A Müller Cecília vezette Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) utasította a háziorvosokat, hogy hétvégén, illetve munkaszüneti napokon is oltsák az embereket egészen május végéig. 

Péntek este megjelent az értesítő arról, hogy szombaton oltani kell. Különben bírság harmincezertől ÖTMILLIÓIG, ahogy eszünkbe jut. (Megj.: A bírság kiszabásának végrehajtója az állami adóhatóság.)

Vajh' mikor és kitől tudják meg a reggel oltandók, hogy oltani akarják őket?

Ennek külön pikantériája, hogy ha az erre központilag kijelöltek felénél kevesebben oltakoznak, az orvos nem kap a hétvégi munkáért díjazást. (Értelemszerűen nővér se; a díjazás a "szolgáltatónak" jár, ha jár.)

Izzanak a vonalak!
(Buzogjanak a buzgárok! Gerjedjenek a gejzírek!)

Fügedi Ubul

P.s: Összeér a kínai vakcinabiznisz és a botrányos lélegeztetőgép-beszerzés. (via G7) - Hát beszerezni, azt baromian tudnak. Mihelyst sikerül valamelyikük cégét közbeiktatni. Utána egy napon belül megvan a felhatalmazás az összes létező törvény áthágására és a honvédségi járművek rekvirálására..

*

Két hír (2021. márc. 12.)

1. Az ügyészség szerint hét éven át összesen 260 millió forinttal károsította meg az OTP-t a bank egykori dél-dunántúli régiós vezetője. Fiktív számlákon keresztül a munkahelyével fizettette ki éttermi fogyasztásait, a bankkal szerződésben álló dekorációs céggel csináltatta meg az otthonát, szintén az OTP-re terhelte negyvenedik születésnapi bulijának több milliós költségeit, de még azt is marketingtevékenységként számolta el, amikor egy pécsi festőművésszel készíttetett festményt sportoló barátja számára. A nagybevásárlásait is a bank pénzén intézte.
2. A magyar kormány a kínai vakcinát nemcsak eleve a világ jelenleg legmagasabb vakcinaárán, de ráadásul még egy offshore-hátterű kereskedőcéget is közbeiktatva szerzi be.

A két hírben látszatra semmi közös nincsen, pedig de. Pont ugyanarról szólnak: a mérhetetlen kapzsiságról. Hiszen egy regionális OTP-igazgató nyilván eleve igen jó fizetéssel bír, de ez nem volt elég neki, ezért lopott a cégétől. Ugyanígy nyilván a kínaiak is visszaosztanak annyit, amennyiről az ügyfél meg tud velük alkudni, de a NER-nek ez kevés, kell még pluszban egy közvetítőcég is, hogy még egy bőrt le lehessen nyúzni a rókáról, azaz még többet lopni az országtól. Már a magyartól, természetesen, nem ám Kínától, te butus. Mitőlünk.

Egyetlen különbség azért van: a volt OTP-igazgató megy a börtönbe. (via A citoyen)

Péntek reggel Orbán Viktor a Kossuth Rádióban megjegyezte, van egy telefonszám, amin jelezni lehet a hibákat, de hogy mi az, azt nem tudta megmondani. (444.hu) 

Több mint egy nap után, szombaton végre megtudtuk, mi az a szám, amin a hibákat bejelenthetjük (1818). És valóban hívható, csak éppen nem veszi föl senki.

Szinte hallom lelki füleimmel a pénteki interjút:

"A hibabejelentő számot kimondottan az Önök érdelében hoztuk létre, mert illiberális demokráciánkban a legfőbb érték az ember. Az általunk megalkotott rendszer azonban annyira hibátlan, hogy ezen a számon két teljes hét alatt egyetlen problémát sem jeleztek. A legcsekélyebbet se. Minden okunk megvan hát kijelenteni, hogy Európa legtökéletesebb oltási adatbázisa a miénk. Ezért a kihasználatlan vonalat át is alakítjuk a hálálkodó üzenetek fogadására. Biztos vagyok benne, hogy ez lényegesen jobban meg fogja terhelni a készülékek mellett éberen őrködő munkatársainkat. No de az elmúlt két hétben úgy se volt semmi dolguk, most majd megdolgoznak egy kicsit a pénzükért. (He-he)."

