„Elkezdődött a tanév, adjátok le szépen a telefont!” 

Minden ép ésszel gondolkodó emberben fölmerül mostanában a kérdés, hogy mi motiválhatta az iskolai telefontiltás-törvényt. Hogy a szó nemesebb értelmében vett haszna nincs, kára viszont van, egyébként pedig a gyakorlatban totálisan megvalósít- hatatlan, az annyira nyilvánvaló, hogy még a törvényhozók is át kellett lássák.

A legtöbben egyszerűen gumicsontnak gondolják, és ebben valószínűleg van is igazság. Sok embert érint, ráadásul a Fidesz szavazóinak derékhadát alkotó rétegben bekapcsolja a bezzegrégen-gombot, egyszóval jól csócsálható darab.

De szerintem van itt más is. Nevelő hatású törvény ez. Pont azért, mert abszurd módon megvalósíthatatlan. Arra nevel, hogy a föntről érkező utasításokban nem szabad az értelmet keresni, pláne nem szabad véleményt nyilvánítani róluk, és depláne a józan ész nevében ellenkezni velük.

Alázatosan bólintani, közben az okosba-megoldásokat számba venni, azt szabad csak. Utána már mehet tovább minden a régi kerékvágásban — illetve ahogy tud —, annak már nincs igazán jelentősége.

Az attitűd erősítése a fontos. Az alázatos bólintásé és a sunyítva élésé.

Borsi Vera

P.s.: Kijött az új rendelet, már a pedagógusok sem használhatják bármikor a mobil- telefonjukat. A Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett jogszabály a kihirdetését követő napon, azaz szeptember 3-án lépett hatályba. (via Index)

(Megj: szerencsére a tanároktól nem veszik el a telefont, de az igazgató szigorúan ellenőrzi őket, nehogy fészbukozzanak a tanóra alatt. Mert ugye rendnek kell lennie. Rendőrrendnek.)