És akkor most addig is, amíg megtudjuk, hogy végül is eredeti jellegét többszörösen elvesztve mi a jó franc működik – és legfőképp, hogy miből és hogyan – a Kazinczy és a Dob utca sarkán*, nézzünk most valami mást, csak úgy, tágabb értelemben.

***

A francia elnökválasztás (május 7-én, illetve június 11-én lesz) sokáig formálisnak tűnt. Mindenki tudomásul vette, hogy a jobbközép Francois Fillon simán nyer: kérdés csak az volt, hogy kivel kerül össze a második fordulóban. Aztán váratlanul kiderült, hogy Fillon formálisan „parlamenti asszisztensként” alkalmazta feleségét (és gyermekeit). Esélyei azonmód szertefoszlottak; könnyen lehet, hogy a második fordulóba se kerül be. Stabil támogatói — emberek, szervezetek — egymás után fordulnak el tőle, hogy az eladdig esélytelen centrista Emmanuel Macron mögé álljanak. Franciaországban az ilyesmi hivatalból üldözendő bűncselekmény; az ügyészség már vizsgálódik.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (alternatív közgazda és korábbi pénzügy-miniszter) „nemzetközi szakmai titkárként” alkalmazta szeretőjét — a főosztályvezetők kétharmadánál több fizetésért. Mivel ez nyilvánvalóan nem ellentételezte kellőképpen a hölgy szolgáltatásait, a szakképzett jógaoktatót berakta az MNB egyik alapítványának kuratóriumába is. Mind a hat alapítvány szerződött azzal a céggel, ahol Vajda Zita édesany- ja dolgozik; három alapítvány 2014-es beszámolóját ő maga állította össze. Nincs a magyar államgépezetben olyan szervezet vagy felelős tisztségviselő, aki szerint ezzel bármi problé- ma lehetne; miniszterelnökünk továbbra is töretlenül bízik terveinek végrehajtójában. Nem vizsgálódik senki. Nem véletlenül…

Már Puskin megmondta, hogy „Minden az Anyegin Múlik”, és ezeket a sajátos alapítványo- kat a hírek szerint maga Orbán találta ki; Matolcsy csak a végrehajtó. Az eredeti koncepció szerint a működésüket teljesen titkosnak és átláthatatlannak szánta; arról adatot sem igényelhetett volna senki. Tavaly úgy módosították volna (lásd alant) a Magyar Nemzeti Bankról szóló, 2013. évi CXXXIX. törvényt, hogy „az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét” — azaz az egyévi magyar GDP 1 %-a magánvagyonná, az alapítványok kurátorainak vagyonává válik. Ha valaki nem tudná: a kuratóriumokban az MNB vezetői és közeli barátaik ülnek.

Alkotmányossági aggályok miatt ez a módosítás végül nem került be a 2016. évi XXXI. törvénybe, és a Kúria Pfv.IV.20.430/2016/4. sz. ítéletében tételesen ki is mondta, hogy az alapítványoknak átadott pénz nem veszítette el közpénz jellegét. Azóta hivatalos papírokból is tudhatjuk, hogy miniszterelnökünk szándéka szerint valóban jórészt ezek az alapítványok finanszírozzák a valamiért „civilnek” nevezett jobboldali szervezeteket és a „társutas” értelmiséget. Gyakorlatilag tehát mégiscsak elvesztette közpénz jellegét, és pártpénzzé lényegült át. A Kúria megállapította, hogy az alapítványok alapító okiratai megfelelnek az MNB törvényben rögzített céljainak, illetve feladatainak, konkrét eseteket pedig nem vizsgál. Minden rendben, a nemzet rendszeresen együttműködik Orbánnal.

Napjaink közbotránya a felsőoktatási törvény módosítása, aminek egyetlen számottevő célja a CEU/KEE, Magyarország legelismertebb egyetemének jogi ellehetetlenítése. Ez a módosítás annyira kártékony, hogy még ezen együttműködő rendszer haszonélvezői is egymás után határolják el magukat tőle. Hosszú ideje nem látott méretű tüntetések hömpölyögnek Budapest utcáin, és nem a megszokott elégedetlenkedő nyugdíjasok, hanem a fiatalok, az egykori FIDESZ hagyományos támogatói. Nem volt ehhez fogható nemzeti egység a Demokratikus Charta óta. Napokig zúgott a „Ne írd alá, János!”, tömegével emelkedtek magasba a „VETO” feliratú táblák. Áder János azonban határidőre aláírta ezt a gyalázatot, mivel „Megállapítottam, hogy a törvénymódosítás a tanulásnak és tanításnak az Alaptörvény X. cikkében rögzített szabadságát nem sérti. Hasonlóan nem sérül az Alaptörvény azon rendelkezése, amely önállóságot biztosít a felsőoktatási intézmények számára a kutatás és a tanítás tartalmát és módszereit illetően”.

Alkotmányunk 6. cikkének (5) bekezdése szerint „Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet… a törvényt az aláírás előtt észrevé- teleinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. A köztársasági elnök e jogával akkor is élhet, ha az Országgyűlés határozata alapján lefolytatott vizsgálat során az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet.”

Szóval, nemcsak az alkotmányellenesnek vélt törvényt lehet visszaküldeni, hanem bármit, amivel a közt. elnök „nem ért egyet” - ezzel tehát tételesen egyetért. Ugyanezen alkotmány szerint a közt. elnök fő funkciója, hogy „kifejezi a nemzet egységét” - a tüntetők pedig most már azt skandálják, hogy „elvesztette elnök jellegét”. El bizony.

Magyarország elvesztette köztársaság jellegét.

Fügedi Ubul

*Emlékeztető: a nem kevés uniós és önkormányzati pénzből felújított 127 négyzetméteres, alápincézett önkormányzati helyiségben előbb a Club 22 Bar and Restaurant esélyegyen- lőségi és öko-tudatos közösségi tér, majd Oktatási és Kulturális Központ vesztette el eredeti jellegét. De tessék megnyugodni (?), tartalmilag semmi nem változott, továbbra is fullba nyomják a  kretént kormánypropagandát. És persze történik mindez továbbra is a kerületi fidesz nagyasszonyának (és az önkormányzat?) legnagyobb örömére és megelégedésére – ha jól látom Rónaszékiné K. Monika szorgos megosztásait ennek a valaminek az oldalán.