Az állami kórházellátó feleannyiért vett közel 2500 lélegeztetőgépet,
mint a külügy (g7.hu)

Különféle nevekre keresztelt válságstábokat olyankor szokás összehívni, amikor válság van. A válság olyan rendkívüli helyzet, amelynek kezelésére az államapparátust nem készítették fel — tehát nem világos, hogy melyik szervnek mit kellene csinálnia. Ez fordítva is igaz: az sem világos, hogy mely tennivalók melyik szerv hatáskörébe esnek — szélsőséges esetben már az sem, hogy egyáltalán mik a tennivalók.

Ilyen esetekben a "normál ügymenetre" optimalizált államgépezet egyes dolgokat nem végez el (pl. járvány esetén felderíti, hogy a fertőzött személyek kikkel kerültek kapcsolat- ba a lappangási idő alatt, de ezeket az embereket nem zárja karanténba és nem vizsgálja meg — még ha könyörögnek se). Más tennivalókra több, önmagát illetékesnek végző szerv is rámozdul (pl. többen is elkezdenek lélegeztető gépeket vásárolni "hátha szükség lesz rá valamikor" alapon).

Az ilyen káosz elkerülésére szolgálnak az operatív törzsek stb. Ezekben összegyűjtik az adott vészhelyzet (pl. járvány) kezeléséhez hasznos kapacitásokért felelős szervek kép- viselőit és az adott típusú helyzeteket leginkább ismerő (gyakran független) szakértőket. Ez a stáb lesz azután, amely meghatározza a tennivalókat, pl. hogy ki miből és hány darabot szerezzen be, azokat hol helyezzék el, kik üzemeltessék és kik gondoskodjanak az egész alkalmi szerveződés ellátásáról — az operatív törzs ebédjétől a szállítógépeken át a betegek elosztásáig.

Nálunk mindebből egy dolgot csináltak meg: a Gundel szállította az ebédet az operatív törzsnek, amelybe zömmel rendőröket és katonákat hívtak be. (Ezeket a kajaszámlákat is szívesen megnézném.) Ők aztán katonai parancsnokokat és hozzájuk rendelt stábokat neveztek ki mindenféle intézmény élére, ahogy eszükbe jutott (nem meglepő; ők ehhez az egyhez értenek). Nem kell itt részletezni, milyen következményekkel jár egy ilyen tömeges kinevezés — akit érdekel, olvassa el az ún. munkásigazgatók történetét. De azt azért talán az operatívak sem gondolták, hogy a katonák majd jobban értenek pl. a kór- házak működtetéséhez, mint az azokat hosszabb ideje igazgató szakemberek. Így hát a hivatalos indoklás(!!!) szerint azért kellettek, hogy "ellenőrizzék az adatok megfelelőségét".

Kiürítették a kórházi ágyak abszolút többségét — hazazsuppolták a kórházi ellátásra jogosult, súlyos betegeket, akiket ezután a családjuk próbált meg lehetőségeihez képest életben tartani. Erre a gonosz, embertelen akcióra nincs semmi magyarázat.

Létrehoztak továbbá 11, majd még egy ún. akciócsoportot. Ezek az akciócsoportok együttesen 0 (nulla) akciót hajtottak végre.

Egyet sem.

Fügedi Ubul

***

Érdemes azonban ennek kapcsán felidézni, hogy Szlovéniában kormányválság lett abból, hogy 36 ezer eurós darabáron vettek 220 lélegeztetőgépet, így a darabonként átlagosan 55,6 ezer eurós KKM-es (Külgazdasági és Külügyminisztérium) beszerzés még nemzet- közi összehasonlításban is kifejezetten drágának tűnik. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK)  beszerzései pedig önmagukban is bizonyítják, hogy a járvány közepette is lehetett a korábbihoz hasonló áron megvásárolni neves gyártók lélegeztetőgépeit, a hasonló beszerzésekben járatlan külügynek ez azonban nem sikerült. (g7.hu)