Ha már a hét végén megnéztük a Csányi utcát, tegyünk egy röpke látogatást az alig egy ugrásra levő – a manapság ismét emlegetett – Király utcában is, illetve annak a Gozsdu udvar és a Pekáry-ház közti szakaszán. És rögtön az elején szögezzük le: vasárnap dél körül meglepően tiszta és rendezett volt az utcának ez a szakasza. Turista, gyalogos ugyan volt bőven, de eldobált szemetet alig lehetett látni, a zöldek dézsái is nagyjából tiszták voltak, szóval ez azért meglepő volt. (Estefelé, éjjel és hajnalban egészen biztosan más a helyzet, de most épp nyugi volt…)

Visszatérve a sétához: az első, amit látunk, az a Király utca 11. sz. ház Neopaint festette tűzfala, rajta a "legpestibb utca” felírat. Innen, a Gozsdu elől indultunk el a Királyon, és mustráltuk (majdnem) végig az utcát. A hatudvaros Gozsdu nem is olyan rég központja Pestnek, a felújítása után, 2008-tól négy évig szinte érintetlenül állt, az udvarokat összekötő árkádok alá csak néhány üzlet merészkedett. Ez mára alaposan megváltozott, egymást érik az éttermek, kávézók, kocsmák és a hozzájuk tartózó – elsősorban külföldi – vendégek. De hogy a lovagi páncél mit keres Gozsdu Manó emléktáblája előtt, no, arról fogalmunk sincs.

Egy házzal odébb, felállványozva, romosan áll az Átlátszó bérlakás-bizniszes cikke nyomán mostanában megint elhíresült Király utca 15., aljában egyik oldalon egy friss kocsmával vendéglátóipari egységgel (csak megérhette valakinek az önkormányzat „nagylekűsége”, úgy értve, hogy üzlethelyiségileg). A másik oldalon baromi ronda, elhanyagolt kirakattal árválkodik az a rész, melyet a hírek szerint a szomszédos Király utca 17-ben a Noir et Loir-t is működtető Kft. akar éttermet nyitni. Csakhát idén április óta az üres Noir üveg- ablakain már felirat hirdette, hogy kiadó.

Sajtóhírek szerint különben a ház tíz egykori bérlakását a lakók egy magáncégnek passzol- ták tovább, a vevő meg az a Király MP Kft. volt, amelynek feljelentése nyomán 2006-ban elindult a Hunvald-ügyként elhíresült nyomozás. (Megj.: egy ingatlanszakértő szerint a kft. nagyon baráti áron jutott a volt önkormányzati bérlakásokhoz. Vagy csak csoda történt...) Megjegyzendő, hogy egykoron itt, a ház udvarán működött a Kék Macska, és hogy az 1870-es években sorra nyíltak az éjszakai mulatók az utcában. Közülük a leghírhedtebb volt a Blaue Katze: kocsma, kupleráj és zenés szórakozóhely keveréke.

No de menjünk tovább, a sarkon ott a fentebb is említett Noir et L’or, üresen. A ház szép. Az épület Holló utcai aljába először 1902-ben Werner Mór nyitott egy jólmenő vendéglőt, de valaha itt működött a Debreceni Kisvendéglő, majd hosszú időn át az  Al Amir nevű török bolt is. Aztán lett a Noir et L'or, ami most épp nincs. Mellette egy háromemeletes lakóház áll, aljában a csendes-óceáni szigetvilágot (?) idéző, újabb koktélozó egységgel.

Király utca 21. szám romos homlokzata előtt növényes dézsák, utcabútorok, jobb oldalán meg egy lakberendezéssel foglalkozó üzlet iker-kávézója, a Goamama. A Kazinczy-sarok túloldalán kis zöld játszótér, a házfalon meg újabb Neopaint megfestette tűzfal látható, csakhogy itt pereg, mállik a vakolat, és ezzel együtt a megfestett kép is.

Király utca 25. az egyik kedvencünk az utcába, az egyemeletes, koraklasszicista lakóház olyan 1810 körül épült, aljában szintén üzletek, de meg nem tudjuk mondani, hogy most épp mit árulnak. Régebben itt egy kávézó volt.

Innen a körút felé baktatva már kisebb a tömeg, valamiért az utca hatodik kerületi (azaz páros) oldalán többen sétálnak, mint az erzsébetvárosi oldalon. Állítólag ennek is lehet betudni a több üres, vagy gyorsan rotálódó üzletet az utca hetedik kerületi felén.

A következő kétemeletes ház aljában semmi különös, a mellette lévőben azonban már megint szembejön egy „cafe-bár” A Kisdiófa utca egyik sarkán a 35/37. szám alatt még küzd a Spar, de a másikon már az „Apropó” hívogatja a vendégeket.

És akkor most a Király utca 41. alatti háromemeletes bérházról ejtsünk pár szót: 1889/90-ben épült a német Schmahl Henrik tervei szerint (ő tervezte a mór stílusú Uránia mozit meg a Párizsi udvart is), gótizáló romantikus – mondják a leírások a házról. De igazán a földszintjén látható, különleges, Oetl Antal-féle öntöttvasból készült díszes üzletportál az érdekes. (Nem is olyan rég még itt egy bútor-, lakástextil bolt volt, most ugyanott az utca egyik üdvöskéje, a Csipesz várja az óvatlanul betévedő vendégeket.)

A Király utca 43/45. szám alatt újabb kocsma, bár ő bárnak hívja magát, majd a mai sétánk végállomása a Pekáry-ház következik a Csányi utca sarkán. Felüdülés, hogy a ház földszintjén egy gyógyszertár bújik meg szerényen…

Ezzel – a századfordulón Krúdy Gyula által is több évig lakott – igencsak díszesre sikeredett Pekáry-házzal zárjuk mai sétánkat. És bár így vasárnap dél körül viszonylag csendes(ebb) volt az utca, állandó lakosként azért itt lakni olyan nagyon jó nem lehet.

Jóval több képet, nagyobb méretben az fb-oldalunkra is feltettük, ott nézhetők.

Ennyit mára, ilyen most a Király utca. További szép estét, jó éjszakát mindenkinek!

***

A Király utca környékén élők sem támadtak rögtön, csak az egész éjszakára elnyúló nyitva tartás, az elképesztő szeméthalmok megjelenése és a normális életvitelhez szükséges bol- tok metamorfózisa után. A helybeliek egyszer csak arra ébredtek, hogy hangulatos negye- dük élhetetlen turistacélponttá változott, az átalakulásból pedig nekik csak a veszteség jutott – fest vázlatos képet az elmúlt évek folyamatairól Olt Gergely. – Az első reakció az ellenállás volt, a vágy arra, hogy visszakapják a régi életüket, a negyed megtartsa lakófunkció­ját. Ennek ­érdekében az itt élők politikusokat, kerületi, fővárosi és országos döntéshozókat kerestek fel, de többnyire lerázták őket. (Népszabadság: Már nem harcolnak, hanem pakolnak)