- ciai érzékkel nem rendelkező amerikaiak is belátták tévedésüket, és ezt követően már beépítették költségvetésükbe az „édesség” tételt...