A mi Erzsébetvárosunk

533. Múltidéző - István út (1)

2016. április 28. - amier

És akkor most az előző Csányi utcai séta(fika) után következzék egy másik séta, egy rendhagyó múltidézés a kerület túlsó feléből. Rendhagyó, mert most nem egy házról, hanem egy utcáról, utcaképről ejtenék pár szót. A napokban ugyanis szembe jött velem (már megint) a Facebook-on egy érdekes kép, persze hogy nem a mából, hanem 1966-ból. Rajta pedig kérem tisztelettel az egykori Landler Jenő utca (ma István út) látható a Cserhát utcánál. Illatszerboltostól, kézikocsistól és rendőröstől.

landler_fortepan1966.jpg

Landler Jenő utca (István út): Magyar rendőr 1966, Fortepan

A sarokház különben az István út 45. sz. alatt áll és 1896-ban Friedmann Adolf, a ligeti Ős-Budavár szórakozónegyedének egykori bérlője építtette, de ez most lényegtelen. Visszatérve a képhez: a járdán rendőr, derékszíján gumibot, az utca macskaköves, rajta egy ZSUK kisteherautó, és ha jól látom mögötte kettővel egy bogárhátú Volkswagen, a másik oldalon meg egy Moszkvics áll. A háttérben a Dózsa György út zuglói oldala.

istvan45-1.jpg

istvan45-2.jpg

Mindez így néz ki mindez manapság

Ezen a sarkon (úgy a '40-es évek második felében) az illatszerbolt helyén volt különben a Richter-féle nagy drogéria, amely arról vált nevezetessé, hogy egyik kirakat-beugrójában folyamatosan ismeretterjesztő filmeket vetítettek. Később itt nyílt meg a Trabantosok egyik legkedveltebb boltja, ahol 8000-10.000 Ft volt egy új motor a nyolcvanas években, és alig egy óra alatt a helyszínen be is szerelték azt. Helyén most egy kft. hirdeti digitális irodatechnikáját.

P.s.: A háttérben, balra – a Dózsa György út sarkán – akkoriban még a Dózsa vendéglő csábította az épp arra járókat. A városi legendák szerint nem volt egy leánynevelő intézet, nem elsősorban az úri közönség járt ide, de a konyhája az nagyon jó volt. Legalább is az 1970-es, 80-as években. Ma egy kínai étterem van a helyén…

Ennyi volt mára, innen folytatjuk.

BBP

532. Sétafika 11.

Kivételesen kölcsönvéve Fedrid Gábor kerületi séta-sorozatának címét, csak egész röviden: a múlt héten elmentem megnézni a megújult túzfalfestményt, majd – ha már arra jártam – a tőle alig egy ugrásnyira lévő Csányi utca 5. szám alatti építkezést. Vagy mit. Még tavaly novemberben írtam a házról (akkor, mint romházról), merthogy a homlokzat mögött az egykori épület jó része bontásra került.

csanyi5_160419-1.jpg

csanyi5_160419-2.jpg

Elméletileg különben nem romház, az önkormányzat ugyanis itt kívánja kialakítani a Zsidó Történeti Tárat*. Kívülről november óta nem sok változott, a homlokzaton ugyan most is látható az a nagyméretű tábla, mely szerint felújításról és átalakításról van szó, aztán ennyi, mást nem látni, nem tudni.

csanyi5_160419-3.jpg

csanyi5_160419-4.jpg

Belül állítólag már a vakolás és belső építészeti kialakítás zajlik, én sajna nem tudtam bejutni, senki nem volt a terepen (hétköznap, dél körül) aki esetleg beengedhetett volna. Így aztán maradtak a külső képek, azokat nagyobb méretben az fb-oldalunkra feltettük.

csanyi5_160419-5.jpg

De azért az most már nagyon érdekelne, hogy végül is mikorra lesz ebből valami?

