„Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.”
A Vasárnapi Hírek legutóbbi lapszámában jelent meg egy írás, Orbán nagyon fél, mondja a pszichológus (A rezsim bukása után kiderül, hogy Sancho Panza királyságában éltünk) címmel. A szerző Kertész Anna, aki az évtizedek óta nagyhatalmú vezetőkkel dolgozó pszichológussal, dr. Varga Zoltánnal készített interjút. Ajánlom mindenki figyelmébe egy egy részletét ennek a beszélgetésnek. Meg úgy amúgy az egészet, mert nagyon tanulságos.
– Különböző közegekben és szereplőkkel ugyan, de könyveiben mindig a hatalommal és annak személyiségre gyakorolt hatásával foglalkozik. Milyenek a magyar hatalmasok? Mutatnak valamilyen közös országspecifikumot?
– A hatalom személyiségtorzító hatása közismert. Romboló hatása annál súlyosabb, minél „egyszerűbb,” kevésbé differenciált személy kezébe kerül. Még a legkiválóbbak is csak korlátozott mértékben immunisak vele szemben. Ilyen személyiség a mai magyar vezető rétegben nem található. A miénkhez hasonló primitív, kulturálatlan otrombasággal, ilyen megrendítően alacsony intellektuális teljesítőképességgel nem találkozhatunk a civilizált világban. „Stílusról” szó nincs már jó ideje. Nem tudom elképzelni, hogy az angol királynő szotyolát köpködjön Ascotban, hogy bármelyik civilizált ország vezetője a parlamentben a neki feltett kérdésekre szinte soha nem válaszol, vagy hogy – nyilvános adatokkal bizonyíthatóan – rendszeresen valótlan dolgokat állít az ország nyilvánossága előtt. A hangütés, a szóhasználat is elképzelhetetlen a mégoly éles európai politikai vitákban, vagy hogy a kormányzó párt rangos képviselője egy televíziós interjúban a kockás alsógatyájával „érveljen”. Ez a tereken való részeg vitatkozás stílusa és nincs mögötte semmi szellem.
– És miért lettek ilyenné a magyar vezetők?
– A vezetőket a legfelsőbb vezető választja maga köré. Így nyilvánvaló, hogy a kialakuló stílus, magatartásmód egyik döntő meghatározója maga Orbán Viktor. Újra és újra halljuk – és nem akárkiktől – „rendkívüli politikai tehetségként” említeni. Ha a politika a közügyek racionális módon történő intézésének tudománya, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Politikusként semmi se sikerült neki. Miközben harsog felénk, hogy a reformok működnek, nem léteznek reformok, miközben valamiféle rendről beszélnek, a történelem során ritkán tapasztalható kétségbeejtő rendetlenség vesz körül bennünket. Szinte minden társadalmi réteggel összeütközött.
…
Már régóta nincs összefüggés a neki feltett kérdések és a válaszai között. Nyilvános beszé- deinek színvonala aggasztóan leromlott. A március 15-én elmondott beszéd zagyvasága ijesztő. Közállapotainkra jellemző, hogy a sajtó a „gazdaállaton” és az „emberjogi falkákon” rágódik. Könnyen lehet, hogy Orbánnak fogalma sincs róla, hogy Hitler használta ezt a gazdaállat kifejezést. Sokszor derült már ki, hogy nem egy polihisztor.
…
– Mennyire volt kódolva, hogy az egykor megnyerő fiatalember így bánik majd a hatalommal?
– Jelei nem voltak, mert volt idő – ki hinné –, amikor a kutya se tudta, hogy létezik valahol egy ilyen fiatalember. Ha valaki a jövőbe lát, legfeljebb azt tartotta volna szinte bizonyosnak, hogy mint mindenkit, őt is megrontja majd a hatalom. Az idősebbek összerezzenhettek, amikor egy ismeretlen, és semmiért nem felelős fiúcska ordított fejhangon az orosz kolosszus arcába, hogy takarodj haza, mert akármennyire is repedezett a Szovjetunió, még emlékeztünk Berlinre, Budapestre, Prágára, amikor az ilyen szívesen hallott, de veszedelmes kiabálásra az „oroszok” elég éles hangon válaszoltak.
…
– Okozhat neki valami álmatlan éjszakát?
– Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél. Egyre nő a hatalomtól, miközben egyre többen tudják, hogy ez színjáték. A világ valódi hatalommal rendelkező emberei összesúgnak mögötte, ha meglátják. Emberünk ezt mélyen elrejtve maga is sejti. Sokszor a viselkedésén is látható ez. A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbepillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág. Dermedt mereven valamilyennek képzelt, csinált arckifejezéssel áll például az Obama házaspár között. Juncker elég idétlenül képes viselkedni, de mindenkit ő se legyint pofon, nem üdvözölné salut dictateurrel Putyint. Hát még „Angélát”. Vele lehet ezt tenni. Talán azt gondolja, majd a várban megnyugodhat. Derék dolog lehet Alcsútról felkapaszkodni a királyi várba. Bátor dolog. Horthy felesége egykoron így óvta férjét: Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.
…
– De hogyan tud véget érni egy ilyen totális, mindenre kiterjedő hatalom?
– Vége lesz, de attól tartok, már nem tud békésen vége lenni. Mert azt nem lehet kulturáltan ordítani, hogy Orbán, takarodj, nem lehet úgy, hogy tisztelt miniszterelnök úr, szíveskedjék eltakarodni. A pillanat bármikor eljöhet. Valószínűleg olyan ok robbant majd, amire addig senki se gondolt. A robbanás után majd mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy Sancho Panza királyságában éltünk egy darabig.
(A teljes írás az eredeti helyén itt olvasható.)
P.s.: Befejezhettem volna a szokott módon, hogy további szép napot, vagy írhattam volna valami biztatót - például, hogy hajrá Balogh néni!; de a fentiek után nincs kedvem. Nagyon nincs.
Payns
