Olimpia, mi?! Aha, már csak az hiányzik, tényleg.

Pár napja valami még számomra is érthetetlen okból közelebbről is benéztem az Erzsébet körút legelején lévő egyik „földalatti” nyilvános WC lejárójába. Tudtam, hogy régóta zárva van, de azért a korláton át belestem, hátha… Nos, nem kellet volna. Az egy dolog, hogy zárva, nem működik, de miért van ennyi szeméttel teledobálva, miért mocskos – és miért nem zavar ez senkit, már időtlen idők óta?

Aztán a koszon túl, de a bezáráson innen: szerintetek hány működő közbudi van a Körút – ez ugye Budapest egyik legforgalmasabb útja – Blaha és Király utca közti szakaszán? Úgy van, egy sincs. Bezárt több is van, de nyitott klo, na az egy sincs. (Csak halkan jegyezném meg: Belső-Erzsébetvárosban – de az egész kerületben is – alig találni nyilvános WC-t.)

Esetleg, netántán érdemes lenne elgondolkodni Belső-Erzsébetváros közvécé-kínálatán, meg azon, hogy a „beb@szni jöttem, nem temetni” típusú turistaforgalom és az ezzel járó szabad, bárhova vizelés mit is okoz a „bulinegyed” lakóinak. (Persze, persze, tudom, hogy nekik ezzel az egésszel kapcsolatban nem ez a legnagyobb problémájuk, de akkor is...)

A város (és a kerület) vezetői meg átgondolhatnák ezt a kérdést, ezzel már majdnem olyan jó vezetők lehetnének, mint a legtöbb világváros mai vezetői, vagy akár félig olyanok, mint amilyenek minden kulturált európai nagyváros régmúltbéli vezetői voltak. Nem?

(A képeket, és még egy párat nagyobb méretben feltettük az fb-oldalunkra is...)

Payns

***

A Fővárosi Közgyűlés 2009 májusában döntött úgy, hogy a Fővárosi Csatornázási Művekre bízza a budapesti nyilvános illemhelyek üzemeltetését. Míg 1996-ban még 112 működő és nyitva tartó illemhely volt, 2009-ben 74 nagyon rossz állapotú maradt csupán. Ebből 38 illemhely teljesen használhatatlan, romos állapotban került vissza a Csatornázási Művek- hez és csak 36 egység volt üzemképes.

Két ház romja a Síp utcában, egymás mellett, szemérmesen, hálók mögött. Ebből a házból – ha egyáltalán lehet ilyet mondani – még kevesebb maradt, mint szomszédjából, a Síp utca 8-ból. A ház 2005-ben műemlék lett, de a KÖH mégis engedélyezte teljes átalakítását, a telkeken álló épületeket egy 2006-ban kiadott bontási engedély alapján lebontották.

A meghagyott utcafronti homlokzatok mögött eredetileg hét és nyolcemeletes lakóházakat terveztek építeni, de a vállalkozás csődbement. Ma a pusztuló, omló homlokzatok mögötti üres telket fizetős parkolóként használják.

Röviden az egykor volt házról: a telekre Kassowitz Hirsch Jakab bornagykereskedő 1866-ban építtette fel kétemeletes, klasszicista lakóházát Wechselmann (Izsák) Ignáccal, aki a pesti építő cég akkor egyetlen zsidó tagja és Feszl Frigyes munkatársa volt a Dohány utcai zsinagóga befejező munkálataiban. Ekkor épült meg a ház rövidebb U-alakban: utcai szárnya és két oldalszárnyának első két tengelyig terjedő szakasza. 1875-ben ugyanez a tulajdonos H-alakban toldott hozzá a már fennálló épülethez, ennek terveit Rill Imre és Schomann Ferenc építészek készítették.

A ház kapuja és homlokzatának egy részlete, 2005-ből...

Az épület eredetileg átjáróház volt a Dohány utca 10. szám alatti (jelenleg szintén nem túl jó állapotban lévő) házzal együtt, átjáróház jellege feltehetően 1850 és 1870 között alakult ki, és teremtett kapcsolatot a két utca között. Az átjárás 1944 során szűnt meg, mivel ez a ház a gettó területéhez tartozott, a Dohány utcai ház meg nem. (A két világháború között mindkét épület Tolnai Simoné, a Dohány utca 12-14. szám alatti Tolnai Nyomda tulaj- donosáé volt. Tolnai Simont 1944 őszén családjával együtt Mauthausenbe deportálták, ahonnan csak egyik fia tért vissza.)