(A munkák megkezdését egy 2014. februári határozatában április végét jelölte meg a képviselőtestület. A beruházás befejezési határideje eredetileg 2014 novemberének vége volt, a várható nyitás időpontja pedig 2015. március 19. Aztán kiderült, hogy ez tartha- tatlan, az új határidő 2015 decembere lett. Most a legutolsó információk szerint 2016 tavaszára várható a megnyitás. Hááát, vannak kétségeim…)

* Az önkormányzat vagyonkezelő cége (ERVA) nyerte a 2014-es holokauszt emlékév civil pályázatán a legtöbb pénzt a "Zsidó Helytörténeti Tár" létrehozására, így a kerület 70 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott a Civil Alaptól. Ezen felül a beruházáshoz fővárosi forrásból további 78,8 millióhoz jutott az önkormányzat, ehhez Erzsébetváros saját forrásából 392,2 milliót tett hozzá. Így jött ki az 541 milliós végösszeg. (Az épület építési munkái 406 millióba, a múzeum berendezése 95 millióba kerülnek, az egyéb kisebb kiadásokra pedig 40 millió jut.)

Németh Gábor

531. Újrafestve

Hogy ne mindig csak panaszkodjunk, következzék most egy jó hír: a Neopaint az elmúlt napokban újrafestette az Akácfa utca 54. alatti lakóház Dob utcai – a Csányi utca, Klauzál tér felé néző – még tavaly levert tűzfalfestményét. Nem ugyanolyan lett, mint elődje, sok apró különbség fedezhető fel, de a hangulata ugyanaz az igencsak jól sikerült képnek.

dob_tf-1.jpg

dob_tf-2.jpg

A TűzfalRehab program eredetileg itt látható festményét még 2013-ban készítette a Neopaint, sokunk nagy örömére. Aztán tavaly ősszel – kétévnyi boldog lét után – a „zöldséges" tűzfalfestményt hírtelen leverődött. A kép eltűnt, a falat meg sima egyszínűre festették. Akkoriban a készítő Neopaint oldaláról megtudhattuk, hogy vizesedett a fal, nagy darabokban kezdett potyogni a vakolat, ezért kellett a képet leverni. De már akkor megígérték, hogy idén tavasszal – isten bizony! – újrafestik.

dob_tf-3.jpg

dob_tf-4.jpg

És újrafestették. És szebb lett, mint valaha. És remélhetőleg most már így is marad… Gratula! Azoknak meg, akik még nem látták, pár képet nagyobb méretben feltettünk az fb-oldalunkra – a korábbi képről és a mostaniról is. De „élőben” sokkal jobb…

P.s.: A javítás, felújítás, állványozás és újrafestés költségeit a Neopaint-csoport vállalta magára, azaz, a javításra nem igényeltek önkormányzati támogatást.

Payns

***

Még 2013 elején került a Képviselő-testület elé egy együttműködési tervezet – tűzfal-re- habilitáció ügyben. A megállapodás arról szól, hogy a Neopaint erzsébetvárosi tűzfalakat rehabilitálna, képekkel. A költségek úgy oszlanak meg, hogy az állványozás, alapozás, festés költségét az önkormányzat adja, a festéket egy szponzoráló cég. Néhány elkészült, korábbi kép árai: Akácfa utca 54. (nettó 1.850.000 HUF az önkormányzat része), Király utca 11. (1.350.000 HUF), Rumbach Sebestyén utca 10. Itt két kép van, a nagyméretű 6:3-as 4.850.000 HUF, a Sissy-s 1.850.000 HUF. A Madách gimnázium udvarán a szemközti társasház fala (5.550.000 HUF) és a Wesselényi utca 30. (1.250 HUF). Az újabb képek egyszeri megfestésének árait jelenleg még nem tudjuk.

530. Mi a teendő?

Hónapok óta szerepel ez a kérdés a Klubrádió Megbeszéljük műsorában. A legtöbb betelefonáló azzal kezdi, hogy „az ellenzék fogjon össze”.  Két kérdést nem szoktak kifejteni: mit jelent az „ellenzék” és mit értünk „összefogáson”?

sokan_osszefogas.jpg

Előbb az ellenzékről. Csak a demokratikus ellenzéket értem ide, a Jobbik semmilyen demokratikus együttműködésnek nem lehet részese. Akkor az ellenzéken a parlamenti (demokratikus ellenzéki) pártok vezetőit értjük? Az összesen néhány tucat ember. Az ellenzék a pártok tagsága? Talán 40-50 ezren lehetnek. Vagy ezeknek a pártoknak a szimpatizánsai? Ez már nagyobb szám, az 2014-es országgyűlési választáson 1,6 millió szavazót jelentett. Volt még kb. 200 ezer szavazó, akik a kamupártokra adták voksukat. Talán ők is erre az oldalra sorolhatók. De ide érthetünk mindenkit, aki nem akarja az Orbán-rendszert (és nem szélsőséges). Van még a választójogosultaknak a nem szavazó része.

