Mélyentisztelt Nagyérdemű! Jeleznénk, hogy ha minden jól megy, ezentúl rendszeresen lesznek a blogon új írások, új szerzőtől (mármint nálunk új) mégpedig Fügedi Ubul jóvoltából. Ez itt most mindenképp a legelső, a második meg a következő lesz, a többit meg majd meglátjuk, ha megéljük. Most pedig csapjunk a lovak közé, hajrá!… (a Szerk.)

***

Budapest – két év késéssel átadott – forgalomirányító és tájékoztató rendszerét, a FUTÁR-t valamilyen nehezen érthető okból „Forgalomirányítási és UtasTÁjékoztatási” rendszernek nevezik. Rendszerről lévén szó, ez lényegesen több, mint egy rakás, ötlet- szerűen elhelyezett elektronikus tájékoztató tábla. Része a megállók újrakeresztelése, az útvonalak e szerinti újrabemondatása, részei a járműveken elhelyezett, elvileg a tájékoztatást szolgáló eszközök, illetve feliratok – meg még sok minden, de most ezeket mazsolázom ki belőle.

Kezdjük az előző bekezdésben kárhoztatott „ötletszerű elhelyezéssel”! Egyszerű mérnökemberként úgy gondolnám, hogy a járművek várható érkezéséről tájékoztató táblákat oda célszerű kihelyezni, ahol sok ember várakozik sokmindenre, azaz a forgalmas útkereszteződésekbe. El kell ismerjük, hogy van példa erre is – meg az ellenkezőjére is. Így például (és ez tényleg csak egy a sok hasonló közül) a Nagykörút és a Dohány u. sarkán, a 74-es troli megállójában egy efféle tábláról azt olvashatjuk le, hogy a következő jármű a 74-es troli lesz, és – teszem azt – 4 perc múlva érkezik. Ezt az a 74-es troli követi, ami 14 perc múlva ér oda, majd ismét egy 74-es jön, de arra már 24 percet kell várni. Mindezt a tábla oszlopán elhelyezett menetrendi tájékoztatóból is megtudhatjuk, de az nem ilyen decens. Ellenpéldaként a Baross téren a Thököly úton kifelé menő, csaknem tucatnyi járművet nem írják ki – és ez is csak egy a hasonló helyzetek közül.

Az, hogy a „tájékoztató” táblán mely járműveket tüntetik fel, ugyancsak durván ötletszerű. Egyik szélsőségként a földalatti Mexikói úti végállomásánál a buszmegállóban van a kijelző. Feltünteti a buszokat és villamosokat, a mintegy ötven méternyire, egy üzletsor takarásából induló 74A trolit, valamint a kétszáz méterre, az M3 lehajtó sávjában megálló 74-est –anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben utalna arra, honnan is mennek ezek. Másik szélsőségként a Bosnyák téren a 7-es buszcsalád megállójában a tábla nem jelzi a 124-es és a 125-ös buszt – ezek megállói folyamatosan, hézag nélkül következnek a 7-esé után.

Minek nevezzelek?

A megállónevek újrabemondatása ugyan aprópénz, de azért ez is jóleshet a haveroknak. Nem emlékszem a fővárosi közlöködés olyan irányítójára, aki ne ezzel kezdte volna hivatalát – mindenesetre a most menesztett garnitúráéhoz hasonló átnevező hullámot még nem éltem meg.

A megállók nevei valaha tényleg a tájékoztatást szolgálták; ennek megfelelően rövidek és informatívak voltak. Ha volt a közelben valamilyen jelentősebb középület, ahová a legtöbb utas gyaníthatóan igyekezett, ennek nevét kapta a megálló. Ilyesmi hiányában ha téren volt, akkor a térét, ha utcasarkon, a keresztutcáét. Ha a jármű éppen rákanyarodott egy új utcára, annak a nevét mondták be. Ezt a rendszert megszoktuk, ez működött. Az első repedések akkor jelentek meg rajta, amikor a BKV hozzájárult, hogy különböző vállalatok, illetve azok csoportjai fölvásárolják a megállók neveit. Jellemzően ilyen vállalat a MÁV, amely állami támogatásból él, tehát nyakra-főre költheti a pénzünket. Ezért aztán, amikor a Thököly úton a Hungária sarkán megáll a busz, nem azt halljuk, hogy „Hungária körút”, hanem azt, hogy „Zugló vasútállomás” – a vasúthoz menőxáma legfeljebb ezreléke lehet a körúton továbbutazókénak.

