Bő egy év után fedezte fel az önkormányzat – kis civil segítséggel – hogy jogtalanul és a Holokauszt áldozatainak emlékét sértő módon működik a történelemhamisító Shoah Cellar álmúzeum* a Wesselényi utcában, a Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában. És most bezáratta azt. (Az álmúzeum létezése eddig nem különösebb zavarta hatóságokat.)

Mint megírtuk, több mint egyévnyi zavartalan működés után csütörtök este érdekes fordulatot vett a Wesselényi utcai Shoah Cellar álmúzeum története, amikor a hely ellen fellépő civil aktivisták egyikét megtámadta a hely vezetője. A rendőri intézkedés során kiderült, hogy az azt üzemeltető izraeli férfinak még tartózkodási engedélye sem volt. Avner Friedmant a hatóság idegenrendészeti eljárás alá vonta, és gyorsított eljárásban kiutasította az országból.

Péntek dél körül mindezek után a VII. kerületi önkormányzat emberei kivonultak a Shoah Cellar működésének körülményeit megvizsgálni, majd visszavették Erzsébet- város saját tulajdonú bérleményét, visszavonták a bérleti jogot, pecsétet és lakatot tettek a helyiségre, és egy feliratot helyeztek el rajta, miszerint a pince „jogtalan fel- nyitása hatósági eljárást von maga után”. (via Magyar Narancs)

Részletesebben minderről még itt, szintén a Narancson.

Ezzel remélhetőleg véget is ért a turistacsalogató álmúzeum története. Épp ideje volt.

Payns

*Az álmúzeumról, és az abban található történelemhamisításról először a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója, Toronyi Zsuzsanna írt cikket, később tiltakozó nyilat- kozatot adott ki a MAZSIHISZ is.

***

Több mint egy éve, 2017. május 14-én nyitott meg a Wesselényi utca 9. szám alatt a Shoah Cellar, azaz a Soá Pince. A felújított szenespincét (amely még így is dohos volt, penészes és mállott a vakolata) náci bunkerként adta el a holokauszt-álmúzeumot üzemeltető Avner Friedman izraeli ügyvéd. A helyiséget a zsidó történelem ikonikus alakjaival, a holokauszt borzalmaival illusztrálta. A szenzációnak titulált, de kiállításnak aligha nevezhető turista- csalogató egységben a tényekkel köszönő viszonyban sem volt egyetlen állítás sem, viszont volt minden: gyerekágy, meggyilkolt zsidó sportolók, Szenes Hannáról szóló faliújság, kínzókamra, aminek nyilván köze sem volt egy egykori kínzókamrához, de még Eichmann „dolgozószobája” is fellelhető volt.