Nos, ha kb. 3 millió ember akar valamit, akkor miért nem az történik? Miért nem tudunk közös nevezőre jutni?

És az összefogás? Miben kell összefogni? A kérdés vonatkozhat a „hogyan mentsük meg a Városligetet”, az egészségügy talpra állításán keresztül akár arra is, hogy mi legyen az Orbán rendszer után. Ezekben az ügyekben nagyon sok érdeket kellene összehangolni. Meg kellene szólalnia sok-sok civil szervezetnek, rengeteg szakszervezetnek, a pártoknak, minél szélesebb körnek. A társadalom leginkább a pártok és a „politika” utálatában ért egyet, de ettől még egy lépéssel sem jutunk előrébb. Elég arra gondolni, hogy az egészség- ügyben van legalább tucatnyi szakszervezet, akik egymással sem tudnak szót érteni.

Közben a pártoktól elvárjuk az összefogást. Csak a pártoktól! 2014 ősze óta – amikor az internetadó megmozdított közel százezer embert – sok nagy megmozdulás volt, de talán most, a pedagógusoknál látszik valami együttműködés. És nem csak a szakszervezetek között, a civil szervezetek között, de társadalmi támogatottságban is. Utóbbiban látom a lényeget. Amíg százezrek, milliók a saját gondjaik mellett nem érzik fontosnak a mások gondját is, addig nehéz összefogásról beszélni.

Nem kerülhető meg az összefogásnak a személyi oldala. Tudjuk, hogy a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok az MSZP (és a Fidesz) ellenébe jöttek létre 2009 és 2013 között. Vezetőik, tagjaik meghatározó része az MSZP-ből vált ki. Nem könnyű a célok, teendők összehangolása mellett (vagy után?) a személyi egyeztetés. 2014-ben a választók nem fogadták el a pártok vezetésének megállapodását. Az Orbán rendszer leváltásához – a jelenlegi választási törvény alapján – az kell, hogy a 106 egyéni választókerület többségé- ben az ellenzék jelöltje győzzön. Olyan jelöltek kellenek, – függetlenül párthoz való kötődésükhöz –, akiket helyben a legtöbben támogatnak, akiknek a legnagyobb esélyük van a győzelemhez.

A pártok és a civil szervezetek dolga, hogy megkeressék ezeket az embereket. De aki úgy érzi, hogy ő tudna tenni, és ebben elég sokan támogatják, az „váljon láthatóvá”!

Gergely József

***

"Nem marad más” – új nyílt levelet írt a lázadó gimnázium – A mai pedagógussztrájk napján jelentette meg harmadik nyílt levét a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete: "… ha felhagyunk mindenfajta akcióval, megnyilvánulással, nem támogatjuk a civil kezdeményezéseket, és ezek helyett csak türelmesen várakozunk. Így nem fognak bekövetkezni a rendszer egészét érintő tovább nem odázható változások. Bár nekünk is elegünk van a „cirkuszból", mégis muszáj ébren tartani a lángot, ha valóban fontos számunkra az oktatás és az ifjúság jelene és jövője. Most van itt a lehetőség, hiszen a hibák, problémák létét az egész ország megerősítette!"

