Szép, napfényes októberi délután, sétára csábító. A jól szituált idős úr – ez én vagyok – egy pult mögött az utcán két csinoska kis fruskát pillant meg, felettük a címbeli felhívás: "Védjük meg Magyarországot!". Nem állja meg, hogy oda ne menjen:
- Jó napot kívánok! Tessék mondani, kitől kell megvédenünk Magyarországot?

A butuskán néző barna ijedten pillant a talpraesettebb társára, aki tudja a választ.
- A Sorostól! A barna buzgón bólogat, így hát hozzá fordulok:
- És ki az a Soros?
Zavart tekintet, de a párja rögtön válaszol:
- Soros György!
- Na jó, jó! De ki az a Soros György, akitől meg kell védenünk Magyarországot?
Erre már az okos szőke sem tud válaszolni. Zavart csend után:
- ...azt nem tudjuk.
- Kaptok ezért a munkáért valamennyi pénzt?
Kétségbe esett barna tekintet, hirtelen, elhadart szőke válasz: nem, ezt ingyen vállaltuk.
- Meggyőződésből?
- Igen.
Hm – gondolom magamban, mintegy összegezve – tehát meggyőződésből védik Magyarországot attól a Sorostól, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda. Úgy döntöttem, hogy nem kínozom őket tovább. Lehet, hogy már így is szégyenkezni fognak, ha felnőtté válnak.
- További szép napot kívánok – köszönök el. Nem kértem szórólapot.

Demeter Tamás