Mecsoda statisztika lesz! Hahh! Mecsoda statisztika! (Lásd még előző poszt.)

Fügedi Ubul

P.s.: Az oltáskáosz krónikája. Hogy a káoszt könnyebb legyen áttekinteni, vasárnap a 444.hu kronológiai sorrendbe rendezte a múlt hét 4 napjának eseményeit.

*

Annak sem lehetett egyszerű a dolga, akit az a szerencse ért, hogy közölje a vezérrel: nem lesz semmi a nagy harsonaszóval meghirdetett tömeges oltásból, mert nem sikerült megugrania a rendszernek a szervezést. Cili néni – de az is lehet, hogy Gulyás Gergely, mostanában nehezen különböztetem meg őket – meg bejelenti nagy büszkén, hogy van ám telefonszám, ahol be lehet jelenteni, ha valakinek kínja van az oltásbehívóval (mert mondjuk 160 kilométerrel távolabb jelölték ki számára az oltópontot), de ám még csináltak egy email-címet is! Hát össze is szarom magamat! Most csináltak? Egy éve ülünk a rohadt járványban. (Kolozsvári Szalonna / Szalonnázó)

Miniszterelnökünk tegnap bejelentette, hogy a hetvennégyezer ember oltásának terve rendszerszintű hibák miatt összeomlott. Duplán nem mondott igazat, lévén oltási terv nincs. Attól, hogy egy papír tetejére fölírják, hogy "Oltási terv", az alatta következő zagyvaság még nem válik azzá. Hogy mennyire nem, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy összeomlott. A rendszerszintű hibák a kormányban és az ún. operatív törzsben vannak. Azok bezzeg nem omlottak össze, és ez a hamisság másik fele. Ehelyett áttértek a kiscsoportos működésre. Adhatnánk nekik kislapátot, aztán hagyjanak minket békén...

Azt, hogy mik lesznek a szigorított védekezés intézkedései, autóalkatrész-boltok honlapjairól tudtuk meg. Nekik ugyanis a vásárlóik tájékoztatása fontosabb, mint a titkolózás, ezért senki se kényszeríti őket arra, hogy a rendeleteket azok hatályba lépése előtt 5 perccel hozzák nyilvánosságra.

Ugyancsak Magyarbasi jelentette be, hogy a hibák elhárításához telefonszolgálatot hoztak létre, és mindenki ennek a számán jelentheti be, ha nem stimmel valami az adataival, illetve értesítéseivel. A nagy titkolózás jegyében azonban ennek a számát se hozták nyilvánosságra. Ez jó eszköz arra, hogy ez a szép szolgáltatás fantasztikusan jó statisztikákat produkálhasson.

Azt pedig, hogy ténylegesen mik lesznek ezek a holnaputántól érvényes intézkedések, továbbra is balladainak mondható homály lengi körül. Nem tudunk olyan, egészen alapvető dolgokat, mint hogy az iskolák bezárnak-e vagy online oktatásra állnak át.

Számomra (aki nem értek a járványtanhoz, de konyítok valamit dolgok szervezéséhez) ennek a szomorú történetnek a fő tanulsága, hogy az operatív törzsben kialakított "katonás" rend bármiféle járványügyi probléma kezelésére alkalmatlan. A rendszer azért omlott össze, mert:

• nem gondoltak az adatbázis karbantartására;
• az értesítési rendet nem modellezték;
• a kiértesítés rugalmatlan volt és nem volt benne redundancia (annak is sms-t "küldtek", akinek nincs mobilja; nem lehetett időpontot módosítani);
• nem adtak lehetőséget a visszacsatolásra...

Ezek tényleg csak azok, amik a hiányos információkból csak úgy elsőre, minden gondolkodás nélkül eszembe jutottak.

