13 ezerért sem kellettek senkinek a külügy által
10 millióért vásárolt lélegeztetőgépek. (HVG) 

Anno gondosan a fejünkbe verték, hogy abban a fránya kapitalizmusban az árak a termékszolgáltatás stb. értéke körül ingadoznak, és ez az ún. piaci anarchia. Ezzel szemben nálunk a központi irányítás bölcsességének hála az árak stabilak, a gazdaság kiszámítható.

Mindez persze csak addig érvényes, amíg a cuccot nem próbáljuk meg tényleg eladni. Mert akkor könnyen járhatunk úgy, mint a darabonként több mint tíz és félmillióért vett lélegeztetőgépekkel, amelyek tizenháromezerért sem kellenek. Senkinek. mert senki sem akar (újabb) lélegeztetőgépeket használni, ergo ezek úgynevezett használati értéke 0 — pontosabban annyi, amennyit a MÉH-ben adnak értük.

Emlékeztetőül: kormányunk a maga fentebb utalt bölcsességében megbízott egy szakértőt annak felmérésével, a meglévőkön kívül hány ilyen gépre lehet szükségünk a járvány idején. A szakértő le is írta, hogy a lehető legrosszabb esetben, tehát ha semmit nem tesznek a koronavírus terjedésének fékezésére, akkor akár 2500 is kellhet. Magyar- basi ezt a számot minden indoklás nélkül felszorozta hárommal, majd külkereskedelmi üzletkötők helyett po(r)tyázókat és fürkészeket küldött ki, hogy vegyenek, amennyit csak bírnak. Vettek is a felszorzott számnál jóval többet az aktuális (a konjunktúra miatt az anarchia részeként emelt) piaci ár tízszeresénél is drágábban. A horvátok ennél jóval ol- csóbb vásárlások miatt börtönbe küldtek egy rakás embert — Magyarbasi megdícsérte*-megjutalmazta a mieinket.

Mindennek valóban semmi köze a piaci anarchiához — ez ugyanis látszólag a káosz, a gyakorlatban a haverok "feltőkésítése".

* — juszt is hosszú í

Fügedi Ubul