Tegnapelőtt a budapesti gettó felszabadításának 80. évfordulójára gyertyagyújtással emlékeztek a Dohány utcai zsinagógában. 1945. január 18-án szabadította fel a Vörös Hadsereg a palánkkal körülvett pesti gettót, Európa utolsó, egyben egyik legnagyobb gettóját. Összesen mintegy 120-130 ezer elcsigázott, csontig soványodott fővárosi zsidó élte túl a vészkorszakot, közülük mintegy 70 ezren itt Erzsébetvárosban.

A gettóban — annak hathetes fennállása alatt — mészárlás nélkül is több ezer ember halt éhen, és a kivégzéseknek is legalább három-négyezren estek áldozatul. A felsza- baduláskor csak a Klauzál téren több mint 3 ezer temetetlen holttestet találtak. A vidéki zsidóságot — több mint 400 ezer embert — a német megszállás után a július 7-i leállí- tásig már május-júniusban deportálták. A többségük odaveszett.

És azt se feledjük, hogy az első, majd a második, végül a harmadik zsidótörvényt a kormány (és a Fidesz) által manapság már oly nagyon kedvelt Horthyék úgy hozták meg, hogy pontosan tudták: magyarok százezreit küldik a halálba.

Tessék emlékezni és emlékeztetni!

Több emlékmű is tiszteleg az áldozatok előtt, a legújabb, az egykori gettó területén tavaly ősszel felállított alkotás a Klauzál téren felavatott emlékmű: egy 226 centiméter átmérőjű, 40 centiméter magas, műkő korong, benne 3000 bronzbetét, amelyek a gettó felszabadításakor talált temetetlen halottakat jelképezik.

***

A gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca - Kertész utca - Király utca (Csányi utca kimarad) - Rumbach S. utca - Madách Imre út - Madách tér - Károly körút (a körúti házak nélkül) által határolt területet decem- ber 10-én zárták le. Az itt található 4513 lakásba ekkor több mint 40 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze a város csillagos házaiból, ez a szám gyorsan emelkedett, 1945 elejére elérte a 70-80 ezret.