A rendkívüli aszályhelyzet és az energiaárak mezőgazdaságban okozott következményeinek kezelését szolgáló kormányzati intézkedések meghozatala érdekében aszály-veszélyhelyzeti operatív törzset alakít a kormány – jelentette be Nagy István agrárminiszter.

Ha tényleg operatívak akarnak lenni, hát összegyűjtik a sámánokat és esőtáncosokat. Az előbbi kategória hazánkban amúgyis túlreprezentált; most végre kiderülhetne, mit is érnek valójában.

Iskolai emlékeim alapján, tehát afféle amatőr szinten:

• Önmagukra valamit is adó országokban ehelyett persze az aszályra, a kis hazánkban leggyakoribb természeti katasztrófára is vannak elhárítási tervek. Ezek közgazdasági elemzéseken alapulnak és két fő csapásirányuk van, amiből a fontosabb az öntözés. (A másik a termékszerkezetváltás; azt most kihagyjuk).
• Az öntözéshez meg kell állapítani, hogy különböző változatokban (árvízből feltöltött nagy tározók, fokok, szivattyúk stb.) mennyibe kerül az öntözővíz (és persze az így kieső terület, ami viszont egyéb célokra hasznosítható, szóval bonyolult dolog ez, sokat kell hozzá számolni). Ügyelni kell arra, hogy a rendszer ne károsítsa (szikesítse el) a talajokat — ez már átvezet a termékszerkezet problémájához is.
• Másrészt meg kell állapítani, mennyit ér az öntözés hiányában kieső termés; abból mennyit fizet az állam, mennyit az EU, mennyit a biztosítók és mennyi a gazdák kára stb., szóval sokat kell ehhez számolni.
• Harmadrészt meg kell állapodni az EU-val és a biztosítókkal, hogy mennyivel hajlandóak a legjobbnak ítélt rendszer kiépítésének és üzemeltetéseinek költségeibe beszállni.
• Negyedszer ezek után konfliktusokat is felvállalva (nem locsolsz, nincs kárpótlás stb.) tárgyalni kell a gazdákkal a várható igényeket felmérendő...

Meg még egy csomó dolog, ami nem jut eszembe (a talajok mikrotápelem-háztartásához értek, de annak ehhez nem sok köze van).

Ehelyett van nekünk egy újabb, immár negyedik operatív törzsünk. Az, hogy ennek kik a tagjai, a minisztérium közlepényéből nem derült ki, mint ahogy az se, hogy mit fog csinálni — mármint azon felül, hogy

mindig a magyar gazdák mellett állunk, akik minden nehézség — világjárvány, munkaerőhiány, hosszantartó szárazság, aszály, rendkívül magas inputárak, energiaárak, valamint az orosz-ukrán háború következményei — ellenére munkájukkal biztosítják a folyamatos termelést és a minőségi élelmiszerellátást, melyért mindannyiunk elismerését megérdemlik.

Nem lehetne a mellettük állás helyett inkább leülni és számolgatni?