529. O Sole mio

Vasárnap van és jó idő, a boltok is kinyitottak, igazán nem lehet okunk a panaszra. Illetve: nem lehetne, ha a kerület nem úgy válna Nápollyá, ahogy azt egy kommentelő írta és illusztrálta a Klauzálián. Vagy ha nem kezdték volna el a szomszédban is szorgosan irtani a fákat. Tényleg: mért utálják ezek ennyire a fákat? Tarlós Pista bá is belengette a fűrészt, ősszel gyakorlatilag minden fát (olyan 1500-at) ki fognak vágnia római-parton a mobilgát kedvéért, szóval nem lenne okunk panaszra – ha nem lenne okunk panaszra. De van.

kosz_napoly3.jpg

(Fotók: Klauzália)

Visszatérve a kerülethez meg a Klauzáliához: egy kerületi lakos sokkoló – ámde egyáltalán nem szokatlan – képeket tett fel a fészbukra a következő kísérőszöveggel:

Ez "IGEN"! Köszönjük, hogy közelebb hoztátok nekünk Nápolyt. "De Nápolyban nem minden fenékig tejfel: hatalmas a korrupció, de ami az ide látogatókat leginkább érinti, hogy egyesek túl kaotikus, hangos, koszos, zsúfolt városnak tartják, valamint éjjel veszé- lyes is lehet, de nappal is érdemes figyelni a zsebtolvajokra. Viszont sokaknak éppen hogy vonzó hogy itt igazi élet van, egy vibráló, élő város, mely az arra fogékonyak számára életre szóló élményt nyújthat. A város itt nincs olyan ’karbantartott’ állapot- ban, mint sok más népszerű európai nagyváros, de egyesek ezt is vonzónak tartják, azt mondják, a kosz, és a graffitik is hozzátesznek a város igazi arcához. És persze amellett, hogy szemetesek az utcák, minden graffitis, még a történelmi műemlékek is, ne feledjük, hogy mennyi csodálatos látnivaló van itt!"

kosz_napoly1.jpg

kosz_napoly2.jpg

Aha, tényleg. Mert ugye Erzsébetváros épül, szépül, és mindehhez már itt van nekünk Nápoly is. A tenger, a Vezúv, Pompei és Capri szigete nélkül…

P.s.: Akinek esetleg a fenti, illetve a belinkelt „életképek” alapján még nem jött át eléggé a csodás nápolyi-életérzés, annak itt van egy másik összeállítás is a Klauzáliáról…

Devosa Gábor

528. Aláírásgyűjtés

Kedden délelőtt a Nyugati téri aluljáróban gyűjtöttünk aláírásokat népszavazások kezdeményezésre. A pultoknál négyen-öten is dolgoztunk, de időnként így is sorbaállás volt. Egymás után jöttek az emberek a két gyűjtőívet aláírni. Voltak, akik megkérdezték, mire gyűjtünk, de a többség előre tájékozódott.

alair_gyujt.jpg

Sokan elmondták a véleményüket, némelyik írásban idézhetetlen. A lényeg az volt, hogy elegük van Orbánból. Többen kérdezték, hogy a vasárnapi nyitva tartásra is gyűjtünk-e. Mondtuk, hogy a hétfői bejelentés alapján – visszavonja a kormány a korábbi törvényt – nem, de ha kell, az is következik. Felhívták a figyelmünket, hogy azért olyan nagyon ne bízzunk a kormány ígéretében. De ez egy olyan ügy, hogy ha átverés lenne, akkor másnap azonnal összejönne a 250 ezer aláírás az emberek felháborodása miatt. Azóta tudjuk, hogy az országgyűlés a KDNP kivételével és 1-2 "hősiesen kitartó” fideszes kivételével megszavazta a vasárnapi nyitva tartást.

Egyetlen nő azt írta volna alá, hogy vasárnap ne lehessen dolgozni. Gyorsan kiderült, hogy bolti eladó és vasárnap egész nap dolgoznia kellett. De azt a Munka törvénykönyvben kell szabályozni, hogy a vasárnapi munka önkéntes és 100 % pótlékkal járjon. Erre történt is szocialista kezdeményezés.

Az emberek most ráébredtek arra, hogy a kormánnyal érdemes szembe szállni. Budapesten a Nyugatinál, a Blaha Lujza téren, az Örs vezér terén és a Móricz Zsigmond körtéren reggeltől estig ott vagyunk, de vannak más aláíró pontok is.

15-én, pénteken megyünk az iskolákhoz!