BBP

(Nagyobb méretben az fb-oldalunkra feltettük a Síp utca 8. és 10. sz. alatti házakról mostanában készült képeket.)

És akkor most megint romházak. Illetve, előbb csak egy romház, a Dohány utcai zsinagóga szomszédságában álló Síp utca 8. szám alatti – melyből mára gyakorlatilag semmi nem maradt. Az eredetileg itt álló – akkor már nagyon rossz állapotú – házat 2005-ben ugyan műemlékké nyilvánították, ám – csakúgy, mint a korábban tárgyalt Klauzál utcai házaknál – a homlokzati fal mögül belső szárnyait a KÖH engedélyével 2006-ban lebontották.

A megmaradt utcai homlokzatra három emeletet, a lebontott kétemeletes szárnyak helyére a homlokzat mögött hétemeleteseket terveztek építeni, de a vállalkozás csődbement. A „fejlesztés” kiterjedt a szomszédos Síp utca 10.-re is. Mára az omlásveszélyes homlokzatok mögötti üres telket felverte a gaz, ház – már ami megmaradt belőle – manapság így néz ki.

A ház homlokzata 2006 körül

Röviden – a most már csak – egykori házról: a kétemeletes, neoreneszánsz/eklektikus bérházat Kőrös János megbízásából Krainczer (Kreuczer?) Károly tervezte 1890/91-ben. Az ingatlant 1927-ben Sonnenfeld Aranka (1934-től Hertskó Jenőné) vásárolta meg 136.000 pengőért. A tulajdonos 1934-ben – a komfortosítást célzó – belső átalakításokat végeztetett az épületen. A fennmaradt terveket Román Miklós műépítész jegyezte.

BBP

(Nagyobb méretben az fb-oldalunkra feltettük a Síp utca 8. és 10. sz. alatti házakról mostanában készült képeket.)

Azt írja az újság, hogy Erzsébetváros ott van a világ legmenőbb helyei között. A mérce az volt, hogy milyen ütemben nő a turisták érdeklődése (szállásfoglalás) az adott környék iránt. Ez a VII. kerületben 148 százalék volt tavaly, amivel Erzsébetváros az egész világon a tizenharmadik legmenőbb hely lett. A világon 13.-nak lenni tényleg klassz dolog, kérdés, hogy miben, és hogy ez kinek és mibe kerül, mik a következmények.

Az államnak, a fővárosnak bizonyára nagyon jó dolog a bevallott (!) és befizetett adók növekedése. Erzsébetváros Önkormányzatának a turizmusból közvetlenül az itt eltöltött vendégéjszakánként bevallott (!) és befizetett adó folyik be, aztán slussz. Úgy tűnik, hogy a fővárosban és a parlamentben mostanság senkit nem érdekel az, hogy ez a kerület lakóinak és az önkormányzatnak mibe kerül anyagilag (takarítás, károk helyrehozatala, közbiztonság, stb.), zajszennyezés, bűnözés, környezetszennyezés, stb.

Miért van az, hogy más városokban a világon valahogy ez – ha nem is problémamentesen – de sokkal konszolidáltabb módon zajlik? Ma különben ismét vasárnap volt. Ennek örömére ismét szökjön könny a szemünkbe, és emlékezzünk meg a KDNP-ről és Semjén Zsoltról. (Ha Ön rosszul viseli a csúnya beszédet itt van a finomított, extra verzió.)

Kispál Tibor, önkormányzati képviselő

Csak éppen nem festve (fenyőfáknak megállni tilos vagy valami ilyesmi), hanem kitűzve rá. De hogy az elején kezdjem: még kedden, a Klauzál térről visszafelé jőve (ahol valóban megújultak a padok, asztalok) a Wesselényi utcában különös látvány fogadott: két közúti jelzőtábla tetején is fenyőfa virított.

Az egyik a Wesselény utca 40. szám előtt, a másik meg a Kertész-Wesselényi sarkán. (Szemközt, a másik sarkon nem fenyő áll, az egy „hivatalos” virágállvány…)

Több mint egy hónap eltelt karácsony óta, de úgy tűnik, ez mit sem számít. Ezek a fenyők – táblán vagy másképp kidobva – még így február elején is ránk köszönnek az utcán. Vagy esetleg, netántán egy új (örök)zöldesítési-program indult a kerületben?

Devosa Gábor

(Több képet, nagyobb méretben feltettük az fb-oldalunkra is.)