Most aztán vége ennek a rendnek: ledöntötték, sóval behintették, és valami iszonyatos katyvaszt kaptunk helyette. Egyes sarkoknál nemcsak a keresztutcát mondják be a megálló neveként, de azt is, amin a jármű halad. Ez önmagában nem baj, van tájékoztató funkciója. Lehet ezt rendesen csinálni, teszem azt, ha először azt az utcát mondják be, amelyiken a busz halad, aztán a keresztezőt – vagy akár fordítva. De nem. Így például a 75-ös trolin az „Egressy út / Stefánia út” megálló után a „Stefánia út / Thököly út” következik – mindeközben a troli rezzenéstelen arccal és nyílegyenesen halad a Stefánián.

Bármiféle informativitás tökéletes sárba tiprásaként egy-egy, önkényesen kijelölt körzetben az összes megálló azonos nevet kapott. Mármint általában, mert a Hungária és az Egressy sarkán például nem. Ennek aztán megdöbbentően abszurd következményei adódnak. A 7-es busz például befelé haladva az imént már fölhánytorgatott „Zugló vasútállomás” után „Zugló vasútállomáson” áll meg, teljesen lehetetlenné téve, hogy az utas a megálló neve alapján megállapíthassa, hol is van éppen. A rekorder alighanem a 20E busz, amely „Keleti pályaudvarról” átgurul „Keleti pályaudvarra”, majd harmadik megállója (na, ki gondolta volna?) „Keleti pályaudvar”. Talán a legdurvábban azonban az Erzsébet királyné útján közlekedni kívánókkal bántak el. A Nagy Lajos király útján ehhez a fontos főútvonalhoz érkezők ugyanis a „Nagy Lajos király útja / Czobor utca” megállóban szállhatnak le (már ha egyáltalán eszükbe jut, hogy vki mondhat ilyesmit a szép emlékű királynő helyett).

Az ellenkező irányból még cifrább: ott az Erzsébet királynén érkező villamosok (egyik oldalról a 3-as, a másikról a 62-es) ugyancsak „Nagy Lajos király útja / Czobor utcánál” állnak meg, majd bekanyarodnak a Nagy Lajosra, és a kanyar után újra megállnak az iménti – amint az elébb tisztáztuk – „Nagy Lajos király útja / Czobor utca” nevű megállóban. Azok kedvéért – és látatlanban mondom, hogy ez a nagy többség – akiknek fogalmuk sincs, hol is van ez a Czobor utca, elárulom, hogy a Nagy Lajostól kifelé halad. Az Erzsébet királyné útjával párhuzamosan, az attól számított 2. (második!), teljesen jelentéktelen keresztutca. Hogy miért kell róla elnevezni több, tőle vagy száz méterre levő megállót? Csak. Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.

Nyikhajok tombolása

Az új nevek egyetlen rendszeresnek tűnő és jól felismerhető eleme, hogy ha van a felszín alatti közlekedésnek valamilyen megállója mintegy fél kilométeren belül, akkor azt bekom- binálják a felszíni megállók neveibe – így például a Dohány utca és a Nagykörút sarkán az egyebek után azt mondják, hogy „Blaha Lujza tér, metróállomás”. Amikor pedig a befelé jövő 74-es megáll a Szőnyi úton a sporttelep előtt, akkor azt, hogy „Amerikai út. Mexikói út, metróállomás”. Természetesen se Amerikai út, se földalatti még a környéken sincs – azok az autópálya túloldalán vannak, jó messze. A lényeg a „metróállomás” – amit a BKK most éppen menesztett vezetése joggal tekinthet saját, mondhatni egyetlen szellemi ter- mékének. A Mexikói útnál ugyanis nem jár semmiféle metró: ott a földalatti végállomása van.

Élénken emléxem még, hogy amikor nagyon közeledett már a kettes vonal átadása, nyelvészek és más, ismert közemberek élénk vitákba bonyolódtak arról, minek is nevezzék az új közlekedési eszközt. Végül széles konszenzussal az az álláspont alakult ki, hogy az új, modern változat az metró, a millenniumi kéregvasutat viszont továbbra is földalattinak hívjuk. Ezek után egyszerre csak feltűnik a semmiből egy-két nyikhaj, és anélkül, hogy bárkit megkérdezne, átnevez. Mert megteheti. Általánosan elmondható, hogy minél kevésbé ért valaki bármi olyasmihez, ami a dolga lenne, annál több dolgot nevez át.

Nyikhajok hosszú sora kellett például ahhoz, hogy az Arénából „Papp László Budapest Sportaréna” legyen – van-e bárki, aki ezt az eszetlen baromságot röhögés nélkül képes végigmondani?

Alapjában ízlésfüggő, hogy a tömérdek átnevezés közül ki melyiket tekinti a legkártékonyabbnak. Nálam holtverseny van az első két helyen: egyszer az egyik bosszant jobban, másszor a másik:

A HÉV-ek neveit számokra cserélték, ez közel száz százalékos információvesztés. Amíg azt olvashattam a táblán, hogy „Szentendrei HÉV”, addig tudtam, hogy ez az a hév, ami Szentendrére megy. Most olyanokat látok, hogy 7-es HÉV, meg 3-as HÉV – és fogalmam sincs, hogy melyik hová.

