Hét ágra süt a nap, itt a tavasz, különben is szombat van. Így ha már az előző két posztban ilyen-olyan kontextusban szóba került Városligeti fasor (lásd.: emlékpark és gimnázium) jó ötletnek látszott végigbattyogni a Fasoron és megnézni azt közelebbről, illetve annak Erzsébetvároshoz tartozó oldalát. Kezdjük rögtön magával a Városligeti fasorral (aztán jöhetnek az itt álló házak): a középkorban a mai Király utca és Városligeti fasor vonalában húzódott a Pestre vezető egyik főút, melynek helyes megválasztását jól jelzi, hogy csak az Andrássy út 1873-ban elkezdett kiépítése után szorult fokozatosan háttérbe.

Korábban hívták Stadtwaldchen Allénak, majd 1874-től 1921-ig mai nevén emlegették. A múlt században a holland Vilma királynő került a táblákra, a főrangot 1950-ben Gorkij váltotta fel, míg végül 1991-ben visszatértek korábbi nevére. A fasor a XIX. század végén a jómódú polgároknak előbb nyári, majd végleges lakóhelye lett, és vált elegáns, polgári negyeddé. (Ez meg is látszik a környéken, a fasor Ligethez közelebb eső szakasza az 1910-es évek elején egyedi hangulatú villanegyeddé vált, a korszak jelentősebb építészei, a villaépítészet mesterei terveztek ide épületeket.)

Manapság (is) a Lövölde teret köti össze a Dózsa György úttal, erről az oldalról, azaz a végéről kezdtük sétánkat, merthogy így adódott. Nos, a Dózsáról bekanyarodva az első ház az 1894-ben Klösz György számára Schubert Ármin és Hikisch Lajos építette eklektikus villa a Városligeti fasor 49. szám alatt. (Jó lenne tudni, hogy a díszes kerítés és a kapu kinek a kezemunkáját dicséri...)

A következő, 47. szám alatt áll az egyik legkorábban épült nyaraló, Kőrössy Albert Kálmán saját szecessziós villája, melyet 1899-ben tervezett az építész, s 1900-ra készült el. A (talán Jungfer Gyula műhelyéből származó) virágdíszes kovácsoltvas kerítés- és kapurács itt is megér egy vagy két misét.

A mellette lévő 45. szám alatti telken Madarász Viktor festőművész egykori műtermes villája helyére 1907-ben épült fel Vidor Emil tervei alapján a ma is itt álló kétemeletes szecessziós/premodern villa, a Wodianer-ház.

Aztán modern épületek következnek, a Városligeti fasor 43. alatt az 1970 körül épült Városligeti bölcsőde található, itt eredetileg egy dr. Vidéky Ferenc megrendelése 1887-ben épült egyemeletes nyaraló állt. A szomszédos kettős telken (Városligeti fasor 39/41.) pedig az 1965 körül épült Magonc Óvoda.

A 37. és a 35/B szám alatt megint csak egy modern épületegyüttes, ezeket 1970/71-ben a Külügyminisztérium megrendelésére Iványi László tervei szerint építették.

Viszont a Városligeti fasor 35/A alatt újfent egy villa látható, mely 1925-ben épült Weisz Samu és neje villa-lakásaként. Később, a ’30-as évek elején Iszakovics Adolf tulajdonában volt,  aki 1931. október 17-én vásárolta meg.

A 33. számú telken pedig a fasor ezen oldalának talán egyik legszebb épülete, az 1904 és 1905 között épült szecessziós Vidor-ház látható, melyet Vidor Emil saját maga és családja számára tervezett és építtetett. Az épületben jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye- tem Bartók Béla Kollégiuma működik.

A 31. szám alatt álló szecessziós "Székács-villa" pár évvel később, 1909-1910 között épült, Sebestyén Arthur tervei alapján. A kovácsoltvas kerítés itt is valami csodaszép.

Nos, eddig tartott mostani sétánk, innen folytatjuk majd. Addig meg akit esetleg ennél részletesebben is érdekel a fasori házak, telkek története, az itt egy részüket már megtalál- hatja. A képeket pedig (és még egy párat) nagyobb méretben feltettük az fb-oldalunkra is…

További szép napot mindenkinek!