Még október első hetében tájékoztatta összevont szemöldökkel a nagyérdeműt az ORFK (Országos Rendőr-főkapitányság), hogy a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény ér- telmében a visszaváltható palackok települési hulladéknak minősülnek, és nem szedheti össze akárki, mert miután azt a kukába dobják a MOHU birtokába kerül. Ha mégis kiszedi onnan valaki, akkor szabálysértést követ el, és akár 65 ezer forint büntetést is kaphat.

Most, alig 2 héttel később ismét megnyilatkoztak az ügyben egy újabb közlemény ere- jéig, imígyen: „Guberálni, kukából visszaváltható palackot kiszedni szabálysértés, de csak az számíthat büntetésre, aki szemetet, rendetlenséget hagy maga után vagy éppen hangoskodik a helyszínen.” Hozzátették, még „ aki a mások által kidobott visszaváltható palackokat össze- gyűjti és elviszi a gyűjtőpontra, nem büntetést, hanem tulajdonképpen köszönetet érdemel.”

Szép, nem? Gondolom valaki papírt-ceruzát fogott, és kiszámolta, hogy pl. mennyi járőr kéne ennek a létező, de betarthatatlan jogszabálynak a végrehajtásához.

*

Ugye mindenki emlékszik, hogy 2024 januárjában indult a MOL leányvállalata, a MOHU visszaváltórendszere, méghozzá környezetvédelmi és fenntarthatósági célokra hivat- kozva. Azóta flaskánként 50 forintos betétdíjat kell fizetnünk, amit csak akkor kapunk vissza, ha az üres palackot bedobjuk a MOHU egyik automatájába.

Ha épp működik. Mert — és ezt már sokan, sok helyen leírták — a visszaváltás nem érdeke a MOHU-nak, hiszen ő előre megkapja az 50 forintunkat, ezt csak visszaosztja nekünk, ha visszavisszük a palackokat. Amit nem váltunk be, az ott marad a MOHU-nál — munka nélkül, tiszta haszonként.

Mivel pedig eleve kevés a visszaváltó gép, az emberek hajlanak arra, hogy leírják költségvetésükből a Hernádinak fizetendő 50 forintokat, és régi módi szerint kidobálják a göngyöleget a kukába. A rendszer működik. (via Fügedi Ubul) 

Csakhogy az emberek elkezdték a kikukázni a kidobott palackokat. Nem csak hajléktala- nok, kisnyugdíjasok is szabálysértő palackgyűjtők lettek. Ez ellen persze — gondolom a MOHU nyomására — először büntetés-belengetésével lépett fel a rendőrség.

Csakhogy az — nagyon úgy néz ki — jelenleg megvalósíthatatlan. Szerencsére.

P.s.: A feleségem tegnap negyedszer hozta vissza a dobozokat az ALDI-ban felállított automatától. Most ugyan működött, de akkora volt a tömeg. hogy nem győzte kivárni, hogy sorra kerüljön. De az asszony makacs: ötödször is meg fogja próbálni. Csakazértis. (Aztán ha akkor is lesz valami gabesz, fogjuk a cuccot, betesszük egy szatyorba — és kiakasszuk a kuka mellé. Vigye és váltsa vissza, akinek szüksége van rá…)

*

Nem akármekkora üzlet ez a monopólium. Ha csak a palackok és sörösdobozok (3 milliárd db/év, plusz a borosüvegek, azok számát nem találom) felét nem váltják vissza, az 75 milliárd Ft tiszta nyereség a  rendszer működtetőjének. (via Iványi György)

Ez már a hetedik ilyen gyömölcsfeldolgozó, amit Hadházy talált. Az EU-s pályázatok szépsége, hogy amint letelik a „kötelező fenntartás”, a néhány, formálisan vett és egy sufniban mutatóba elhelyezett gépet ki lehet pakolni/el lehet adni, a „gyümölcsfeldol- gozó” pedig immár legálisan átalakítható családi házzá, nyaralóvá vagy ahogy tetszik.

Hadházy fb-posztban mutatta be legújabb találatát, ahol papíron egy lekvárfőző üzem és egy sportcentrum épült, azonban valójában úgy tűnik, hogy két családi házat húzott fel egy építési vállalkozó. Mint írta, lekvárfőző üst nem volt bent, ugyanis állítólag elromlott, de az öt üveg mintalekvárból kapott egyet ajándékba.