Megmondjuk, mikor legyél és hol, te meg ott leszel.
A parancs megfellebbezhetetlen, végrehajtása kötelező.

Fügedi Ubul

*

Itt ülünk nyakig a szarban, a miniszterek elnöke már a negyedik hullámmal fenyegetőzik, közben talpig páncélban, a birkózószőnyeget maga után vonszolva versenyt fut a csata- téren, és éppen ráfordul a célegyenesre. Ha nem tévedek nagyot, még a fényt is látja az időközben valahogy odakeveredett alagút végén. Mert ilyen is volt már. És azt is tudjuk tőle, hogy minden meccs addig tart, ameddig ő nem győz. Ez fasza, de ameddig ő győzni fog ebben a zavaros sportágban, addig kipusztul az ország. (Kolozsvári Szalonna)

Felfalhatja az autonómiájuktól megfosztott magyar egyetemeket
a Budapestre készülő kínai egyetem, a Fudan c. Qubit cikk ürügyén… 

A 2022-es választás egyik tétje a magyar felsőoktatás jövője. Ahová most tart a magyar felsőoktatás az az egyetemi szféra autonómiájának teljes felszámolása.

Érintettként is nagyon örülnék tehát, ha 1) egy ellenzéki politikusnak nem az lenne a legfőbb ambíciója, hogy belőle képviselőjelölt legyen, 2) egy ellenzéki pártnak nem az lenne a legfőbb ambíciója, hogy ő delegálja a választásokra a legtöbb képviselő-jelöltet, és 3) egy ellenzéki pártnak nem az lenne a további legfőbb ambíciója, hogy ő adja a miniszterelnök-jelöltet, és ő dominálja a teljes ellenzéki térfelet.

Hanem az ellenzék minden pártjának és politikusának az lenne a legfőbb ambíciója, hogy elősegítse a kormányváltást, minden rendelkezésükre álló eszközzel, még azon az áron is, hogy saját pártjának partikuláris érdekeit ideiglenesen háttérbe kell szorítania. Ekkor viselkedne felelős ellenzékként.

Marosán Bence Péter

*

Bónusz a szomszédból: Felháborítóan sunyi dolog úgy tenni, mintha az ún. személyiségnek komolyabb pozitív szerepe lenne a választáson: az egyéni szavazatok kb. 95 %-át pártszimpátia alapján osztják. Komolyabb negatív szerepe viszont lehet. (…) A Momentum nem is tehetett volna rokonszenvesebb és egyúttal hasznosabb dolgot, minthogy a toronymagas esélyes Hadházyt olyan körzetbe tegye, ahol a másik potenciális jelölt már puszta létével kompromittálja a pártjával összefogókat. (via Fügedi)

Áll a balhé, amiért Tóth Krisztina reggeli kávézás közben, de a nyilvánosságnak azt merészelte mondani, hogy ő bizony nem tenné az általános iskolában kötelező olvasmánnyá Jókai aranyemberét (Az arany ember, 1872), mert torz és túlhaladott női szerepeket mutat be.

Képkocka a Jókai regényéből készült 1962-es filmből

Ebből a magyar sajtó mindössze két lépésben (1. hvg.hu: kivenné 2. Magyar Nemzet: betiltaná), eljut a költőnő szándékának tételes ellenkezőjéhez, amelyben már nem arról van szó, hogy miket érdemes betenni „a kötelezők” listájába, hanem arról, hogy mit kellene közös kultúrkincsünkből erőszakkal törölni.

Maruzsa Zoltán, az Emmi köznevelésért(!) felelős(!) államtitkára már arról beszél, hogy „Jókai Mórnak a magyar irodalomban helye van, ez nem lehet vita tárgya”. Mintha Jókait (vagy akárcsak bármely művét) bárki is ki akarta volna irodalmunkból (eb)rugdalni.

