Tudom, több napos a hír, de csak most jutottam el odáig, hogy anyázás nélkül – azon már túl vagyok – ejtsek pár szót a témában, mert muszáj. Mert nem lehet, és nem is szabad szó nélkül elmenni mellette. De kezdjük az elején: a hét közepén előkerült a szemétből egy hangfelvétel, amelyen G. Fodor Gábor, a 888.hu főszerkesztője, a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke, Orbán Viktor stratégiai főélésködője előadott egy zseniális ötletet; és vidám  jugendezéssel örvendeztette meg az úri közönséget.

Fotó: tumblr

Egészen pontosan, Viktorjugendezéssel. Mert szerinte nem is volna rossz ötlet csinálni egy ilyet. Egy Viktorjugendet. (Megj.: Ez a mókás kis „ötlet” itt minálunk, Erzsébetvárosban aztán különösen jól hangzik…)

Vannak mások is rajta kívül, akik halmozottan hátrányos helyzetűek, de a többi hasonszőrű szerencsétlenből nem lett igazgató a kormányhoz közeli Századvégnél, sem főszerkesztő a 888.hu-nál. Ilyen előzmények után jutott el G. Fodor Gábor addig a felvételig, amely tegnap került nyilvánosságra. (via Föld S. Péter)

Megjegyzem, ez a mocsok nem csak, vagy nem elsősorban a szerencsétlen G. Fodor sara. Népünk és nemzetünk nagy, és többek által előnyösen ismert vezére pár napja ugye elzen- gedezte egy német lapban a sunyi, gyűlöletkeltő plakátjaikkal kapcsolatban, hogy

"Minden nemzet más történelmet hord a puttonyában."

És hogy a mi magyar puttonyunkban nincs antiszemitizmus – tette még hozzá. Aha. Csak nácizmus, baszki! Vagy valami olyasmi, ami rohadtul annak látszik – legalább is, ha ezt az ebihalat hallgatom.

a Szerk.

***

G. Fodor előbb tagadta, hogy ilyet mondott volna, később elismerte, de azt mondta, hogy nem arra gondolt, amire rajta kívül mindenki más. Mi például nem tudunk másra gondol- ni, mint arra, hogy az Viktorjugend kifejezés a Hitlerjugendre hajaz. Nem kicsit, nagyon. Utóbbi szervezet a hitleri Németországban a nemzeti szocialisták ifjúsági szervezeteként ténykedett, s e különös klub tagjai sok csínyt elkövettek, elsősorban zsidó származású em- berek rovására. De kárvallottjaik között szép számmal voltak baloldaliak is, meg mindenki más, aki nem tudott kellően lelkesedni a Vezérért. (Föld S. Péter/Hírklikk)

Tegnap a Welt am Sonntag német konzervatív lapban Nem szeretem a bosszú politikáját címmel jelent meg egy Orbán Viktorral készült interjú. A miniszterelnök ebben beszél a leromlott magyar-német kapcsolatokról, a most futó plakátkampányban szerepeltetett Jean-Claude Junckerről, és arról, hogy Soros folyamatos támadása szerinte miért is nem antiszemita dolog. Ez utóbbi téma egy rövid részletét emelném ki most.

A Welt am Sonntag újságírója:

– Az a plakát, amelyen Juncker mellett az amerikai befektető, Soros György látható, engem olyan fotókra emlékeztet, amiket a történelemkönyvekből ismerek. Az ábrázolás és a kontextus antiszemita vonásokat hordoz.

Orbán Viktor:

– Ön azért mondja ezt, mert német. Minden nemzet más történelmet hord a putto- nyában. Egy ilyen plakátról Magyarországon senkinek nem jut az eszébe az antisze- mitizmus. Mi a zsidó származású magyarokat elsősorban nem is zsidóknak, hanem magyaroknak tekintjük. A személyekre kihegyezett kampány sem itt, sem az angol- szász világban nem okoz meglepetést. Ez számomra egy német problémának tűnik.

