Örvendetesen emlékeztem arra, hogy a Hermina úti szakrendelőben 7-kor nyit a labor, ezért mar háromnegyedre odamentem, hogy benne legyek az első százban. Ekkor kezdődtek a meglepetések.

Először is megtudtam, hogy a rendelő nyolckor nyit — de nem baj, addig leülhetek. (E pillanattól mindenki, mindenhol roppant készséges és segítőkész volt.) Másodszor megtudtam, hogy tök fölösleges lenne leülnöm, mert ott már csak fizetős labor van. Az SZTK-s beutaltak menjenek az Örs vezér terére; oda is értem fél nyolcra. Út közben legalább merenghettem azon, hogy főleg mi, nyugdíjasok fázunk rá arra, hogy a kor- mány kivonja a pénzt az egészségügyből (és másik célpontként az oktatásból), mert az élsportra akarja költeni — mégis mi, nyugdíjasok szavazunk a legnagyobb arányban erre a kormányra.

Az Örsön tényleg 7-kor kezdett a labor, tehát tolongott az előcsarnokban pár tucat ember — és kezdődtek a kihívások. Az érintőképernyős betegirányító mellett ugyanis három szakképzett nővér plusz egy kikiáltó fogadott minket. A nővérek megnézték a beutalón- kat, majd végigpötyögték mindazt, amit a rendszer megálmodói és a képernyők melletti részletes tájékoztató szerint nekünk kellett volna. A kikiáltó pedig időnként elharsogta, hogy a sürgősségi beutalóval érkezők a 3. sorba álljanak, az időre jöttek pedig az 1-2-be. Meg azt, hogy a gyerek vérvételre érkezőknek nem kell itt sorbaállniuk, mehetnek egyből a gyerekosztályra (a 3. soron túl, az üvegajtó mögött). És még azt is, hogy aki csak leletet akar leadni, az menjen a sor elejére.

Volt időm ezeket megtanulni, és egyéb érdekes dolgokat is:

• hogy a sor azért halad olyan lassan, mert negyedóránként négy embert engedhetnek föl az emeletre,
• hogy nem fogadják azt, aki nem sürgősséggel és nem időpontra jött. Az ilyen szerencsétlennek át kell fáradnia a betegirányítóba (ahol újabb nővérek ülnek), és ott majd kap időpontot, viszontlátásra.

Stb.

Az érintőképernyős-nővéres sorszámosztogatóval párhuzamosan működik ugyanis egy komplett, ablakos-nővéres betegirányító is. Nos, én a pécsi egyetemen a HRM-szakon meglehetősen sok munkaszervezést tanultam — nem úgy, mint akik ezt a "rendszert" megalkották. És ekkor még szót sem ejtettünk az úgynevezett józan észről, minden jól szervezett rendszer alapjáról. Ezzel a bizonyos józan ésszel például felfoghatatlan, hogy amikor a körzeti orvos beutalja a pácienst a laborba, akkor a rendszer miért nem generál neki automatikusan időpontot...

Amikor végre-valahára fölvergődtünk az emeletre, megtudtuk, mi célra kaptuk a föld- szinti sorszámokat. Hát azért, hogy itt sorbaállhassunk velük (továbbra is "időpontos" és "rendkívülis" csoportokra különítve) emeleti sorszámokért. Az emeleti sorszámok alapján aztán vettek tőlünk vért. Továbbra is mindenki nagyon kedves volt.

A "világszínvonalú magyar egészségügy", amely "Európa egyik legjobbja" jól láthatóan

• az állami vezetőknek,
• a nemzet színészeinek és
• (naná) a nemzet sportolóinak jár.

Fügedi Ubul