Gergely József

527. Besz@riak

"A népszavazás nagyon drága, nem kapni a mi utcánkban” (Rogántóni)

Bocs, de ezt nem lehet máshogy mondani. Ma ugyanis a belváros egykor oly fényesen ragyogó ifjú csillaga, Rogántóni bejelentette, hogy a kormány – úgy ahogy van, cakk und pakk – visszavonja a vasárnapi zárvatartást. Pontosabban, azt javasolja a parlamentnek, hogy még a héten vonják vissza a vasárnapi boltzárról szóló törvényt. Merthogy a nők, a hatástanulmányok, a zemberek, meg a migráncsok…

rogan_semlyen.jpg

Rógántóni ... és külön Semjén Zsolt (Fotó: Index)

A fenti bejelentéshez álljon itt – persze csak a tanulság kedvéért – Konok Péter tanmeséje:

- Te, medve?
- Tessék, nyuszika!
- Miért haraptad le a lábam?
- Kedvem kerekedett rá. Kulcstartót csináltam belőle, szerencsét hoz.
- Hiányzik.
- Tényleg?
- Ja. Nézd, milyen bénán ugrálok!
- Látom, nyuszika. Nagyon vicces! Nagy szerencse ilyen vicceset látni, most már igazán örülök, hogy leharaptam.
- Baromi zabos vagyok ám!
- Tudom, nyuszika. Ennek külön örülök. Olyan muris pofákat vágsz tőle.
- Mindenki baromi zabos az erdőben...
- Pont leszarom.
- A róka erdőgyűlést hívott össze. Elzavarunk a francba...
- Nem érdek... húbasszus, mit mondasz?! A róka? Erdőgyűlést??? Politikai tőkét akar belőle kovácsolni?!
- Bizony.
- Hát izé... nézd, nyuszika, visszaadom a lábad. Tarthatod rajta a kulcsaidat. Hátha majd neked is szerencsét hoz!

P.s.: Mindenesetre, halkan azért még megjegyezném, hogy pár nap alatt milyen nagyot fordult a világ: Orbán Viktor pénteki szeánszán még a zárvatartás kiterjesztéséről beszélt a Kossuth rádióban. Most meg – csakhogy megelőzzék a népszavazást – egyből fontossá vált az egész hülye törvény visszavonása. Méghozzá sürgősséggel. Besz@riak.

Devosa Gábor

***

"Oda a legyőzhetetlenség mítosza. Reped a szobor talapzata. Itt a bizonyosság, az erőből értenek. Csak az erőből. Csak ettől riadnak meg. Az igazságtól nem, az erkölcstől vagy jogtól nem, hogy mivé teszik az országot, attól nem, de az erőtől igen." (Lendvai Ildikó)

526. Fasori séta (2)

És akkor most – Sancho Panza királyságában tett kis kitérő utánfolytassuk az előző részben megkezdett sétánkat. Azok kedvéért, akik lemaradtak, ne adj’ isten elveszítették volna a fonalat: korábban ilyen-olyan kontextusban szóba került Városligeti fasor (lásd.: emlékpark és gimnázium) így aztán jó ötletnek látszott végigbattyogni a Fasoron és megnézni azt közelebbről, illetve annak a kerülethez tartozó oldalát. Az előző részt a Székács-villával fejeztük be – innen haladunk most tovább a Bajza utca felé.

fasor29-1.jpg

fasor29-2.jpg

A Városligeti fasor 29. szám alatt álló külsőlépcsős, verandás emeletes villa, 1900 körül épült, házban lakott egészen haláláig Basch Gyula (1851-1928) festőművész. 2007 óta pedig itt működik a Fasori Református Kollégium Csipkebokor Óvodája.

fasor2527-1.jpg

A mellette lévő, 25/27. számú 1400 négyszögöl nagyságú telken még nem is olyan régen a Wellisch Alfréd tervezte és 1900-ra felépítette Pesti Izraelita Hitközség egykori árvaháza (majd átépítve MECHLABOR székház) állt. Aztán 2008-ban az egész bontásra került, ma egy hatalmas parkolót „csodálhatunk” meg a helyén, átlátni egészen a Damjanich utcáig…

fasor23-1.jpg

A 23. szám alatt újabb villaépület látható, ezt Schwartz Izidor számára 1902 és 1903 között Vidor Emil tervezte – itt hosszú időn át (2003-ig) lakásóvoda működött.