A teljesség igénye nélkül, épp csak az íze kedvéért, de itt van például ez, nem is olyan régről. Vagy ez – 2017 nyaráról. A csodálatos magyar puttonyból hogy hogy nem, de a kormány kampányára válaszul valahogy rögtön az ország leggonoszabb és legmocskosabb korszakát idéző ábrák, szövegek potyognak ki. És ez egyáltalán nem német probléma.

Vérfagyasztó, hogy Orbán milyen cinikusan, és milyen gátlástalanul hazudik.

Payns

P.s.: A magyar sajtóban megjelent összefoglalók szerintem egyáltalán nem adják vissza az erkölcstelen páciens állapotát és a helyzet aggasztóan súlyos jellegét, különösen azoknak lehet érdekes, akik figyelemmel kísérik Orbán (legalább) kétarcú politikai kommunikációját és a Budapest-Brüsszel-Berlin háromszögben kilenc éve előadott eszelős pávatáncát. (via Kolozsvári Szalonna)

***

A Welt megjegyzésére, hogy márpedig a német szélsőjobboldal részben pont Orbánék kormányzati kampányára hivatkozva sorosbérencezik lelkesen például lapjuk újságíróit, Orbán közölte, hogy "a nemzetközi aspektusa engem annyira nem érdekel". A Welt még tett egy kísérletet a megértésre, de hiába. "A plakátokon két ember látható. Soros, aki az Egyesült Államokban él, és Juncker, aki hamarosan nyugdíjba vonul. Ez nem egy normális választási kampány, ezzel csak hangulatot próbálnak kelteni Magyarországon" - mondták, de Orbán ezt is elütötte annyival, hogy "a politika nem szépségverseny, mi pedig tisztává tettük, hogy mi a tét". (via 444.hu)

Aranysakál tizedeli a hazai vadállományt című MH cikk margójára 

A toportyán elsősorban a hazai nagyvadfajok szaporulatát zsákmányolja, így dámborjút, gímszarvasborjút, őzgidát, vadmalacot is elragad, sőt vemhes szarvastehenet is elfogott már — mondja a Magyar Hírlapnak Varga Gyula.

Mivel ezek az állítások egyenként is fényévekre vannak a valóságtól, nézzük meg, ki ez a Varga Gyula, hogy ilyeneket mond. Ő bizony a Somogy megyei SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője + az Országos Magyar Vadászkamara vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottságának elnöke. Tehát olyan ember, akinek bűnbakra van szüksége egyrészt a vadgazdálkodás hibáinak, másrészt a vadászok "túlkapásainak" palástolására. A bűnbak szerepére pedig senki sem lehet alkalmasabb az aranysakálnál. Ez a faj ugyanis a XIX. század közepére gyakorlatilag kipusztult a Kárpát-medencéből (az 1940-es évekre Európában Bulgária egy kisebb részére szorult vissza), és csak 1990 táján jelent meg újra déli határainkon.

Fentiek okán az aranysakálról szóló tudományos irodalom szegényes; Varga joggal bízhat benne, hogy állításait elhiszik. Elvégre ő a "szakember", aki "kint van a terepen", és látja, hogyan mennek a dolgok. Lelki rokonaként Juhász Pál, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség alelnöke szerint a nyolcezer juhtenyésztő egyharmadától az aranysakálok évente mintegy tízezer bárányt ragadnak el.