Hadházy Ákos, 2024. X. 14. Ez meg a kiegészítés további 60 millióval:

Úgy tűnik, már törölték is a diósjenői GYÜMÖLCS NÉLKÜLI GYÜMÖLCSFELDOLGOZÓ adatlapját a hivatalos pályázati adatbázisból, miután reggel kitettem az ott készült videót…

Azért teszek ki egy külön képet a frissen ültetett facsemetékről, gondolom, ezekre hivatkozva kérte a 60 milliót a diósjenői építési vállalkozó… Panaszkodott is, hogy még csak egy kis része érkezett meg a pénznek (mint ahogyan a lombkoronás polgi is panaszkodott annak idején ugyanerre) . Mindenesetre neki is mondtam, hogy kicsit más idők járnak, lehet, hogy keresztet vethet a pénzre (de legalább neki egy családi háza lesz saját pénzből, nem egy deszkasétánya:) Meg ne felejtsük el, hogy a másik családi házat, a „sportcentrumot” már rég kifizették.)

No és mennyi ez a bizonyos fenntartási idő? Hát 3 (három!!!) év. Úgy bizony! Aztán mehet a lekvárfőző üst a szemétbe, az átminősítési kérelem meg a hivatalba.

Fügedi Ubul

Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban nagyratörő terveket jelentett be: 2-3 éven belül ezer eurós minimálbért szeretne elérni kormányával, az átlagjövedelmet pedig 1 millió forintra növelnék. Ami így elsőre egészen jól hangzik. Másodszorra már nem annyira. Mert mit ér ez a csudajó minimálbér, ha pl. a kenyér kilója 2-4-6 ezer forint lesz?

Merthogy az egyik következményről, azaz az óhatatlanul meglóduló inflációról (pl. a megemelt bérek terhei) valahogy elfejtett beszélni őfényessége. Ideje tehát felfrissíteni emlékeinket és a cseppet sem vidám múltba túrni ennek az 1 millió forintnak az ürügyén.

Az egykori magyar pengő az 1930-as évek közepéig stabil, értékálló pénz volt, aztán folyamatosan inflálódott és állandóan veszített az értékéből a kulcsvalutákhoz képest. A világháború végére a hiperinfláció során teljesen elvesztette értékét. Új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-én. Ekkor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt ért, a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke nem érte el a 0,1 fillért se

És most megint afelé tartunk, hogy a pénzünk fokozatosan — de egyre gyorsabban — elértéktelenedik. Fügedi Ubul kb. 2 éve ezt írta az eljövendő időkről: ”Az euró piaci árfo- lyama várhatóan eléri a 430-450 forintot. Az adósok rettegjenek; minél gyorsabban fizessenek vissza, amennyit csak bírnak. Akinek van még forintja, mentse ki dollárba, jenbe, frankba, ahogy sikerül. (…) Egyre több az olyan termékszolgáltatás, amelynek az árát már euróban is megadják. Amikor forintban már nem adják meg, akkor tudhatjuk, hogy a gazdaság kezd talpraállni. Méghozzá a mi hátunkon, mert mi továbbra is forintban kapjuk a pénzünket.”

Jelenleg az euro árfolyama már 400 forint felett jár, az államadósság és a költségvetési hiány égig ér, de a Kánaán eljövetele be lett lengetve. Itt minket megint hülyének néznek!

P.s.: Gyakoroljunk, ízlelgessük: egymillió milforint…

Az elemi szövegértés hiányától a beismert hibáig — az Orbán Balázs-sztori tálalása a kormánymédiában. (Telex) 

A miniszterelnök politikai igazgatója a Mandiner Stratégiai részleg című műsorában beszélt arról, hogy 1956 tanulságai miatt Ukrajna helyében a magyar kormány nem védekezett volna az orosz agresszióval szemben — írja a lap.

*

1944. március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel a németek egyetlen nap alatt meg- szállták Magyarországot. Kovács Imre, a világháború utáni Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettese, korábban antifasiszta politikus egy anekdotával kezdte a német megszállásról szóló, az emigrációban írott, de csak 1990-ben kiadott könyvét.

A háború alatt egy diplomata megkérdezte Walter von Brauchitsch tábornagytól, a német hadsereg főparancsnokától:
— Mennyi időre lenne szüksége Magyarország megszállásához?
— Huszonnégy óra.
— És ha ellenállnak?
— Tizenkét óra.
— Hogy-hogy?
— Elmaradnak az üdvözlő beszédek.

*

Magyarország megszállásának napján különösebb ellenállás nem volt. A koronatanács ülésén Horthy azt hangsúlyozta, nem akarja, hogy a hadsereg ellenálljon. „Nincsenek megfelelő erőink, de ha lennének is, úgy a németek pusztítanák a magyar fajt és birtokba vennék Magyarországot.”

Túl — jóval túl — a hetvenen, nincs időm sokat foglalkozni olyasmivel, amire már nem tudok hatni, legfeljebb szemlélni tudom. Ezért most utoljára leírom, amit gondolok hazánk új megmentőjéről. Nyilván nem rendelkezem a fiatalok lelkesedésének, sem a szentimentális kedves, idős nénik rajongásának képességével. Így azt tudom felfogni az értelmemmel, amit látok.

