„Mert lószar az élet és mi vagyunk a verebek
Csipegetjük, csipegetjük mert az egész a mienk nem lehet”
(Dinnyés József: Furcsa az élet)

Elment a Dinnyés Jóska, a Daltulajdonos március 15-én délután itt hagyott minket. Az "átkosban" táborokban, ifjúsági klubokban, művházakban hallgattuk és énekeltük dalait, vele most ifjúságunk és az életünk még megmaradt darabkája is oda lett.

Én valamikor a ’70-es évek közepe-vége táján találkoztam vele először az egyik kőbányai ifjúsági klubban, majd többszöri megismerkedésünk (lásd.: kocsmázás) után  számtalan klubban és táborban készítettem el „kalóz” felvételeit, hogy legalább néhány kazettája legyen, hogy egyszál gitáros, szájharmonikás dalai valahogy megmaradjanak. (Egészen 1985-ig nem volt nagylemeze, és a második, a Kín és dac is csak 1990-ben jelent meg.)

Aztán a ’90-es évek közepén majd’ húszévnyi barátság után szétváltak útjaink. Utoljára itt nálunk a Dob utcai klubban találkoztunk, utoljára élőben ekkor hallhattam dalait, utoljára ekkor beszélgettünk – és utoljára ekkor vitatkoztunk össze. Persze a politika miatt.

Dalait azonban később is hallgattuk, énekeltük a tábortűz mellett, és az akkor még itt-ott létező klubokban. Nagyon sokan, nagyon sokat kaptunk tőle, így vagy úgy. Vigyázzunk hát az emlékére.

 Karrier - Dinnyés József portréfilm (1998.)

*

„Megdöbbentő felismerésben részesültem Isten akaratából. Sok évtized alkotói-előadói tevékenységem segítségével ötszáz év magyar nyelvű költészetét, történelmét, zenei ízeit be tudom mutatni. Közben saját szövegű dalokkal, szinte csak széljegyzetként írtam dalszövegeimet. Néha csak versnek, egy-egy szakasznyi gondolattal építettem alapzatomat, amire büszkén állhatok.” (Dinnyés József, 2021. február 16.)