Egyelőre azonban kis hazánkban még van alapkutatás, tehát olyan programok, kutatók, akik az aranysakál valódi életmódját, táplálkozását vizsgálják. Sok-sok mintával. De mivel nevezett alapkutatásnak mostanság semmi becsülete nincs, a sajtó a Vargák és Juhászok nyilatkozataival van tele. A nyomtatott és az elektronikus egyaránt. Ahogy a nekikeseredett kutatók írják:

"... az egyik tévéműsorban egy „szarvasölő sakál” bőrén az elejtője pontról pontra végigmutatta, hogyan nem néz ki a sakál. Azóta is egy szép kutyabőr díszíti — sakál gyanánt — a szobája falát. Sajnálatos, hogy a vadászok többsége kétséges esetekben sem veszi a fáradságot, hogy teljesen megbizonyosodjon arról, tényleg sakál került-e terítékre" (szerkesztett szöveg).

Az aranysakál pontosabb megismerését kezdetben az OTKA, majd a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium finanszírozta — lássuk, milyen eredménnyel:

Az aranysakál jóformán mindenevő. Amikor betelepül valahová, megeszik jóformán bár- mit, és ez jelentősen hozzájárulhat gyors terjedéséhez. Megtelepedve speciali- zálódik, tehát a konkrét környezetben legkönnyebben elérhető táplálékra szelektál. Ennek megfelelően magyarországi törzsterületén szinte csak kisemlősöket eszik; főleg mezei pockot. Jártában-keltében bekap különféle rovarokat, gerincteleneket, csipeget növényeket, de ezek együttesen sem érik el az elfogyasztott biomassza 10 százalékát.

Másik jelentős táplálékforrása a „csülkösvad” (főleg őz, szarvas, dámvad és vaddisz- nó). Ezek részesedése a peremterületeken kb. 40 %-ig felmegy, a törzsterületen mindössze 2,5–5,5 % — ott viszont megjelennek a háziállatok — akár 10 %-ig.

A csülkösvad kategóriában dominál a kifejlett vaddisznó, ami egyértelműen a dögevés jele — mit várjon az ember egy sakáltól? Egy felnőtt vaddisznót az aranysakál falkában se tud elejteni; egy-két aranysakált még a gidáját védő őzsuta(!) is el tud riasztani.

A felfalt háziállatok nagy többsége szarvasmarha és disznó; egyértelműen dögkutakból. Olyan vizsgálati területen, ahol nagy juhnyájak legeltek, a kutatók egyetlen olyan esetet sem találtak, hogy az aranysakál birkát evett volna.

A fentieket összesítve kiderül, hogy a kisrágcsálók mellett az aranysakál három fontos élelemforrása:

• az elhullott állatok tetemei;
• a vadászok által bokrok tövén hagyott zsigerek és
• a faluszéli dögkutak.

A negyedik fontos kiegészítő a beteg, legyengült (többnyire elfekvő) gidák, borjak és malacok "levadászása". Ezzel valószínűleg jelentősen hozzájárul az állomány minőségének javításához: egy évtizedes megfigyelési időszak végén a vizsgált területen az őzek száma a betelepülés előtti szint 80 %-án stabilizálódott, de úgy, hogy mind a bakok, mind a suták testtömege nőtt, a trófeák jelentősen javultak.

Tehát: amikor az aranysakál egy területre betelepül, viszonylag sok elfekvő dögöt fal fel. A sakálok száma nő, a dögöké viszont nem, tehát egy sakálra egyre kevesebb csülkösvad jut — viszont felfedezik és megismerik közben a falusi dögkutakat.

Egyebekben meg eszik a mezei pockot, télen-nyáron.

Fügedi Ubul
Az írás a Környezetünk állapotáról sorozat része.

P.s.: Az aranysakál-állomány 2014-ben volt 8800. Ennek számszerű többsége 3 megyé- ben: Baranya, Bács-Kiskun, Somogy. A juhászok évi kétszázmillió forintot kérnek vadkár miatt; az erdő- és vadgazdálkodási társaságok egy nagyságrenddel többet. Nem kispálya. Mivel a vadászati tv. az aranysakált nem nevesíti, a bruszt azon megy, hogy bevetessék a károkat okozó fajok listájára, lehetőleg minél változatosabb kártételekkel.