Újabb olvasói levelet fújt be a szél a postaládánkba, most a Király utcából. Közre is adjuk, hátha tudja valaki a levélben felvetett cseppet sem vidám kérdésekre, problémákra a választ, és azt esetleg a közeljövőben meg is osztja velünk – és persze a Nyájas Olvasóval – azokat. (A kiemelések az eredeti levélből valók). És akkor most következzék a levél...

***

Az Önkormányzat nem nyugszik, tovább szaporítja a válsággócokat, hergeli a lakosokat a Király utcában. A VII. kerületi Önkormányzat lepipálja a Bankokat, a polgárok elszegénye- sítése terén. Újra célkeresztben a Király utcai lakók. Mi lesz a sorsa a Király utcai lakosok- nak? Retteghet mindenki, aki még mindig önkormányzati lakásban kénytelen élni!

A Király u. 15., 21., 25., 27., 29.-ben élő lakók 5-10 éve hiába várják, hogy történjen velük valami. Ők kiálltak az igazukért, megakadályozták, hogy eladják fejük felöl a lakáso- kat, az Önkormányzat büntet. A bérleti díjakat piaci (ha nem azt meghaladó) szintre emelte, az épületekre egy fillért nem költ, a lépcsőházakban sétáló patkányok nem ritka jelenségek. Most a Király u 11. lakosai vannak soron. Az Önkormányzat új, minden eddiginél aljasabb módszerrel próbálkozik. Nem a lakosoknak adja el, nem is egy befektetőnek. Ő veszi meg. A lakók választhatnak pénz vagy cserelakás között. De, és itt jön a trükk, a piaci ár 40%-át hajlandók fizetni, a piaci ár szerintük 215 000 Ft/nm2. Azaz a lakó a 45 nm2 belvárosi Király utcai lakásért majdnem 4 millió forintot is kap. Amiből költözhet, ahová akar, de ennyiből leginkább a híd alá, vagy albérletbe. Ehhez képest a deviza adósok sorsa irigylésre méltó.

De van más lehetősége is, a cserelakás elfogadása. Ezzel nem csak az a baj, hogy a kerület szélén van és többnyire lerobbant, de a bérleti díjak megfizethetetlenek. Elsősorban éppen a bérleti díjak magas volta miatt szeretnének a lakók elköltözni, vagy megvenni a lakásokat, a pusztulatban a patkányokkal még csak-csak eléldegélnének, de a bérleti díjat nem tudják fizetni. Az üzlethelyiségek is a magas bérleti díjak miatt állnak garmadával üresen a Király utcában. A szociális lakások esetében 93 százalékos lakbéremelés történt 2012-ben.

Arra is meg van a terve az Önkormányzatnak, ha egy lakó akadékoskodna. Életveszélyessé kell nyilvánítatni az épületet és akkor bárhová kiköltöztethetők az akadékoskodók. A Király u. 11. lakosai már kaptak is egy ajánlott levelet, hogy a kémény életveszélyes és senki nem használhatja, hiába béleltette ki, azaz nem is fűthetnek gázzal. A lakók kérdésére, hogy akkor most mi van, az Önkormányzat azt mondta, hogy nem kell komolyan venni az ajánlott levelüket, mindenki nyugodtan használhatja. Most még! Amíg van esély a megegyezésre. Ha akadékoskodik valaki, akkor lesz valójában életveszélyes. Az akadékoskodók pedig megkapják méltó büntetésüket.

Tehát választhat a lakó: a jobb vagy a bal kezét szeretné levágatni. Az idősebbek már el- fáradtak és elfogadták azt a kis pénzt, beköltöztek egy idősek otthonában, vagy hozzárak- ták spórolt pénzüket és elköltöztek valahová egy pici lakásba a gyerekeiket pedig – nem könnyű szívvel – albérletbe küldték. A családtagok konfliktusba kerültek egymással.

"Polgármesterként … a döntéseinket minden esetben az itt élőkkel egyez- tetve fogjuk meghozni” ígérte az új polgármester, Vattamány Zsolt. A lakók szerették volna, ha megvehetik a lakásokat, azt is szerették volna, ha az Önkormányzat eladja egy befektetőnek, aki kifizeti őket, azt is szerették volna, ha az Önkormányzat veszi meg és TISZTESSÉGESEN kifizeti őket, de ezt, ami történik, nem szerették volna, nem szeretnék! De ez kit érdekel?!