fasor17-1.jpg

Egy házzal odébb (Városligeti fasor 17/21.) találjuk a Fasori Evangélikus Gimnázium 1904-ben elkészült épületét. A mellette álló, vele egybeépült templom tervezője és kivitelezője is Petz Samu volt. Az egytornyú, részben téglaburkolatos, kőtagozatos evangélikus templom a gimnáziumnál egy évvel később, 1905-ben épült fel neogótikus stílusban, bejárata fölött Róth Miksa mozaikja látható.

fasor17-2.jpg

fasor17-5.jpg

Az ablakokat szintén Róth Miksa készítette, aki a fasori templom ablakait a legjelentősebb művei között említette meg könyvében.

fasor15-1.jpg

fasor15-2.jpg

És akkor el is érkeztünk a Bajza utca sarkához, ahol 2008-ban adták át a Reformáció emlékparkban álló, Lestyán Goda János készítette emlékművet. A négy különböző magasságú oszlop felülnézetből egy keresztet formál, és a reformáció 4 alapvető, a bűntől való megváltásra vonatkozó jelmondatát jelképezi.

Nos, eddig tartott mai sétánk, innen folytatjuk majd. Addig meg akit esetleg ennél részle- tesebben is érdekel ezen házak, telkek története, az itt egy részüket már megtalálhatja. A képeket pedig (és még egy párat) nagyobb méretben most is feltettük az fb-oldalunkra…

További szép napot mindenkinek!

525. Sancho királysága

„Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.”

A Vasárnapi Hírek legutóbbi lapszámában jelent meg egy írás, Orbán nagyon fél, mondja a pszichológus (A rezsim bukása után kiderül, hogy Sancho Panza királyságában éltünk) címmel. A szerző Kertész Anna, aki az évtizedek óta nagyhatalmú vezetőkkel dolgozó pszichológussal, dr. Varga Zoltánnal készített interjút. Ajánlom mindenki figyelmébe egy egy részletét ennek a beszélgetésnek. Meg úgy amúgy az egészet, mert nagyon tanulságos.

orban-viktor_marc15.jpg

 – Különböző közegekben és szereplőkkel ugyan, de könyveiben mindig a hatalommal és annak személyiségre gyakorolt hatásával foglalkozik. Milyenek a magyar hatalmasok? Mutatnak valamilyen közös országspecifikumot?

– A hatalom személyiségtorzító hatása közismert. Romboló hatása annál súlyosabb, minél „egyszerűbb,” kevésbé differenciált személy kezébe kerül. Még a legkiválóbbak is csak korlátozott mértékben immunisak vele szemben. Ilyen személyiség a mai magyar vezető rétegben nem található. A miénkhez hasonló primitív, kulturálatlan otrombasággal, ilyen megrendítően alacsony intellektuális teljesítőképességgel nem találkozhatunk a civilizált világban. „Stílusról” szó nincs már jó ideje. Nem tudom elképzelni, hogy az angol királynő szotyolát köpködjön Ascotban, hogy bármelyik civilizált ország vezetője a parlamentben a neki feltett kérdésekre szinte soha nem válaszol, vagy hogy – nyilvános adatokkal bizonyíthatóan – rendszeresen valótlan dolgokat állít az ország nyilvánossága előtt. A hangütés, a szóhasználat is elképzelhetetlen a mégoly éles európai politikai vitákban, vagy hogy a kormányzó párt rangos képviselője egy televíziós interjúban a kockás alsógatyájával „érveljen”. Ez a tereken való részeg vitatkozás stílusa és nincs mögötte semmi szellem.

– És miért lettek ilyenné a magyar vezetők?

