Hónapok óta szerepel ez a kérdés a Klubrádió Megbeszéljük műsorában. A legtöbb betelefonáló azzal kezdi, hogy „az ellenzék fogjon össze”.  Két kérdést nem szoktak kifejteni: mit jelent az „ellenzék” és mit értünk „összefogáson”?

Előbb az ellenzékről. Csak a demokratikus ellenzéket értem ide, a Jobbik semmilyen demokratikus együttműködésnek nem lehet részese. Akkor az ellenzéken a parlamenti (demokratikus ellenzéki) pártok vezetőit értjük? Az összesen néhány tucat ember. Az ellenzék a pártok tagsága? Talán 40-50 ezren lehetnek. Vagy ezeknek a pártoknak a szimpatizánsai? Ez már nagyobb szám, az 2014-es országgyűlési választáson 1,6 millió szavazót jelentett. Volt még kb. 200 ezer szavazó, akik a kamupártokra adták voksukat. Talán ők is erre az oldalra sorolhatók. De ide érthetünk mindenkit, aki nem akarja az Orbán-rendszert (és nem szélsőséges). Van még a választójogosultaknak a nem szavazó része.

Nos, ha kb. 3 millió ember akar valamit, akkor miért nem az történik? Miért nem tudunk közös nevezőre jutni?

És az összefogás? Miben kell összefogni? A kérdés vonatkozhat a „hogyan mentsük meg a Városligetet”, az egészségügy talpra állításán keresztül akár arra is, hogy mi legyen az Orbán rendszer után. Ezekben az ügyekben nagyon sok érdeket kellene összehangolni. Meg kellene szólalnia sok-sok civil szervezetnek, rengeteg szakszervezetnek, a pártoknak, minél szélesebb körnek. A társadalom leginkább a pártok és a „politika” utálatában ért egyet, de ettől még egy lépéssel sem jutunk előrébb. Elég arra gondolni, hogy az egészség- ügyben van legalább tucatnyi szakszervezet, akik egymással sem tudnak szót érteni.

Közben a pártoktól elvárjuk az összefogást. Csak a pártoktól! 2014 ősze óta – amikor az internetadó megmozdított közel százezer embert – sok nagy megmozdulás volt, de talán most, a pedagógusoknál látszik valami együttműködés. És nem csak a szakszervezetek között, a civil szervezetek között, de társadalmi támogatottságban is. Utóbbiban látom a lényeget. Amíg százezrek, milliók a saját gondjaik mellett nem érzik fontosnak a mások gondját is, addig nehéz összefogásról beszélni.

Nem kerülhető meg az összefogásnak a személyi oldala. Tudjuk, hogy a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok az MSZP (és a Fidesz) ellenébe jöttek létre 2009 és 2013 között. Vezetőik, tagjaik meghatározó része az MSZP-ből vált ki. Nem könnyű a célok, teendők összehangolása mellett (vagy után?) a személyi egyeztetés. 2014-ben a választók nem fogadták el a pártok vezetésének megállapodását. Az Orbán rendszer leváltásához – a jelenlegi választási törvény alapján – az kell, hogy a 106 egyéni választókerület többségé- ben az ellenzék jelöltje győzzön. Olyan jelöltek kellenek, – függetlenül párthoz való kötődésükhöz –, akiket helyben a legtöbben támogatnak, akiknek a legnagyobb esélyük van a győzelemhez.

A pártok és a civil szervezetek dolga, hogy megkeressék ezeket az embereket. De aki úgy érzi, hogy ő tudna tenni, és ebben elég sokan támogatják, az „váljon láthatóvá”!

Gergely József

***

"Nem marad más” – új nyílt levelet írt a lázadó gimnázium – A mai pedagógussztrájk napján jelentette meg harmadik nyílt levét a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete: "… ha felhagyunk mindenfajta akcióval, megnyilvánulással, nem támogatjuk a civil kezdeményezéseket, és ezek helyett csak türelmesen várakozunk. Így nem fognak bekövetkezni a rendszer egészét érintő tovább nem odázható változások. Bár nekünk is elegünk van a „cirkuszból", mégis muszáj ébren tartani a lángot, ha valóban fontos számunkra az oktatás és az ifjúság jelene és jövője. Most van itt a lehetőség, hiszen a hibák, problémák létét az egész ország megerősítette!"