A Nagykörúton a Wesselényi (74-es troli) és a Király utcánál (70-es, 78-as troli) a 4-es-6-os villamos megállójának nevét nem duplázták be: az egyiket simán Wesselényi, a másikat simán Király utcának hagyták meg. Viszont a keresztutakon közlekedő járművek megállóit is erre egységesítették. Tehát a trolival érkező, aki már jó ideje a Wesselényi (Király) utcában halad, egyszerre csak azt hallja a hanxóróból, hogy megérkezett a Wesselényi (Király) utcához. Azt, hogy ez itt a Nagykörút, ahová az utasok bő harmada meg kívánt érkezni, tökéletesen elhallgatják – de legalább a nevek egységesek.

Számtalan

Az igazán kínos pillanatok persze nem a járművön vagy a megállóban várakozva lepnek meg, hanem akkor, amikor a jármű a megállóba befut, és mi fölszállnánk – ha éppen tudnánk, hogy az jött, ami nekünk kell. A legtöbb trolin és buszon ez csaxemből, a vezető feje fölötti, többnyire totálisan elkoszolódott számból állapítható meg, tehát nagyon kell figyelni. Ha netán olvasgatunk vagy kulturált társalgásba merülünk, könnyen elgurulhat mellettünk jármű, és akkor aztán baj van. Ugyanis nem csak oldalról nem látszik, hanyas is a járat, de belül se. Az utasokat „tájékoztató” rendszer ugyanis a megállóban kizárólag annak nevét hajlandó kiírni – a rendszerben tárolt információk közül ez az egyetlen olyan, amit a felszálló egészen biztosan maga is tud. Bármi egyebet csak indulás után hajlandó közölni, amikor már nem gondolhatjuk meg magunkat.

Sasadról anno egészen Budaörsig elvitt egy-egy busz, amit összetévesztettem az 53-assal – márpedig én továbbra is olvasgatni fogok a megállóban, tehát továbbra is össze fogom téveszteni a buszokat.

Valaha, a Kádár-rendszerben minden jármű mindkét oldalán volt legalább egy-egy széles U alakú alumínium sín. Ebbe csúsztatták bele az alapvető információkat (a járat száma, útvonala, megállói) tartalmazó, farostlemezből készült táblát. A rendszerváltás után ezeket leszerelték, és a tető alatt elhelyezett, „sárga pöttyös” kijelzőkből már csak a következő megálló nevét tudhattuk meg – amit bemondtak amúgy is. Épp így van ez a „sárga pöttyösök” helyébe lépő elektronikusakkal is – ezért aztán ezek mellett ismét U alakú tartókat helyeznek el a járművek oldalain, és rissz-rossz, hőre lágyuló műanyag táblácskákon közlik velünk mindazokat, amik a nagy ívben kihajított farostlemezeken voltak. Három nagy beruházás kellett ahhoz, hogy visszakapjuk az eredeti információkat, csak éppen az egykorinál szignifikánsan rosszabb minőségben. Rengeteg pénzünket vették el, és sokat rontottak vele helyzetünkön.

Ezzel az elektronikának nevezett izével egyébként is csak a baj van. Eklatáns példái ennek azok a járatok, amelyeken a belső tájékoztatásra szabályos képernyőket szereltek fel. Ezekre aztán fér információ dögivel – úgyhogy róluk nem csak egy, hanem három következő megálló nevét tudhatjuk meg egyszerre. Azt hiszem, egy információközlésre kitalált szerkezet ilyen gyenge kihasználása akár világrekord is lehet – kár, hogy a Guiness ezt nem tartja nyilván.

De nehogy azt higgye bárki is, hogy az elektronikát csak a járatokon nem tudják kihasználni! E szösszenet írásához két dolgot – az 1-es és a 75-ös megállóit – a BKK honlapján kellett megnéznem. Kettőből két hiba:

Az 1-es villamos megállói Közvágóhíd H-tól Puskás Ferenc Stadion M-ig szerepelnek. Tovább egy darab se – alighanem elfogyott az invenció. A 75-ös trolit ismeretlen okból 75-ös busznak írják – ebben legalább konzekvensek; busznak hívják a többi trolit is.

Ha valaki ezek után azt hinné, ez az írás arról szól, hogy Budapest közlekedési tájékoztató rendszere ötletszerű és esetleges, alapjában téved. Ez az írás arról szól, hogy ilyen rendszer nincs: lazán kapcsolódó, pillanat szülte ötletek vannak.

Fügedi Ubul