Miniszterelnökünk ünnepi beszédében elmondta, hogy minden magyarnak van egy küldetése, méghozzá az, hogy „ez a sziget, ez a nyelvi, kulturális nagyszerű sziget, Magyar- ország és a magyar kultúra ne tűnjön el a föld színéről.” Magyarra fordítva ez úgy hangzik, hogy zárkózzunk be, ápolgassuk saját kultúránkat (hogy ő mit tekint annak, abba most nem mennék bele) és álljunk ellen mindenféle idegen hatásnak, befolyásnak.

Amint ezt kiváló elemzők leírták, ezt leginkább új országalapításnak, Szent István totális megtagadásának tekinthetjük. Különös zamatot ad a koncepciónak, hogy azt pont Szent István ünnepére időzítette.

No de nem is ezzel akarok én foglalkozni, hanem a beszűküléssel. Első kormányzati ciklusának még azzal a nagyratörő elképzeléssel vágott neki, hogy ő lesz az EU (egyik) vezetője. Amint tudjuk, ez nagyon nem jött össze, ezért elkezdett a V4-ekre koncentrálni.

Mindössze két és fél éve, 2021 februárjában még arról beszélt, hogy Közép-Európának van történelmi küldetése. Az akkori küldetés (mit tesz isten) a „közép-európaiság”, azaz a régió nemzeteinek minél szorosabb együttműködése volt.

„Lengyelország, Magyarország és az akkori Csehszlovákia, a visegrádi szövetség megalakításával már 1991-ben felismerték, hogy Közép-Európa népei sorsközösséget alkotnak.

Harminc év után elmondhatjuk... hogy az Európai Unió és a NATO tagjaként, az öreg kontinens legdinamikusabban fejlődő térsége lett Közép-Európa, amelyet markáns gazdasági növekedés, alacsony munkanélküliség, gyors digitális átállás és hatalmas beruházások jellemeznek.”

Időközben Közép-Európa tényleg markánsan fejlődő országai simán kiutáltak maguk közül minket, de kiváltképp átfogó koncepciójú vezérünket. (A türköket még megfigyel- hetjük, de tagságot azért ők se kínáltak nekünk.) Ezért most bezárkózunk, és mi utasítjuk el őket is (a Néppártból se zárták ki a Fideszt; mi léptünk ki, pukkadjanak meg).

Attól tartok, hogy lehet ezt még folytatni.

Fügedi Ubul