Miközben "ismeretlenek” azzal szórakoznak, hogy átragasztgatják a baloldali polgármester és képviselőjelöltek plakátjait, csendben, halkan én is megjegyezném: úgy tűnik, megint felújítják a májusban (is) felújított Dob utca elejét. Az utca már „megszokott” szakaszán megint szalagkorlát és sebességkorlátozás van, az úttest meg legalább ezer helyen kátyús, beszakadt, töredezett, romos. Gyakorlatilag már nem az utcán van kátyú, hanem a kátyúkban van itt-ott egy kis Dob utca.

A képeket a Klauzáliára töltötték fel.

Jelenleg a rosszul megcsinált út térköves hézagait újfent aszfalttal pótolják. Tessék mondani, a nagy átragasztgatás és riogatás közben mikor tetszenek méltóztatni végre ezzel is csinálni valamit?

***

Apropó, átragasztgatás. Júniusban lelkendezett Erzsébetváros önkormányzata, hogy a város egyik legmodernebb térfigyelő központja a kerületé. Akkor adták át ugyanis azt a 90 kamerából álló térfigyelő központot, amely 6 operátor-állomással működik napi 24 órában. A tájékoztatás szerint ide a kamerák képesek full-HD-ben rögzíteni az utcán történteket, mindegyik 360 fokban forgatható, és már holdfényben is használható képet rögzítenek. Az öt operátor közül kettő mindig rendőr, akik bármikor tudják riasztani az adott helyszín közelében járőröző kollégáikat. Az önkormányzat 186 millió forintot költött a beruházásra.

Van kérdés?

Payns

Az előző, Esik eső, hull a vakolat c. bejegyzéshez elég sok komment érkezett, ilyen is meg olyan is. Ezek között van néhány tévedés (azok kitárgyalásához külön hely kellene), most előbb magukról a társasházakról ejtenék egy-két szót. Jó két évtizede, 1993-ban a lakástörvény lehetővé tette az államtól az önkormányzatoknak adott lakóházak lakásainak nagyon kedvezményes eladását.

A kedvezmény (a forgalmi érték 10-30 százaléka) azért volt indokolt, mert a lakóházak sok évtizede elmaradt felújítására nem volt állami, önkormányzati pénz. Így viszont a kötele- zettség egy majdani felújításra a magántulajdonosoké lett. Persze a tömeges vásárlásnál nem nagyon figyeltek az állapotra, az emberek saját lakást akartak. És minél lerobbantabb volt egy épület, annál olcsóbb volt benne a lakás. (Az önkormányzatok veszélyes, bontandó és műemlék házat nem adhattak el, előbb fel kellett azokat javítani, netán felújítani.)

Erzsébetvárosban 1995-ben indult be a tömeges eladás. Láttuk a felújítási problémát is, 1997-től indítottuk a felújítási támogatást. Ezzel majdnem mindegyik kerületi társasház kapott támogatást: részben vissza nem térítendőt, részben visszafizetendőt. Ehhez jött a fővárosi támogatás, 13 év alatt 10 milliárd körül volt a felújítások támogatása. 2011-től éppen ezt a keretet csökkentette a kerület fideszes vezetése, és a vissza nem térítendő rész megszüntetésével nehezítette a hozzájutást, és elvágta a fővárosi támogatás lehetőségét is. 

Pedig a probléma súlyossága további támogatásokat igényelt volna, mivel Belső-Erzsébet- város nagyja a világörökségi terület része. A műemléki felújítás azonban még drágább, erre végül nem is került sor. Voltak ugyan nagy fellángolások a terület védelmére, de ehhez egyetlen forint sem jött.

Továbbra is fontos lenne az állami műemléki támogatás (eddig nincs), vagy uniós pályázati lehetőség (eddig ilyen sincs). Abba most nem mennék bele, hogy mik helyett kellene erre költeni (vannak javaslataim), de az államnak (is) előnyös lenne a szép és vonzó belváros a növekvő idegenforgalom miatt (lásd Prága belvárosát). És még nem szóltunk az új munka- helyekről, meg az építkezés következtében beszedett adókról...

***

A ház állapotának figyelése a tulajdonosok felelőssége, konkrétan a közös képviselő dolga az ellenőrzés. Tehát ha veszélyhelyzet van, akkor azt azonnal meg kell szüntetni (a veszélyes részt javítani, eltávolítani), a pénzigényes felújítás lehet későbbi feladat. A hatóság nem tud minden házat egyenként ellenőrizni (Erzsébetvárosban kb. 1100 lakóház van), de ha ilyen veszélyről tudomást szerez, azonnal kötelezi a tulajdonost a cselekvésre. Sokszor a tűzoltók segítenek, mert olyan helyen van a veszélyes rész vagy akkora a baj. 

Gergely József képviselő

Meg a stukkódísz. A senkinek fel nem tűnő, kitört nem Madách téri fa húzogatása után, más: tegnapelőtt a Dob utca és a Holló utca sarkán álló háromemeletes épületről egy jókora, 40-50 kilós homlokzatdarab hullott – egyáltalán nem csendesen – a járdára. Szerencsére senki nem sérült meg, a további, már meglazult homlokzatdarabokat pedig a tűzoltók távolították el – írta kedden a Népszabadság (is).

Mindenesetre az eléggé nyugtalanító, hogy mostanában egyre gyakrabban csak a szerencsére van bízva az arra járók testi épsége – ne adj isten – élete.

Dob utca 20.

Már többször többen leírták itt is, meg máshol is, hogy lassan az egész VII. kerület életveszélyessé válik, mert a jelenlegi önkormányzati vezetés – a korábbi gyakorlattól eltérően – megszüntette a vissza nem térítendő társasházi felújítási támogatásokat. Így aztán nagyon sok 100-120 éves társasház homlokzatának, épületdísz elemeinek állapota négy év alatt rengeteget romlott. És hiába készülnek a szebbnél szebb tűzfalfestések (tényleg szépek, félreértés ne essen, nem a képekkel van bajom), azok sajnos nem tartják össze az omladozó homlokzatokat, házakat.

Gergely József