A Fasori Gimnázium a magyarországi evangélikus egyház egyik gimnáziuma. A mellette álló templom és az iskolaépület tervezője, kivitelezője Petz Samu volt, 1904-ben épült. (A templom egy évvel később, 1905-ben.)  Maga az iskola 1823-ban kezdte meg működését – de még a Deák téren. 1864-ben a Sütő utcába költözött, majd 1904-ben költözött végleges helyére, a Városligeti fasorba, ahonnan mai nevét is nyerte.

1952-től beszüntették működését, de 1989-ben sikeresen újraindult. Nobel-díjasaink ebben az iskolában tanultak, róluk márványtábla emlékezik meg. Wígner Jenő 1920-ban, Neumann János 1921-ben, Harsányi János 1937-ben érettségizett a Városligeti fasori evangélikus gimnáziumban.

A főbejárat két oldalán két, az iskola történetében két fontos történésnek emléket állító emlékpad is díszíti. A jobb oldali non-figuratív alkotás, absztrakciójával semmit nem kíván illusztrálni, hanem valóban emléket állít. "A gimnázium 1989. évi újraindítása emlékére a volt növendékek” – szól a pad felirata. Ez Somlai Miklós alkotása (1994). A bal oldali klasszikusabb, ez az iskola egykori diákjának, Körmendi Frim Jenőnek a domborművét foglalja magába. Szövege: "25 éves maturánk emlékére az 1905. évben végzettek”.

Az iskolában 23 éven át tanító Vermes Miklós tanár mellszobrát – Soltra E. Tamás szobrászművész alkotása – 2012-ben avatták fel a gimnázium előkertjében, a falon elhelyezett emléktábla kíséretében.