Vidor Emil tervei alapján 1907-ben épült létemeletes szecessziós/premodern villa, a Wodianer-ház. A ház építtetője és tulajdonosa a Lampel és Wodianer Könyvkereskedő és  Kiadó Vállalatot vezető Wodianer Hugó volt. Vidor Emil itt a klasszicizáló szecesszió irányát választotta, a villa minden részletében és összhatásában is fegyelmezett, elegáns. Meglepő a főhomlokzatot uraló, keskeny ablakokkal tagolt íves zárterkély toronyszerűsége és a hozzá kapcsolódó nagyméretű ablakokkal megnyitott homlokzati sáv. 

A berendezést a legigényesebb kovácsoltvas és asztalosmunka mellett a szecesszióban szokatlan, palotákat idéző, romantikus jeleneteket ábrázoló kerámiaképek díszítik. Jelenleg a Katolikus Hivatásgondozó Intézet működik az épületben, de itt található az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ is.

A villa építtetője Wodianer Hugó (1868-1920) volt, a magyar tankönyvkiadás megújítója. Apja, Wodianer Fülöp (1820–1899) könyv- és lapkiadó, könyvkereskedő és nyomda- tulajdonos egyike volt az Osztrák–Magyar Monarchia nagy sajtóvállalkozóinak, fiatalon alapítója volt az első magyar nyomdászegyletnek. A szabadságharcban Kossuth főnyom- dászaként nyomtatta Debrecenben a kormány lapját, kiáltványait, sőt a Kossuth bankókat is. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett, majd 1874-ben – az emigrációból visszatérve – üzletfele és barátja a Lampel könyvkereskedő cég megvételével megalapította a Lampel és Wodianer Könyvkereskedő és Kiadó Vállalatot. A nyomdaipari és könyvkiadás terén szerzett érdemeiért 1897-ben fiaival együtt nemességet kapott. Halála után két fia Hugó és Artúr vezették tovább a vállalatot. 1934-ben felszámolták a céget, de a Wodianer könyvüzlet egészen 1944-ig működött. 

Vidor Emil (1867-1952) magyar szecessziós műépítész, a nagypolgári villaépítészet legnevesebb mestere. Pesten számos bérpalota, úrilak, polgári villa és gyárépület jegyzi munkásságát. E városban született 1867-ben. Építészeti tanulmányait szülővárosában, majd a müncheni és a charlottenburgi műegyetemeken végezte. Hazai önálló munkásságát 1894-ben kezdte meg. Az ő nevéhez köthető négy fasori villa. A Városligeti fasor 23-as szám alatti Schwartz-villa (1903), a 24-es számú Egger-villa (1902), a 45. szám alatti Wodianer-ház (1907) és a 33-as számú Vidor-ház.

***

Az eredetileg a Három dob utcáig húzódó telekre (mai cím: Városligeti fasor 45, Damja- nich utca 52.) előbb Petko Béla, a Lloyd Hírlap kiadója 1861-ben Hild Károllyal építtetett egy földszintes házat a telek Három dob utcai (Damjanich utcai) határára, majd 1869-1872 között Madarász Viktor festőművész építtetett egy műtermes villát az akkor már megosz- tott telek fasor felőli oldalára. A Halácsy-térkép szerint Madarász villája elöl, hátul középrizalitos, csaknem négyzet alapú épület volt. A rizalit diadalívszerű megformálása némileg emlékeztet a Várbazár nagy pavilonjaira, illetve a Wechselmann villára is. Gyanús, hogy ezt már nem Hild Károly, hanem valaki jobb, tanultabb építész tervezhette.