A teljesség igénye nélkül:

• Adott egy ember, akiről semmit sem tudunk, amíg ki nem derül, hogy évekkel ezelőtt felvette a feleségével, aktuálisan az akkori igazságügyi miniszterrel folytatott bizalmas beszélgetését. Később, amikor már elváltak és ezért, vagy másért, nem tudni, meg- szűntek a jól fizetett állami, vagy aközeli állásai, rájött, hogy most leleplezi a korrupt kormányt. Legott közre is adta a felvett anyagot, majd az ügyészségen is járt, ahol bejelentette, hogy lesz még súlyosabb "bomba hír" is — erre még ma is várunk. A Partizán riportere fel is tette a kérdést: vannak- e politikai ambíciói. Határozott nem volt a válasz.
• Aztán lettek. Az EU választásig már nem volt idő pártot alakítani, ezért talált egy pár- tocskát, amiről addig a kutya se hallott, és bejelentette, hogy a párt elindul az EP és az önkormányzati választáson. Nem, nem ő lesz a párt elnöke, szerényen csak alelnök marad. (Nem írom le a Tisza párt történetét, bárki utána nézhet az interneten. Érde- mes.) Azután új választás volt a Tiszában, ahol hogy-hogy nem, mégis ő lett az elnök.
• Megáradt a Tisza. MP — aki immár politikus — meghirdeti politikájának egyetlen ideológiai tartalmát: se Orbán, se Gyurcsány. Sokan abban reménykedtek, hogy erre a kiáb- rándult fideszesek nagy tömegben fognak átszavazni a Tiszára. No de miért tennék? Ők eddig is azért szavaztak a Fideszre, mert számomra érthetetlen okból, de elégedettek voltak vele. Végül is nagyon magyar, nagyon békeharcos, és választás előtt még bőkezű is. Az ellenzéki szavazók — nos, ők persze nem voltak elégedettek az ellenzékkel, mert azt se tudták, ki az ellenzék a Mi Hazánktól az MSZP-ig terjedő ská- lán. Hol összefogtak, hol egymásra licitáltak, hogy ki a legnagyobb kicsi. Az eredmény: a Tisza megjelenésével a már-már kialakuló ellenzék szinte nullává zsugorodott. Felteszem a régi-régi kérdést: ez kinek az érdeke?
• A Tisza választások előtti kampánya valóban profi és nagyszabású volt. Nem az elavult óriásplakátos, szórólapos, TV reklámos, hanem a közösségi médián és a személyes megjelenésen alapuló kampány. Ez nem egy emberes munka. Nem is egy maroknyi, lelkes amatőr munkája. E mögött profi csapat és komoly pénz van. Olyan, amit nem lehet néhány hét alatt a semmiből előteremteni. Egyszer talán megtudjuk, ki, vagy kik állnak a Tisza mögött. Van sejtésem, de az olvasóra bízom, hogy találgasson.
• A bomba elmaradt. A politikai program bemutatása elmaradt. Maradt a "se Orbán, se Gyurcsány". A fent említett lelkes fiatalok, meghatottan rajongó hölgyek és a "valaki, mindegy ki, de jöjjön már" típusú reménykedők ennek ellenére nagy számban sza- vaztak mind az EP, mind a fővárosi önkormányzati választáson a Tiszára és MP-re. Volt nagy öröm és hejehuja. Az elnök bejelenti, hogy nem megy az EP-be, itthon van dolga, rendbe hozni mindent, amit az elmúlt századok elrontottak kis hazánkban. Volt azon- ban egy szavazás — konzultáció? — ahol a kérdés kb. ez volt: "ugye mégis az EP-be menjek?". És hát a nép szava isten szava — átvette az EP mandátumát.
• A fővárosi testületben a Tisza nem alakít senkivel közös frakciót, nem vállal bizottsági tagságot, semmilyen funkciót. Azaz semmilyen felelősséget. Viszont fenntartja, hogy se Orbán se Gyurcsány (bocs, tudom, hogy unalmas, de ez van). Úgy tűnik fő felada- tának a fővárosi közgyűlés munkájának ellehetetlenítését tartja. Elvonná a választáson győztes Karácsony valamennyi jogkörét, nem szavazza meg az egyébként az elmúlt években a kormányzati ellenszélben is működő városvezetés sikeres főpolgármester-helyetteseit, közülük egyet se és ez még csak az eleje, hiszen az új testület még fel se állt. Talán el akarja érni, hogy a főpolgármester és ezáltal a fővárosi önkormányzat megbukjon — és ez kinek az érdeke?
• Ott volt a gáton (mindenki ott volt), szóvá tette az egészségügy, az oktatás siralmas helyzetét (mindenki szóvá tette), ostorozta a korrupciót (mindenki ostorozta) és így tovább — a sokszor semmi is csak semmi.

