Pontosabban: ünneprontó gondolatok a július 1-én most is megtartott Semmelweis nap alkalmából. Az első szó persze – mégha csak így pár nap késéssel is – a köszöneté. Köszönet az egészségügyben dolgozóknak, hogy mindent megtesznek a rájuk bízott emberek életének megmentéséért, a gyógyításunkért. A kórházakban, a szakrendelőkben, a háziorvosi rendelőkben és a gyógyszertárakban.

A Semmelweis napon ünnepelni kellett volna, de nagyon nincs mit. Fogynak az ünnepelendők is, ezrével mennek nyugodtabban működő és jobban fizető országokba. Azt tudjuk, hogy az egész egészségügyi rendszer nagy bajban van, hiszen ez régóta ismert tény. A kormány öt éve mesél, nyugtat és látszatintézkedéseket tesz. Most a jövő évi többletről beszélnek. Ami csak egy lufi, hiszen a „többlet” az kevesebb, mint a kórházak éves tartozása és sokkal kevesebb, mint ami béremelésre kellene.

A kormány álláspontja jól látszik a minapi olimpiai támogatási javaslat szövegében. Idézem: (az országgyűlés) „felkéri az olimpiai pályázat előkészítőit, illetve a Kormányt, hogy biztosítsák, hogy az olimpiai játékokból származó költségvetési többletbevételeket elsősorban és döntően az egészségügy fejlesztésére lehessen fordítani, és e bevételek nyilvántartására és felhasználására a Kormány tegyen önálló intézkedéséket é s azokról tájékoztassa az Országgyűlést.”

Mit jelentenek a leírtak? Az egészségügyre akkor lesz pénz, ha az olimpia nyereségét megszámoljuk. Arról 2017-ben dönt a NOB, hogy hol tartják a 2024-es nyári olimpiát. Tehát 2017-ig nem ad pénzt a kormány, mert majd „úgyis dől a lé”. Ha mi kapnánk a rendezés jogát, akkor onnantól hét évig minden pénz a rendezésre kell. Ha meg nem mi kapjuk a rendezést, akkor majd meglátják, mit lehet tenni.

A nagy kérdés: kibírja-e az egészségügy? Konkrétan: a lerohadó kórházak, az amortizálódó eszközök és a most hősiesen kitartó emberek? Arról megy vita, hogy hol épüljön egy új budapesti kórház. Azzal a kutya sem törődik, a meglévőkbe is kevés az ember, kevés a pénz. Azzal senki sem foglalkozik érdemben, hogy komplett végzős évfolyamok mennek külföldre, hogy a meglévő orvosok, nővérek és a rendszert működtető többi dolgozó egyre nagyobb része megy nyugdíjba. Ki lesz az egészségügyben kilenc év múlva?

Szokásos „érdemi” megjegyzés, hogy mit akar az ellenzék, ők sem csináltak semmit. Ezt a fideszesek uralkodásuk hatodik évében is nyugodtan belemondják a kamerába, mint érvet. Emlékezzünk vissza, hogy 2006-2008-ban az akkori kormány igyekezett változtatni a finanszírozáson a magántőke bevonásával. Akkor ez halálos ellenség volt, pedig elegendő állami pénz nem volt, most sincs és nem is lesz. Ma nagyobb az egészségügy magánrésze (ami fizetős), mint akkor volt. És 300 (azaz háromszáz) forintot kellett fizetnünk – éves felső határral – a vizitekért! Ma mennyi hálapénzt adunk? És hány hónap vagy év a várólista?

Akkor igyekeztek a szerkezeten is változtatni. A kórházak, szakrendelők munkáját, számát akarták racionalizálni. Élőkordonnal és minden egyéb módon akadályozták – sikerrel – a szakszervezetek, a dolgozók és betegek. Ma ki védi az intézményeket, amiket államosítottak, hogy úgy jobb lesz? Jelentkezzen, akinél jobb lett! Egyetlen „előny” van most: a kórházigazgatók jobban kézben tarthatók egy minisztérium alá rendelve, egy szót nem mernek szólni a tönkretételük ellen. Az akkori módosításokból egy maradt meg: a gyógyszerek árának kézbentartása, versennyel. Ebben vannak, amiket olcsóbban kapunk.

A „szociális népszavazás” véget vetett az egész változtatásnak, a kormánnyal együtt. Hogy jó lett volna? Nem tudjuk, mert megbuktatták. Itt volt egy komoly hiba: az érdekeltekkel való egyeztetést nem vették komolyan. A feltüzelt szakma és sok feltüzelt beteg tiltakozott, akadályozott minden változtatást. De ez volt az elmúlt évtizedek egyetlen kidolgozott és menet közben is korrigálható kísérlete.

És mi van ma?

Gergely József

***

Megint utcán az egészségügy - Idén felgyorsult a háziorvosi praxisok kiüresedése, januártól újabb ötven körzet maradt orvos nélkül - hangzott el egy szakmai konferencián. Segíthet a praxisközösségek létrehozása, de csak akkor, ha a béremelés mellé a fiatalok segítséget kapnak a működés jogának megvásárlásához is - ezt az államtitkár ígérte a parlamentben. Zombor Gábor eközben elismerte, nincs pénz a jövő évi költségvetésben az ágazati béremelésre. A többi között ezért is vonultak utcára az egészségügyi dolgozók. (Népszava)