És most a Káry-villa szétbombázása után térjünk vissza a kerület másik szintén – csak másképp – szétbombázott felébe, a „bulinegyedbe”. És hogy ne csak mi – meg még pár százan, ezren –panaszkodjunk meg anyázzunk itt állandóan feltenném ide Gervai András írását, mely az Élet és Irodalom 2016. október 21-i számában jelent meg, és pár napja felkerült a facebook-ra is, Bulisták címmel.
***
Huszonöt éve lakom a Király utcában, két kerület határán, a bulinegyed szívében. Szerettem itt élni, az utóbbi években azonban – ahogy erről a múlt számban Low budget turizmus című helyzetjelentésében Darvas Béla is beszámolt – egyre elviselhetetlenebbé váltak a körülmények. Különösen az éjszakai csendet váratlanul felverők danolászását, ordibálását nehéz elviselni. A tetthelyen ilyenkor sohasem láttam közterületeseket vagy rendőröket. Egyáltalán, elmondható, hogy az illetékes hatóságok közönyösen, tétlenül, kezüket széttárva asszisztálnak a helyzet eszkalálódásához.
Először 2014 áprilisában írtam a VI. kerület polgármesterének. Nem is a vendéglátóhelyek bezárását, sóval való behintését kértem, hanem csak segítséget az éjszakai randalírozás megfékezéséhez. A Hassay Zsófia aláírta válasz szerint „egy világváros természetes velejárója, hogy a központi részek, a turisták által látogatott területek mindig zajosabbak”. Megtudhattam azt is, hogy mi számít csendháborításnak, kinél lehet birtokvédelmi eljárást kezdeményezni. Arról is értesülhettem, hogy a VI. kerület alkotta meg a főváros legszigorúbb „csendrendeletét”, és az elsők között vezette be az ún. romkocsma-adót. Újabb pozitív fejlemény, hogy „az Önkormányzat és a Rendőrség együttműködésének köszönhetően a rendőri jelenlét fokozottan érzékelhető Terézvárosban, mely visszatartó erővel bír a (...) jelzett éjszakai hangoskodások tekintetében”.
Eltelt 15 hónap, és az égvilágon semmi nem változott. 2015 júliusában ezért újabb levelet írtam, amelyben javasoltam több és aktívabb közterület-felügyelő jelenlétét és súlyos pénzbüntetések kiszabását. A Hassay Zsófia szignálta válaszból kiderül, hogy „a lakosok nyugalmát zavaró körülmények nem az egyes üzletek működése miatt, hanem azok elhelyezkedése okán – a belvárosi terület sajátosságai, a szórakozóhelyek vendégei beszélgetéseinek, valamint az azok közötti közlekedés zajának a szűk utcákon, a házak falairól történő felerősödése vagy a közel 100 éves lakóházak szigetelésének hiányosságai – realizálódnak”.
A levélíró felsorolja a kerület közbiztonsági eredményeit, majd leszögezi, hogy a jelenleg kiszabható maximum 50 ezer forintos bírságnak a tapasztalatok alapján „alacsony” a visszatartó ereje. Viszont a képviselő-testület kezdeményezi a közterület-felügyelet mellé kerületőrség felállítását. (Vajon ebből a tervből mi lett?) A levél konklúziója: „Meglátásunk szerint az itt élők teljes nyugalmának biztosítása egy hosszabb folyamat (...) a szórakozó közönség egy részének kulturáltsága valóban nem éri el a kívánatos szintet és az is tény, hogy erre az önkormányzatnak kevés ráhatása van.”
Dr. Oláh Lajos, Teréz- és Erzsébetváros országgyűlési képviselője a 2015/1-es Hírlevelében arról nyilatkozott, hogy a problémát több oldalról igyekszik megközelíteni, és keresi a megoldásokat. (Akkor talán ez ügyben érdemes lett volna a parlamentben interpellálnia. Bár úgy tűnik, ez nem az ő műfaja.) 2015 augusztusában e-mailben kérdeztem meg őt. Sajnálja, hogy a problémáról általa rendezett – szerinte nyomásgya- korlásra alkalmas – fórumokon nagyon kevés helyi lakos jelent meg. Hiányolja a civil önszerveződések nagyobb szerepvállalását is. (Ez miben állna?) Oláh kezdeményezésére egyébként a VII. kerületi önkormányzat speciális zajtérkép-környezeti hatásvizsgálatot végeztetett, és hasonló elkészítését javasolta a VI. kerület vezetésének. (Jobb későn, mint soha.) Se a VII. kerületi vizsgálat eredményéről nem lehetett olvasni, sem arról, hogy készült-e ilyen a VI. kerületben is. Persze mindegy is. Úgyis minden marad a régiben. Legfeljebb újabb lakókat „sikerül” elüldözni vagy őrületbe kergetni.
Vattamány is ígért fűt-fát. Voltunk lakossági fórumon, ahol rengetegen megjelentek a helyi lakosok közül, mégsem történt semmi érdemleges. Nem lehet tudni, hogy mennyi "romkocsmaadó" folyik be és mire költik. Alig van néhány nyilvános wc, reggelente kosz és szemét az utcákon, éjjel ordibáló turistahordák. Nem vagyunk fontosak. Nem mi vagyunk fontosak. Pedig jogunk van emberhez méltó környezetben élni és nevelni a gyerekeinket. És ehhez nem kellene vidékre költözni. (reakció az fb-poszt alatt)
Se a cikk, se a hozzá írt komment nem vidám, sőt. És mindezek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a kutyát sem érdekeli az, amit a „bulinegyed” lakóinak naponta ki kell állniuk, el kell viselniük. Lakónegyedük élhetetlen turistacélponttá és kocsmanegyeddé változott, és az átalakulásból nekik csak a veszteség jutott. Az egész éjszakára elnyúló nyitvatartás, a zaj, kosz és mocsok. És ha a fentebb (is) leírt problémák bármelyikével megkeresik az önkor- mányzat tök mindegy melyik vezetőjét, nincs válasz. Csak a mellébeszélés vagy a nagy kuss, a sunyítás van. Csak kérdem, immáron sokadszor: biztos, hogy rendben van ez így?
Devosa Gábor, önkormányzati képviselő
***
Tuttta? Körülbelül hat-hét éve kezdődött ez a móka, és nagyon úgy néz ki, hogy még nincs vége. Belső-Erzsébetváros olyan etető-, itató-, mulatónegyeddé vált, amilyenre senki nem számított, főleg nem az itt lakók. Legalább 250 vendéglátóhely zsúfolódott össze egy pici területen, lassanként majdnem minden szabad négyzetméteren nyílt egy kocsma, étterem vagy kávézó, ahol mindenki megtalálja a számítását. Kivéve az itt lakókat.