Nem szeretnék jós lenni, nem vonok le tanulságot se. Azt szeretném, ha aki elolvasta ideáig gondolkozzon el: MP vajon kinek az érdeke?

Demeter Tamás

P.s.: Nem látom a jövőt, és nem gondolom, hogy jelen állapotában bármelyik ellenzéki erő le tudná váltani a Fideszt. Csak tényeket írtam, amikből én azt vontam le, hogy a MP jelenség vagy lufi, vagy jól felépített eszköz a baloldali ellenzék teljes amortizációjához.

Tegnap Iványi Gáborék mellett tüntettünk a Blahán. Nem mintha bárki jelenlévő hitt volna abban, hogy ebben a rendszerben tüntetgetéssel bármit is el lehet érni — csak hát aki ad magára, az továbbra is megpróbál úgy viselkedni, mintha demokráciában élne. A demokráciákban pedig a tüntetés a nyomásgyakorlás fontos, és gyakran eredményes eszköze.

Itt meg hát ugye iskolakezdés előtt 3 nappal megállt a nagy fekete autó (tényleg nagy volt és tényleg fekete) a Dankó utcában, és a kiszálló csinovnyik bejelentette, hogy bezárták a hátrányos helyzetű, illetve speciális nevelési igényű gyerekek számára fenn- tartott Wesley iskolákat-óvodákat. A kormány ugyanis nem fizette ki a fenntartónak több bíróság jogerős ítélete alapján járó normatívát, amitől az eladósodott. Ez pedig veszélyez- teti az oktatás biztonságát, ugyi. Szóval az egészet a gyerekek érdekében, csakis értük.

***

— Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened!

Fügedi Ubul

Emlékezzünk: három éve adta oda „az állam” (értsd: Magyarbasi) ezt a kastélyt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, a gyakorlatban Demeter Szilárd gazdasági bevándorló basszus- gitárosnak. Némi keresgéléssel arra jutottam, hogy 2022-ben az ott elhelyezett három múzeum (még?) látogatható volt; abban az évben a PIM hirdetett egy(!) történetidéző látogatást is szakképzett muzeológus vezetésével.

Újabb hírt nem találtam. Honlapja, fb-oldala nincs.

Fügedi Ubul

P.s.: A legalább húsz éve lakatlan sopronhorpácsi Széchényi-kastély is ott van a szétajándékozandó állami ingatlanok listáján. Parkjában áll egy hársfa, amit még Széchényi Ferenc ültetett.

Orbán Viktor: Van némi tapasztalom, hogy kell
a háborút és a békét menedzselni. (24.hu) 

— Nem ez az első háborúm miniszterelnökként — mondta az az orosz–ukrán háborúról Orbán Viktor az olaszországi Comóban. „Van némi tapasztalom, hogy kell a háborút és a békét menedzselni” — nyomatékosította ezt a sajátos állítást.

Kérdéseim:

1. Mitől Orbán Viktor háborúja egy olyan, Magyarország keleti csücskétől 800–1000 km-re vívott konfliktus, amelynek résztvevői szerint Magyarországnak semmilyen tevőleges szerepe nincs harcukban?
2. Melyik volt (miniszterelnökként) az előző háborúja?
3. Mikor kerülnek be a Nemzeti Alaptantervbe a tapasztalt menedzser által megoldott, illetve megnyert háborúk?

Ugyanezek a kérdések Szily László fejében is felmerültek, ő azonban utána is járt a másodiknak:

[Orbán] „Konkrét példaként a „balkáni” és a „georgiai” háborút említette. A köznyelvben „balkáni háborúként” leginkább a Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben kitört függetlenségi és polgárháborúkat szokták nevezni. Orbán ezek idején egy kis ellenzéki párt vezetője volt, és így semmi köze nem volt hozzájuk.

Első miniszterelnökségének idejére esett viszont az 1998–99-es koszovói háború és ennek részeként Jugoszlávia NATO-bombázása.

Georgiában-Grúziában egyetlen fegyveres konfliktus zajlott Orbán hivatali ideje alatt, a mindössze 8 napig tartó 1998-as abháziai gerillaháború, ami a grúz gerillák villámgyors vereségével végződött.

Ennyi.

Fügedi Ubul

P.s.: Háború! Háború! A harc folytatódik: Orbán Viktor edzeni és diétázni kezdett. És ebben a küzdelemben is önmagát menedzseli.