Orbán: Nem elég jól védekezni a halálozások számának tekintetében,
közben a gazdaságnak is működnie kell. (444.hu) 

Az ún. bikkfanyelvet a császárkorban fejlesztették ki a római hivatalnokok. Fő célja a felelősség elhárítása volt, eszköze pedig a semmitmondás. Úgy kell beszélni, hogy ne csak az ne derüljön ki, hogy mit is akarunk (csinálni), de a fejlettebb változatokban még az se, hogy miről beszélünk voltaképpen. Ez a sajátos nyelvi förmedvény kis hazánkban második otthonára talált, amikor hivatalos nyelvünkké a latint tettük. Így is maradt még akkor is, amikor már sehol senki se beszélte.

Nagy kedvvel műveli a nyelvnek ezt a rétegét miniszterelnökünk (aki a közös képen legendás nadrágjáról ismerhető fel). Miután több hétig tökéletesen elsunnyogta, hogy bármit is nyilatkozzon nagy barátja, Lukasenko totális választási csalásáról és utána a nyílt diktatúra bevezetéséről, végtére kibökte, hogy Magyarország (amely minden más ügyben büszke és önálló) "támogatja a lengyel erőfeszítéseket". Annyira megörült ennek a látszólagos álláspontnak, hogy azóta is ezt ismétli. Hogy mi is ez az álláspont, arról azt mondja, hogy [a lengyel kormány] "Fehéroroszország irányába egy stratégiai együttműkö- dés gazdasági pillérére tesz javaslatot".

Ebből ("Fehéroroszország irányába") ugyebár egyrészt az nem derül ki, hogy kinek javasolnak valamit, Lukasenkónak vagy a választást megnyerő Cihanouszkajának-e — márpedig ez itt a lényeg. Másrészt az nem derül ki, hogy mit javasolnak annak, akinek — mert ha van a világon definiálatlan jelentésű szószerkezet, hát a "stratégiai együttműködés gazdasági pillére" mindenképpen az.

Még csak nem is utal arra, hogy az élesen szembenálló felek konfliktusában kinek ajánlunk és mit.

"Ügyes".

Fügedi Ubul