Beke Katáról automatikusan az jut az eszembe, hogy kulturális államtitkár volt az Antall-kormányban — és nem az, hogy mindössze négy hónapig. Amikor látta, hogy amit szakmailag helyesnek tart, azt nem hagyják, úgy lemondott, hogy még az MDF-ből is kilépett. Mert hát okos volt, humánus, empatikus és nagyon-nagyon tisztességes.

Az ilyenek pedig kikopnak a kormányokból. Ebben a sajátos magyar rendszerben ott csak a sorosozóknak van hely. A sorosozás (szdsz-ezés, iványizás) kezdeteit messze-messze megelőzve, a J. B. Pendragon igaz története c. elbeszélésében ír arról, hogy ez bizony már Shakespeare idejében is így volt:

A régi-régi történeteket is újraolvasta John Bonaventura. Lear királyét, ezét a kellemetlen és hisztérikus zsarnokét, aki Shakespeare mester drámája során fenséges és szánalomra méltó száműzött királlyá magasztosul előttünk. És csodálkozott, hogy miért csodálkozott valaha is Cordelia sorsán. Cordelia gyűlöletessé vált testvérei előtt, mert különb volt náluk. S gyűlöletessé vált atyja előtt, mert nem tartotta szükségesnek, hogy különb voltát semmitmondó, sima szavakkal bizonygassa.

S elolvasta újra a tiszta szívű lordkancellár történetét, ezét a különös szentét és vértanúét, az egyetlent a világ összes szentje között, aki saját maga által írt imájában humorérzéket kért az Istentől; aki tudós volt, politikus, igazságos bíró, gyöngéd családapa, szellemes csevegő, író és a boldog Seholországról álmodó filozófus; s akinek véres feje végül is kitűzetett London hídjára. Akinek nem tudta megbocsátani a király, hogy ifjúkorában a barátja volt, nála mindig okosabb, nagylelkűbb és műveltebb barátja; s hogy szelíd szavakkal bár, de fontosabbnak ítélte lelkiismerete parancsát, mint a királyét.

Fügedi Ubul

***

Beke Kata tanár, író, publicista 1936. december 22-én született Budapesten. A rendszerváltásig tanított, utoljára a Kaffka Margit Gimnázium történelemtanára volt. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés tagja lett, majd a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt. Szakmai és politikai nézeteltérések miatt azonban rövid idő elteltével lemondott államtitkári tisztségéről és az MDF-ből is kilépett, 1994-ig független képviselőként tevékenykedett. Tizenegy éve, 2009. december 3-án halt meg.