A kerületi lap novemberi számában többször, több helyen nyilatkozik Vattamány Zsolt, a kerület polgármestere. Aki nem mellékesen a 7. számú választókerület képviselője is. Többek közt beszélt arról, hogy „szép utakkal, utcákkal, terekkel kényelmesebb az élet a kerületben, így még inkább otthonuknak érezhetik az itt élők ezt a pezsgő városrészt.” A lapban szóba került az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából október 21-én a Rózsák terén, a Szent Erzsébet plébániatemplom kertjében tartott ünnepi megemlékezés is. Ahol a résztvevők gyertyagyújtással tisztelegtek a hősök emléke előtt.

Én azt hiszem, hogy az emlékezésnek nem csak egy-egy napra, egy-egy gyertya erejéig kell szólnia. Miért mondom ezt? Mert az ünnepség helyszíne mostanra, december elejére már igencsak elkeserítően néz ki. A tér Péterfy Sándor utca felőli része elhanyagolt, mint egy ritkán és kevesek által látogatott, eldugott erdei tanösvény. Mindenfelé rengeteg szemét és falevél, olyan az egész, mintha csak ünnepségek idején lenne gazdája a tér ezen részének. Tudomásom szerint az ERVA-hoz tartozó valamelyik Kft-nek lenne a feladata – meg tán illendő is lenne, legalább a szobor és az emléktábla körül – a rendszeres takarítás.

A Szent Erzsébet templom kertje, a szentély mögött lévő urnatemető lejárata mellett látható a 2007-ben felavatott Térdeplő angyal című szobor, amely R. Törley Mária szobrász és Végh Aladár építész alkotása. Egy lyukas zászlón térdeplő angyal, melyen a zászlóba vésve olvasható Márai Sándor '56 karácsonyára írt versének sorai: "Angyal vidd meg a hírt az égből Mindig új élet lesz a vérből”.

És ha már az elején szóba került, hogy a szép utcákkal, terekkel – gondolom ehhez hozzá- tartoznak a házak is – kényelmesebb az élet. Hát, bizonyára így van, csak erről épp a Szövetség utca 21. szám alatti társasház még meglévő lakói nem értesültek. A ház állapota egyre rosszabb, vannak lakók, akiket már ki is költöztettek, mert lakhatatlanná vált a lakásuk. A hátsó lépcsőház évek óta aládúcolva, a megmaradt lakók így használják

A kétemeletes lakóház 1897/98-ban Schuller Miksáné megrendelésére épült. Földszintjén üzlethelységek, és valaha szebb napokat látott faragott, kétszárnyú fakapu látható. Felette faunfej – már ami megmaradt belőle.

Megjegyzem, az önkormányzatnak is vannak még lakásai a házban, mégsem változik semmi. Az itt élők nap mint nap szembesülnek a polgármester úr által beharangozott „kényelmesebb az élet” cáfolatával, és valahogy nem igazán akarják „otthonuknak érezni az itt élők ezt a pezsgő városrészt.” (Megj.: a társasházat az ERVA kezeli.)​

Mindez nem a lerobbant külvárosban, vagy Józsefváros egyik elhanyagolt részén, hanem itt, az állítólag épülő-szépülő Erzsébetvárosban van – a Dohány utca közelében...

Talán, esetleg, netántán a bajok egy részén segítene, ha a 7. sz. választókerület képviselője – a jelenlegi polgármester – ezzel a „szűkebb” területtel és az itteni nem csekély problé- mákkal is foglalkozna. Csak úgy, néha-néha. Ha már ő lett a megválasztott képviselő.

Szilágyi Attila