A New York Biztosító-társaság Dohány utca (Dohány u. 51/53.) sarkán álló négyemeletes, 1891-1894 között felépült pesti székházát Hauszmann Alajos – Korb Flóris és Giergl Kálmán közreműködésével – tervezte meg, a kivitelező Pucher József volt. A monumen- tális kései eklektikus palotát és a földszinti kávéházat 1894 októberében nyitották meg. 

A külső szobrok és szobordíszek, a kávéházi portált koronázó tizennégy faunalak Senyey Károly műve. A kávéház mennyezetének díszeit Lotz Károly, Magyar-Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc festette. Az épületbelsőhöz a legnemesebb anyagokat használták fel, márványt, bronzot, velencei csiszolt üveget építettek a kávéház falaiba.

A palota a második világháborúban súlyosan megsérült, az épület tornya is megsemmisült. 1945-től 1953-ig a helyiségekben sportszerraktár volt, majd az hatvanas években sikerült a műemléket restaurálni, és ismét megnyitott a kávéház – immár Hungária étterem és kávé- ház néven. Az épület a nyolcvanas évek végéig újságok szerkesztőségének is otthont adott, a rendszerváltást megelőzően hosszú ideig a Pallas Lap- és Könyvkiadó központja volt.

Az 1990-es rendszerváltást követően egy évtizeden keresztül nem tudta értékesíteni az állam, végül 2001 februárjában az olasz Boscolo csoport vette meg, amely az épület teljes felújítása után, 2006. május 5-én nyitotta meg 107 szobás luxusszállodáját, és az egykori pompát idéző New York kávéházat.

***

A földszinti traktust elfoglaló kávéház első bérlője Steuer Sándor, aki más pesti kávéhá- zakban is érdekelt kávés família tagja volt. A megnyitó ünnepséget 1894. október 23-án tartották. A korabeli párizsi kávéházak mintájára belső terét igen díszesre készítették. A terek és szintek tagolását a jellegzetes, csavart oszlopok rendkívül dekoratívan oldják meg. Újszerű volt az erkély-megoldás, és rendkívül hatásos a karzatlépcső bronzszobrokkal díszített feljárata, valamint a szökőkút és a velencei csillárok szikrázó fénye. A berendezés, amely közel negyedmillió forintba került, tökéletes összhangban volt a belső terekkel, így a kávéház „nem csupán szórakoztató helyiségül szolgál, hanem előmozdítja a művészi ízlés fejlődését is” – amint ezt megírták róla a kortársak.

A kávéház vezetését 1900-tól a Harsányi-fivérek vették át, ezt követően a New York valódi irodalmi kávéházzá, a pesti kávéházak legjelentősebbikévé, a fővárosi szellemi élet egyik központjává vált. Visszaemlékezések és szépirodalmi művek egész sora „mesél" a kávéházi életről. Itt volt a Pesti Napló szerkesztősége, itt gyűltek össze a Nyugat munkatársai, törzsasztala volt a kritikusoknak és itt szerveződött meg a magyar film- és mozisszakma is. Színházi bemutatók után itt találkoztak a szakma hírességei. Jelentős asztaltársaságainak sora szinte fel sem sorolható.

A New York kávéház 1913-ban gazdát cserélt, az asztaltársaságok azonban a háború végéig megmaradtak, mint ahogy a kávéház irodalmi jellegét sem veszítette el. 1920-tól Tarján Vilmos vette át a kávéház vezetését. A kávéházat többször átalakította és divatos szórakozóhellyé tette. Külföldi zenészek és szólisták léptek fel, divatos zenéket játszottak. A képzőművészek nagy része megmaradt a New York vendégének, az írók azonban a Centrál és Japán kávéházban ütötték fel tanyájukat.