– A vezetőket a legfelsőbb vezető választja maga köré. Így nyilvánvaló, hogy a kialakuló stílus, magatartásmód egyik döntő meghatározója maga Orbán Viktor. Újra és újra halljuk – és nem akárkiktől – „rendkívüli politikai tehetségként” említeni. Ha a politika a közügyek racionális módon történő intézésének tudománya, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Politikusként semmi se sikerült neki. Miközben harsog felénk, hogy a reformok működnek, nem léteznek reformok, miközben valamiféle rendről beszélnek, a történelem során ritkán tapasztalható kétségbeejtő rendetlenség vesz körül bennünket. Szinte minden társadalmi réteggel összeütközött.

Már régóta nincs összefüggés a neki feltett kérdések és a válaszai között. Nyilvános beszé- deinek színvonala aggasztóan leromlott. A március 15-én elmondott beszéd zagyvasága ijesztő. Közállapotainkra jellemző, hogy a sajtó a „gazdaállaton” és az „emberjogi falkákon” rágódik. Könnyen lehet, hogy Orbánnak fogalma sincs róla, hogy Hitler használta ezt a gazdaállat kifejezést. Sokszor derült már ki, hogy nem egy polihisztor.

– Mennyire volt kódolva, hogy az egykor megnyerő fiatalember így bánik majd a hatalommal?

– Jelei nem voltak, mert volt idő – ki hinné –, amikor a kutya se tudta, hogy létezik valahol egy ilyen fiatalember. Ha valaki a jövőbe lát, legfeljebb azt tartotta volna szinte bizonyosnak, hogy mint mindenkit, őt is megrontja majd a hatalom. Az idősebbek összerezzenhettek, amikor egy ismeretlen, és semmiért nem felelős fiúcska ordított fejhangon az orosz kolosszus arcába, hogy takarodj haza, mert akármennyire is repedezett a Szovjetunió, még emlékeztünk Berlinre, Budapestre, Prágára, amikor az ilyen szívesen hallott, de veszedelmes kiabálásra az „oroszok” elég éles hangon válaszoltak.

– Okozhat neki valami álmatlan éjszakát?

– Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél. Egyre nő a hatalomtól, miközben egyre többen tudják, hogy ez színjáték. A világ valódi hatalommal rendelkező emberei összesúgnak mögötte, ha meglátják. Emberünk ezt mélyen elrejtve maga is sejti. Sokszor a viselkedésén is látható ez. A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbepillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág. Dermedt mereven valamilyennek képzelt, csinált arckifejezéssel áll például az Obama házaspár között. Juncker elég idétlenül képes viselkedni, de mindenkit ő se legyint pofon, nem üdvözölné salut dictateurrel Putyint. Hát még „Angélát”. Vele lehet ezt tenni. Talán azt gondolja, majd a várban megnyugodhat. Derék dolog lehet Alcsútról felkapaszkodni a királyi várba. Bátor dolog. Horthy felesége egykoron így óvta férjét: Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.

– De hogyan tud véget érni egy ilyen totális, mindenre kiterjedő hatalom?

– Vége lesz, de attól tartok, már nem tud békésen vége lenni. Mert azt nem lehet kulturáltan ordítani, hogy Orbán, takarodj, nem lehet úgy, hogy tisztelt miniszterelnök úr, szíveskedjék eltakarodni. A pillanat bármikor eljöhet. Valószínűleg olyan ok robbant majd, amire addig senki se gondolt. A robbanás után majd mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy Sancho Panza királyságában éltünk egy darabig.

(A teljes írás az eredeti helyén itt olvasható.)

P.s.: Befejezhettem volna a szokott módon, hogy további szép napot, vagy írhattam volna valami biztatót - például, hogy hajrá Balogh néni!; de a fentiek után nincs kedvem. Nagyon nincs.