Érthetően kisebb szellemi kapacitás kell ahhoz, hogy felvegyük a harcot a Jókait betiltani akarókkal, mint ahhoz, hogy vitába szálljunk valakivel, aki szerint Az arany ember szemlélete mára elavult. Jókai ugyanis egészen kiváló író volt; korának hiteles ábrázolója és egyúttal a romantika nagymestere — viszont az a kor elmúlt, és az oly plasztikusan megjelenített alakok ma olvasva gyakran (messze nem mindig) idegennek és életszerűtlennek tűnnek. Mindazonáltal nem tételezek fel „csúsztató” szándékot vagy ordas rosszindulatot se Pataki Tamásról (MN), se az államtitkárról. Egyszerűen arról van szó, hogy számukra „a lista” önmagában érték.

A csinovnyik fejében a papírra vetett utasítás abszolút érvényű. Kiválóan érzékelteti ezt Reviczky Gábor, aki gyakorlatilag nem is értette, miért kérdezik az SZFE átszervezéséről: „Ha az országban egy törvény határozza meg, hogy az összes egyetemet alapítványi úton működtetik, akkor miért maradna ki a Színház- és Filmművészeti?” — kérdezett vissza.

A szabál' az szabál', azt kell csinálni — világos, nem? Az egynapos törvények országában maga a boldogság, hogy nem sokáig kell a dolgokról véleményt formálni. Megteszik azt az erre hivatottak egy nap alatt, és már csak követni kell.

No hát ilyen szabál' meg papír a kötelező irodalmak jegyzéke. Ezt az erre hivatott minisztériumi emberek minden új tantervhez felülvizsgálják. Ez a dolguk. Hátrébb sorolják a politikai okokból berakott alkotókat, mint az egyetlen magyar Nobel-díjast (Széchenyi-díjat bezzeg nem kapott! Mit tudják a hülye svédek, mi az igazi irodalom!), és előrébb veszik a wassalberteket. Kívülről ebbe ne ugasson bele senki! (Mivé is lenne a világ...)

Egy dolog nem kerül elő ebben a vitapótló acsarkodásban: Vajh' mit akarunk elérni ezzel a listával? Számomra a kötelező irodalom célja kettős:

1. az olvasás megszerettetése;
2. a közös hivatkozási alap (kultúrkincs) kialakítása.

Egy kultúra attól közös, hogy értjük egymás utalásait, idézeteit, hivatkozásait. Attól az embertől, akinek a kőfaragókról nem a balettáncosok jutnak eszébe, kulturális szakadék választ el. Attól, aki nem tudja, mi a francnak az ingását éreztem, amikor az éjjel hazafelé mentem, hasonképpen.

Fügedi Ubul

Az európai katasztrófa egy éve. (via 444.hu) 

Egyetértek a szerzővel, de nem megy elég messze. Európai politikusaink nem azért halogatnak és döntögetnek, mert hülyébbek lennének, mint új-zélandi és kínai stb. pályatársaik. Azért halogatnak, azért elégszenek meg a látszatokkal és szólamokkal, mert "a nemzetek Európája" modell működésképtelen. Az Unió előképe — itt, Európában — a lengyel ún. "nemesi köztársaság", amelyben minden nemesnek vétójoga volt.

Működését a wikipédia imígyen foglalja össze:

"Liberum veto (1652): A „nemesi aranyszabadságot” megtestesítő szabad vétó joga a rendszerint köznemesi követek teljes egyetértését, egyhangú szavazatát követelte meg a törvényalkotás folyamatában. E jog azért vezethetett az állami élet zavaraihoz, mert néhány klikkező, vagy akár egyetlen renitenskedő követ is megakaszthatta a döntés- hozatalt a többségi akarattal szemben."

Rendszeresen meg is akasztotta, ahogy kell: pont úgy, ahogy most mi csináljuk — mit tesz isten, a nemzeti hagyományaikra alapozó lengyelekkel szövetségben. Azt az államot, amely korábban Szmolenszken is túlterjeszkedett, szomszédai hamarosan felosztották egymás között, és onnan kezdve már csak azon izmoztak, melyiküknek hány lengyel jusson és hol.