(Név és e-mail cím a szerkesztőségben.)

Új év, új hónap, új hét. Megírom. Bocsánat, de én sem tudtam kihagyni Kerényi Imré "nagyszerű" ötletét, bár a magam részéről nem igazán szeretnék vigyázzban állni a kinyíló pitypang mellett. Komolyra fordítva: még tavaly ismét napirenden volt az önkormányzati bérlakás rendelet. Ezért újra beterjesztettük az októberben elutasított lakbércsökkentést.

2011-ben kb. megduplázták a lakbéreket. Ez nagyon sok fejfájást okozott a bérlőknek, nőtt a kintlévőség. Mi úgy gondoltuk, hogy ha az állam csökkenti a villany-, gáz-, víz és kéményellenőrzés árát, akkor az önkormányzat is segíthetne a maga eszközeivel. A javaslatunk a lakbérek 20 %-os csökkentése volt.

Persze ezt is elutasították. A magyarázat az volt, hogy nagyon leromlott a bérlakás állo- mány (szerintünk ezért is kellene a lakbér csökkentése), sok a kiadás. De ha visszakapják (kitől?) a lakásokból eltűnt pénzt, akkor abból tudnának lakbért csökkenteni. Meg az állam a külföldi tulajdonú cégeknél csökkenti a díjakat, nem az önkormányzatoknál.

Erről aztán eszembe jutott, hogy más szerszámával könnyű ám a csalánba menni.

Gergely József

Így lassan túl a karácsonyon, pár nappal az év vége előtt, még egy pillanatra térjünk vissza a hivatali hétköznapokhoz. Azt írta például az erzsébetvárosi jegyző a beszámolójában, hogy „Folyamatos a kommunikáció a kerületi lakosokkal, a fontosabb fejlesztésekkel kapcsolatban kikértük a véleményüket.”

 Az önkormányzat elhatározta a Madách tér átépítését. A 2013. januári közmeghallgatáson volt, aki kérdezett a részletekről, igyekeztek belefojtani a szót. Végül a polgármester beígért egy februári fórumot. Ezt zárt körben, néhány meghívottnak tartották meg. A mai napig nincs válasz, hogy pontosan milyen lesz a tér. Nem tudjuk, hogy a megszűnő 110 parkolóhely pótlására mit javasolnak. Nincs válasz, hogy milyen nagyrendezvények lesz- nek és milyen gyakran. Érdekes ez a „folyamatos kommunikáció”. A munka elkezdődött, az egész teret széttúrták. Az ígért befejezés 2014. április vége.

Aztán.

Azt írta az erzsébetvárosi jegyző a beszámolójában, hogy „11 alkalommal ellenőrizték társhatóságokkal együtt a vendéglátók éjszakai működését, további 5 alkalommal lakossági bejelentésre tartottak ellenőrzést.”

Az idegenforgalmi szezon csúcsa a május-szeptemberi időszakra esik. Ez 20 hétvégével, heti 3 (hétvégi) éjszakával számolva 60 alkalom. Erre jutott a 16 ellenőrzés. Arról nem számoltak be, hogy a lakosságot nagyon zavaró éjszakai utcai kavalkád zajával mit kezd az önkormányzat. Azzal a polgármesterrel az élen, aki a probléma megoldását ígérte, a lakossággal egyeztetett módon. Ezrek nem érzik ennek a fellépésnek az eredményét.

Aztán.

Azt írta még az erzsébetvárosi jegyző a beszámolójában, hogy a Polgármesteri Hivatalban idén is elvégzett munkatársi elégedettségi vizsgálat során „az egyes válaszok indoklására minden korábbinál kevesebben vállalkoztak”. Az elmúlt három évben kb. 100-120 munkatársat rúgtak ki vagy kényszerítettek az új járási hivatalokba. Engem nem lepett meg, hogy ilyen körülmények között igyekeztek megtartani a véleményüket.

És Önök meglepődnek ezen az önvédelmi reagáláson?

Gergely József