Payns

524. Fasori séta (1)

Hét ágra süt a nap, itt a tavasz, különben is szombat van. Így ha már az előző két posztban ilyen-olyan kontextusban szóba került Városligeti fasor (lásd.: emlékpark és gimnázium) jó ötletnek látszott végigbattyogni a Fasoron és megnézni azt közelebbről, illetve annak Erzsébetvároshoz tartozó oldalát. Kezdjük rögtön magával a Városligeti fasorral (aztán jöhetnek az itt álló házak): a középkorban a mai Király utca és Városligeti fasor vonalában húzódott a Pestre vezető egyik főút, melynek helyes megválasztását jól jelzi, hogy csak az Andrássy út 1873-ban elkezdett kiépítése után szorult fokozatosan háttérbe.

fasor01.jpg

Korábban hívták Stadtwaldchen Allénak, majd 1874-től 1921-ig mai nevén emlegették. A múlt században a holland Vilma királynő került a táblákra, a főrangot 1950-ben Gorkij váltotta fel, míg végül 1991-ben visszatértek korábbi nevére. A fasor a XIX. század végén a jómódú polgároknak előbb nyári, majd végleges lakóhelye lett, és vált elegáns, polgári negyeddé. (Ez meg is látszik a környéken, a fasor Ligethez közelebb eső szakasza az 1910-es évek elején egyedi hangulatú villanegyeddé vált, a korszak jelentősebb építészei, a villaépítészet mesterei terveztek ide épületeket.)

fasor49-2.jpg

fasor49-3.jpg

Manapság (is) a Lövölde teret köti össze a Dózsa György úttal, erről az oldalról, azaz a végéről kezdtük sétánkat, merthogy így adódott. Nos, a Dózsáról bekanyarodva az első ház az 1894-ben Klösz György számára Schubert Ármin és Hikisch Lajos építette eklektikus villa a Városligeti fasor 49. szám alatt. (Jó lenne tudni, hogy a díszes kerítés és a kapu kinek a kezemunkáját dicséri...)

fasor47-1.jpg

fasor47-5.jpg

A következő, 47. szám alatt áll az egyik legkorábban épült nyaraló, Kőrössy Albert Kálmán saját szecessziós villája, melyet 1899-ben tervezett az építész, s 1900-ra készült el. A (talán Jungfer Gyula műhelyéből származó) virágdíszes kovácsoltvas kerítés- és kapurács itt is megér egy vagy két misét.

fasor45-3.jpg

A mellette lévő 45. szám alatti telken Madarász Viktor festőművész egykori műtermes villája helyére 1907-ben épült fel Vidor Emil tervei alapján a ma is itt álló kétemeletes szecessziós/premodern villa, a Wodianer-ház.

fasor43-2.jpg

Aztán modern épületek következnek, a Városligeti fasor 43. alatt az 1970 körül épült Városligeti bölcsőde található, itt eredetileg egy dr. Vidéky Ferenc megrendelése 1887-ben épült egyemeletes nyaraló állt. A szomszédos kettős telken (Városligeti fasor 39/41.) pedig az 1965 körül épült Magonc Óvoda.

fasor37-3.jpg

fasor35b-3.jpg

A 37. és a 35/B szám alatt megint csak egy modern épületegyüttes, ezeket 1970/71-ben a Külügyminisztérium megrendelésére Iványi László tervei szerint építették.

fasor35a-4.jpg

fasor35a-5.jpg

Viszont a Városligeti fasor 35/A alatt újfent egy villa látható, mely 1925-ben épült Weisz Samu és neje villa-lakásaként. Később, a ’30-as évek elején Iszakovics Adolf tulajdonában volt,  aki 1931. október 17-én vásárolta meg.

fasor33-4.jpg

fasor33-6.jpg

A 33. számú telken pedig a fasor ezen oldalának talán egyik legszebb épülete, az 1904 és 1905 között épült szecessziós Vidor-ház látható, melyet Vidor Emil saját maga és családja számára tervezett és építtetett. Az épületben jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye- tem Bartók Béla Kollégiuma működik.

fasor31-3.jpg

fasor31-1.jpg

A 31. szám alatt álló szecessziós "Székács-villa" pár évvel később, 1909-1910 között épült, Sebestyén Arthur tervei alapján. A kovácsoltvas kerítés itt is valami csodaszép.

Nos, eddig tartott mostani sétánk, innen folytatjuk majd. Addig meg akit esetleg ennél részletesebben is érdekel a fasori házak, telkek története, az itt egy részüket már megtalál- hatja. A képeket pedig (és még egy párat) nagyobb méretben feltettük az fb-oldalunkra is…

További szép napot mindenkinek!

süti beállítások módosítása