A konszenzusos döntéshozatal kiválóan működik öt, az együttműködés iránt elkötelezett, annak előnyeit felismerő féllel. Egy csomó nehézkes formalizmussal és kölcsönös, kifino- mult gesztusokkal megtámogatva még elketyeg tizenvalahány főig. Húsz fölött már nem. És már öt résztvevővel se megy, ha azok közül akár csak egy is fölteszi sáros bakancsát az asztalra, és azt mondja, hogy "megvétózok minden döntést, ha ezt meg azt nem úgy csináljátok, ahogy akarom".

Kész, passz, vége. Ilyenkor vagy az obstruálással zsarolótól kell megszabadulni, vagy a konszenzusos rendszertől. Odáig a dolgok csak eszkalálódnak, mert az önző példa követése növeli a népszerűséget. Az önzőzés terjed. Tehát el kell dönteni — ebben a konszenzusos rendszerben, amelyet észszerűbbel felváltani nem egyszerű, mert megvétózzuk. Az obstruáló országokat kirakni pedig nem lehet, mert megegyeztünk a lengyelekkel, hogy kölcsönösen vétózzuk a másikat elítélni kívánó javaslatokat.

Ezek az európai politikusok nem hülyék, hanem csapdában ülnek.

Fügedi Ubul

P.s.: Tegyük hozzá, hogy a lengyel nemesi modell ideiglenes és viszonylagos működő- képessége annak volt köszönhető, hogy a renitenskedők felett egyfajta setét fellegként lebegett a felkoncoltatás veszélye — ez a garancia modern korunkból kiveszett.

Vasárnap éjfélkor járt le a Klubrádió jogosultsága a Budapest FM 92,9 MHz-re, ekkor – Médiatanács döntése értelmében – lekapcsolták az analóg sugárzást és az interneten folytatták az adást. Akkor úgy nézett ki, hogy pályázat lesz majd valamikor kiírva a 92,9 MHz-re, így a Klubrádió frekvenciája hónapokig üres marad, aztán szabad préda lesz.

Erre most szerdán – alig két nappal a rádió elnémítása után – a Médiatanács üzenetben értesítette a Klubrádiót arról, hogy mégis csak megfelelőnek találta a hiánypótlásukat a szokatlanul hamar, kedden újraindított FM 92,9 MHz rádiós pályázaton. És hogy pályázati nyilvántartásba vették a már egyedüliként pályázó Klubrádió Zrt.-t – írja a Media1. Így a rádiónak a most jelentősen megnőttek az esélyei, hogy visszaszerezhesse frekvenciáját pályázatának tartalmi kiértékelése után. (Megj.: A másik két pályázó, az ATV Csoporthoz közeli Közösségi Rádiózásért Egyesület és kormányközeli LBK Médiaszolgáltató 2020 Kft. nincs már versenyben.)

A fene se érti ezt a gyorsaságot… Most vagy rájöttek a fiúk, hogy az interneten sokkal több embert érhet el a Klubrádió, mint ha csak Budapesten sugároznak, vagy csak megmutatják – persze egy tartalmilag nem megfelelőnek nyilvánított pályázat után – hogy nálunk igenis jogállam van, arról meg se a Médiatanács, se a kormány nem tehet, hogy a pályázat nem nyert. És ezzel pont. De majd meglátjuk.

*

A Magyar Ügyvéd Blog pár napos írása felidézi Kovács Zoltánt is. A kormány nemzetközi kommunikációért felelős szóvivője angol nyelvű blogjában arról írt: a Klubrádió nem egyszer, nem kétszer, hanem  hatszor is megszegte a szabályozásokat, ezért vette el a bíróság a frekvenciáját. „Azt hiszem, egyesek ezt hívják jogállamiságnak” – jelezte Kovács, aki szerint sokan politikai motivációt akarnak az eset mögé látni, de a magyar kormány nem is akar és nem is tud beleszólni a médiahatóság és egy privát médiavállalkozás jogvitájába – állította. Aha. Hacsakígynem.