Kásler: Soha nem hangzott el olyan utasítás,
hogy ágyakat kell kiüríteni. (Index)

Azt mondja Kásler, "soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ágyakat ki kell üríteni a kórházakban". Duplán is igaz. Először is, mert az ilyesmi nem hangzik el: azt leírják, ahogy ő is. Másodszor is mert ő ugyan le nem írna olyasmit, hogy "ki kell üríteni" — az rosszul hangzik. Épp ellenkezőleg: fel kell szabadítani: annak jó a kicsengése.

Amikor a második (harmadik, negyedik) ukrán front átdübörgött a Kárpát-medencén, a hivatalos szóhasználat szerint Magyarországot "elfoglalták". Miután a maradék Magyarország csatlakozott a szovjet blokkhoz, ebből a műveletből nagyon gyorsan "felszabadítás" lett. Látjuk, hová járt Kásler iskolába, és azt is látjuk, hogy jó tanuló volt. 

"Az, hogy kit küld haza az orvos és kit nem, kizárólag a saját szakmai és emberi felelőssége, akár van járvány, akár nincs" — milyen igaz! Szinte úgy, mint a frontsebészes viccben. Ők csak előírják, hogy hány embert kell hazaküldeni, aztán áttolják a felelősséget az orvosokra. Elvégre a felelős mindig az, akiről ezt megállapítják, és Kásler jogosult megállapítani, hogy ki a felelős. Hát az orvos, ugye. Magától értetődik, hogy ő maga semmiért sem lehet felelős. Definíciószerűen. Ő teljesen felelőtlen.

Egy kicsit azért megbicsaklik abban a mondatban, hogy "nem a tárca döntött a betegek kezeléséről, hanem a szakmai kollégium, ezek dolgoztak ki ajánlásokat". Amint ez elég egyértelmű, a javaslat nem döntés: az a döntés előkészítése. Döntenie a minisztériumnak kellett, konkrétan neki. De amint az előző pontban már tisztáztuk, ő semmiképpen sem lehet felelős — tehát akkor mégis az orvosok voltak, minden rendben.

Azzal is van némi probléma, hogy "megfelelő időben, ideális ritmusban fontos és korai in- tézkedések történtek" — elvégre valakik vagy a megfelelő időben (idejekorán) intézkednek, vagy túl korán, mint nálunk. (Mert hát az intézkedés sosem "történik", mint a jégeső — bizony, mindig van valaki, aki intézkedik.) Emiatt aztán az is igaz, hogy "egymillió lakosra vetítve jól áll az ország a halottak számát tekintve" — méghozzá azért, mert az egyetemek reprezentatív felmérése szerint (a túl korán elrendelt korlátozások miatt) arra a bizonyos egymillió lakosra vetítve Magyarországon kiugróan alacsony az eddig megfertőzöttek száma. A magyar járvány még előttünk van.

Viszont a fertőzöttek számára vetítve elképesztően, Európában szinte hihetetlenül sok halottunk van: durván tíz százalék (alapvetően a tesztelés nyílt megtagadása és emiatt a fertőzések kései kimutatása miatt). Én ezzel inkább nem büszkélkednék. Ha hozzávesz- szük Káslernek azt a saját kezű körlevelét, amelyben utasítja az orvosokat, hogy minden olyan halált, amelynél ez egyáltalán lehetséges, könyveljenek át más betegségekre, pláne nem. (És ez persze megint az érintett orvosok kizárólag szakmai döntése, amihez neki semmi köze.)

Végezetül: "Meggyőződése, hogy a magyar emberek döntő többsége elégedett a kormány, azon belül az egészségügy járványügyi intézkedéseivel". Nos, ez is maradéktalanul igaz, de ennek két oka is van. Az egyik, hogy a kormány lenyúlta, megszállta a közszolgálati médiát — remélem, hogy akik ezt így alakították, hosszú éveket töltenek majd viszonylag kényelmetlen börtönökben. A másik, hogy az önmagukat "ellenzékieknek" beállító politikai erők simán lemondtak a sajtóban megvolt befolyásukról. Egyetlen példa: a Népszabadság valaha az MSZP-é volt, csak hát eladták. Kellett a pénz a haverok által offszetnyomott plakátokra, arculattervekre (csak én magam hármat láttam; roppant színvonalas munkák voltak) meg effélékre. Huss!

Fügedi Ubul

*

Emlékeztetőül a sebészes vicc, ha netán valakinek nem jutna eszébe:

Az esedékes mészárlás után tömegesen érkeznek az ilyen-olyan sebesültek a frontkórházba, és az orvosnak már jártányi ereje sincs. Csak ül a széken, és mondja a szanitécnek, hogy kinek mijét amputálja, az meg jár körbe a baltával.
— Szerjozsa bal lába...
Daaang!
— Iván jobb karja...
Daaang!
— Szása jobb lába...
Daaang!
— Mondom, a jobb!
Daaang!
— Mondom, a lába...
Daaang!
— Mondom, a Szásáé!