Szalay-Bobrovniczky Kristóf: A két világháborúban küzdő magyar katonák
esküjükhöz híven a végsőkig helytálltak. (444.hu) 

"Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell a harcban életüket áldozókra, mert az ő helytállásuk az, ami példaként és útmutatóként kell, hogy szolgáljon a mai, szilárd értékrend nélküli világunkban." Ezt mondta a honvédelmi miniszter ma, amikor 102 katonát, a II. világháború 102 halottját temették újra.

Fiatalon meghalt embereket, akiket kényszerrel hajtottak, hogy a nácik oldalán harcoljanak. Géppuskák elé terelték őket aljas, gátlástalan bűnözők.

Nem tudom, mennyire értékrend nélküli a mai világ az akkorihoz képest, mindenesetre én azt szeretném, ha nem a vágóhídra hajtott nyomorultakat tekintenénk példának és útmutatónak, hanem azokat, akik képesek voltak ellenállni az őrületnek.

Ők hősök voltak; a többiek egy tragédia áldozatai.

Azt a berendezkedést pedig, ahol "az általuk megtestesített ideák gyakorlása, vagyis a hierarchia elfogadása, a parancs és az engedelmesség rendje" a társadalom működési elve, úgy hívják, hogy diktatúra.

Borsi Vera