Karácsony után, szilveszter előtt:
Monopolhelyzetű szolgáltatók 

Amikor ideköltöztünk Zuglóba, előbb-utóbb feltűnt, hogy némely számláinkat nem kapjuk meg. Leginkább abból tűnt fel, hogy rajtaütésszerűen lekapcsolták nálunk az áramot. Miután befejeztem a bankváltást (ami elég kalandos volt — például menet közben bezárták azt a fiókot, ahol az ügyeket intéztem) szakítottam időt a "csoportos beszedés" elintézésére. Onnantól számla helyett már csak tájékoztatót kaptunk havonta, azért meg nem volt kár, ha nem jött meg.

Megismerkedtünk a postással, és megtudtuk tőle, hogy azért maradnak el egyes küldemények, mert fél a kutyánktól — ha az kint van a kertben, nem meri megközelíteni a kerítést. Mindenféléket gondoltunk erről a meg(nem)közelítésről, de ezeket nem mondtuk el neki.

Teltek az évek, mentek a pénzek, amíg a nagyságos ELMŰ-ÉMÁSZ rajtaütésszerűen meg nem változtatta a számlaszámát. Természetesen nem irányított át semmit a régi számról; mindenki módosítsa a megbízást, ahogy tudja.

Én például nem tudtam. A bank ugyan felkínálta a "megbízás módosítása" menüt, de abban csak saját adataimat tudtam (volna) módosítani, az ELMŰ-ét nem. Újra elkezdtem egyenként utalgatni a pénzeket, és azon gondolkodtam, hogy ha bemennék a bankba, ők módosítanának-e nekem. Addig-addig gondolkodtam (merthogy lassú vagyok és körül- ményes), amíg fel nem találtam a spanyolviaszt: töröltem a régi megbízást, és írtam egy teljesen újat az új számlaszámra. A rendszer benyelte, mint kacsa a nokedlit, és én boldog voltam.

Másnap megállt a házunk előtt egy furgon, kiszállt belőle egy jóindulatú ember, hogy ő akkor most kikapcsolja az áramot. Nem, nem lehet nála fizetni. Nem, nem adhat haladékot akkor sem, ha itt és most berohanok az ELMŰ-höz fizetni. Ez kérem, ki lesz kapcsolva, de ha két óráig be tudom fizetni a (ki tudja, honnan keletkezett) hátralékot, még aznap visszakapcsolják.

Nem tudtam elintézni, mert a villanyóra Vera nevén van. Nem számít, hogy azonos a lakcímünk. Nem számít, hogy az én bankszámlámról megy a pénz. (Igen, rendszeresen kapják, de a szeptemberi valahogy kimaradt. Igen, ez volt az az időszak, amikor változ- tatták a számlaszámot. Mindenesetre ők kiküldték a csekket, én nem fizettem be. Nem ismételgetnek: kikapcsolnak.) Semmit se intézhetek, ha nem mutatok be nekik egy meghatalmazást két tanúval.

Mivel közben elmúlt két óra, fordultam egyet a taxival, és vittem a szabályos papírt (két tanúval) — a trópusi gyíkok csendben készülődtek a fagyhalálra.

Az ügyintéző örvendezve üdvözölt — és utasított, hogy húzzak új sorszámot, újra várakozzam végig a sort. Hiába lobogtatom a régi sorszámot; már nem érvényes.

Fügedi Ubul

Megj.: Azt hittem, ilyen csak velünk fordul elő, de nem. Bő egy hónapja hajszálra ugyanezt játszotta el nálunk az ELMÜ, azzal a kis különbséggel, hogy a postás megesküdött, nem volt értesítés a késedelemről és a kikapcsolásról (egy számla nálunk is elkeveredett, előtte-utána rendben fizettünk), ill. hogy az asszony ment be másnap kora reggel a nagys’ ELMÚ-höz a kártyámmal (mert készpénzzel nem, csak bankkártyával lehet fizetni, csekk, számla az én nevemen) kifizetni a kimaradt számlát és a visszakötés díját. Kiderült, az én kártyámmal — annak ellenére, hogy minden az én nevemen futott — ő nem fizethet, én is kellek. Asszony vissza, alig pár órai alvás után (épp hajnalig dolgoztam) közölte velem, hogy akkor most mi egy egzotikus utazásra megyünk a Haller utcába, kapjam össze magam, mert az ELMÜ-nek csak én fizethetek. Így is lett. Délelőtt aztán egy derék mesterember vissza is kötötte az áramot. Igazán nagyon örültünk neki. (a Szerk.)

Ennyit az idei év végre, boldog újévet mindenkinek. Aztán jövőre majd innen folytatjuk.