Budapesten valójában nem 23 kerület van, hanem 24. Azért nem azt írom, hogy a városnak van 24 kerülete, mert hogy annak tényleg csak 23. A huszonnegyedik (és ráadásul legnagyobb) kerület ugyanis területen kívüli: az a MÁV-é, és ahhoz senkinek semmi köze.

Időnként átjárunk Rákosrendezetlenre kirándulni; meglehetősen romantikus túrák ezek. Komplett lakónegyedek omlottak itt össze — és miután összeomlottak, elhordták őket az utolsó tégláig.

Az első kép egy olyan szakaszt mutat, ahol 5-6, évtizedek óta kihasználatlan vágány fut egymás mellett. A csúnya tudományos cím nem más, mint a benövényesülés (visszaer- dősülés), amivel a természet a totális kihasználatlanságra reagál. Mivel nagyon magasan áll a talajvíz (a város térhódítása előtt itt füves puszta volt, a futóhomok buckái közt szikes tavakkal-tocsogókkal), az elhagyott területen úgynevezett ártéri puhafaliget (fűz-nyár ligeterdő, Salicetum albae-fragilis) próbál visszatelepülni. De nincs könnyű dolga, mert elnyomják az özönnövények, és a minimális kertészeti gondozás híján a ligeterdő két fő faja a zöld juhar és a bálványfa. Az erdő bármiféle gondozására a vasutat persze senki és semmi nem kötelezi: külön, állami szubvencióból élő állam ők a szubvenciót fizető államban.

A második képen azt látjuk, hogy nemcsak az egykori lakóépületeket hagyják ebek harmincadjára, de a szolgálatiakat is: némelyikbe csavargók költöztek, ez meg éppen csak úgy összedől. Számunkra ez a hely azért jelentős, mert az őrház (??? — vagy mi) mögötti sínpáron (ami az első képen valamennyire kivehető) hosszú évekig állt néhány egykori tehervagon. Valaha alighanem oltott mész volt rajtuk, aztán megkötött jól, és növények telepedtek meg rajt'.

Idővel azért csak elvontatták a maradványokat, és mára azok helyét is benőtte az erdő — pedig legszebb páfrányainkat gyűjtöttük róluk. Mert ezek a mi kirándulásaink ritkán öncélúak: kertünk cuccainak mintegy harmadát Rákosrendezetlenről és környékéről hoztuk. Valami olyasmi ez, mint a leletmentés.

Fügedi Ubul

P.s.: Rákosrendezetlenen az aktív sínektől keletre húzódó vágányok egyes szakaszait látszólag véletlenszerűen fölszedték. A beton talpfák hatalmas kupacokban állnak az erdő közepén. Grundháborúnak való terep, csak túl kieső helyen. Viszont szépen váltogatják egymást a mohos (erdőben) és varjúhájas (tisztásokon) terepszakaszok, változatos lehetőségeket kínálva a (növény)gyűjtögetőknek.

*Az ökológiában szukcessziónak a növénytársulások fokozatos,
egy irányba mutató fejlődését nevezzük. (Wikipédia)

Észak-Korea jövőképesebb lenne, mint Svájc a Corvinus kutatása szerint. (Index) 

Most van helyette ez a Corvinus nevű izé, ahova a tanárok és a kutatók helyére politikusokat és üzletembereket importálnak. Viszont van pénz „új diszciplinákra” és az eredményeiket (hmm) bemutató angol nyelvű kötetekre.

Amíg nem ezt gondolták a világban magyar közgazdaságtudománynak, addig azért jobb volt nekünk.

Ez most a „közös gáz” ideje.

Füdegi Ubul

P.s.: Érdemes megnézni az eredeti cikket a Magyar Tudományban. Az Indexen csak kivonatolja magát. Gyönyörűek a példák és azt is meg lehet tudni, kik követték el. (via Máté András)

Vidnyánszky: „Én nem lennék soha ilyen gőgös,
mint a rendezőkollégám” (HVG) 

Amikor a (téged) verőember még azt sem meri megmondani, kitől kapta az abszurd parancsot. Itt tartunk.

(...) az előadás rendezője, Oskaras Koršunovas és a társulat nemzetközi kapcsolatokért felelős menedzsere is közölte a Nemzeti Színház munkatársaival, az ő meghívásukra érkeztünk a beszélgetésre, de így sem engedtek be, mint mondták, felsőbb utasításra. 

A meghívott vendégeket. Mert megtehetik. A litvánok elmennek, ők itt maradnak. Éppen most kaptak tőlünk újabb négy évet.

Katonáink ott ülnek önök fölött a repülőgépekben, és az ő parancsnokuk Orbán Viktor. Legyenek nyugodtak, az életüket is el fogják venni, persze az önök érdekében.

Fügedi Ubul

*

A Vilniusi Városi Színház társulata kedden a budapesti vendégjátéka végén a tapsrend helyett performanszt adott elő: a színészek a meghajlás helyett újra meg újra felálltak és összeestek, mint akiket golyó talált el, míg végül végleg a földön maradtak. Eközben a háttérben az 1956-os magyar és a jelenlegi ukrán helyzetről vetítettek fényképeket, az „Orbán, are you sure? Hungary 1956 – Ukraine 2022” (azaz „Orbán, biztos vagy benne?”) felirattal. (via HVG)