Az akkoriban még a fasorig húzódó telekre először 1853-ban Mitterdorfer János építtetett egy földszintes lakóházat Zofahl Lőrinc építőmesterrel, ezt a házat Mitterdorfer Jánosné 1868-ban Limburszky József tervei szerint az udvar felé kibővíttette. 1900-ban Klösz György a nyomdája melletti telken álló ingatlant megvásárolta, majd annak lebontása után 1901-ben felépíttette a ma is itt álló háromemeletes eklektikus bérházát.

Ennek eredeti terveit nem őrzi a Fővárosi Levéltár, így nem tudni ki tervezte/építette, de az udvari oszlopok feletti koszorúban M.K. monogram látható. Hogy kié, mié, nem tudni.

A homlokzat, a címerdíszes, faragot kapu, a kapualj, a tágas, lodzsás udvar és annak szobor- és angyalfej-díszítése, az öntöttvas korláttal kísért lépcsőház mind-mind kivételessé teszi a házat. A kapujától balra pedig – egykori lakhelyén – Bartha Alfonz Liszt Ferenc-díjas operaénekes 2013-ban felavatott emléktáblája látható

De az 1901-es lakásjegyzék szerint itt lakott a híres vasbútorgyáros, Buchwald Sándor fia, Gyula is. Buchwald Sándor (1836-1919) vasbútorgyáros amikor fiatalon Erdélyből Pestre került, cigánykovácsokkal megalapított egy műhelyt, amelyből aztán a monarchia legnagyobb vasbútorgyára lett. De másről is híres, 1890-ben nagy leleménnyel jogot szerzett arra, hogy a fővárosban vas karosszékeket helyezzen el a kiemelt zöld területeken, így a Duna-parton és a Stefánia úton, és pénzt kérhessen használatukért. A jegyeket ú.n. „Buchwald-nénik” árulták kis válltáskából, előbb 5 majd 3 krajcárért. Buchwald nagyon szigorúan ellenőrizte a nénik munkáját, nehogy előfordulhasson, hogy az ő székeinek egyikébe valaki csak úgy ingyen beleüljön. A Buchwald-nénik foglalkozása az 1890-es évektől 1919-ig terjedt, akkor ugyanis a főváros vezetősége elutasította Buchwald Sándor vasszékek utáni díjbeszedési jogát, így a nénik munkája is feleslegessé vált.