1887/88-ban Paulheim József tervezte és építette bérház, az építtető Ohmüller Károly vendéglős volt. Hogy eredeti formájában milyen lehetett nem tudni, ugyanis 1925-ben az épület teljes homlokzat-átalakításon esett át. (A ház 1887 őszén kapott építési engedélyt, a következő évben lett kész, akkor egyemeletes toldalékot is kapott. Néhány tulajdonos- váltás után 1902 áprilisában szállt "a fővárosi sütők, cukrászok és mézeskalácsosok egye- sületére" 48 000 koronáért, majd júniusban "azok ipartestületére" – írják a kor lapjai.)

1910 körül az épület már a Budapesti fő- és székvárosi sütők, cukrászok és mézeskalácsosok ipartestületének tulajdonában volt, valószínűleg az ő megrendelésükre történt a külső és belső átalakítás. A cukrászokkal való 1910-es szakítás után a Budapesti Sütőiparosok Köre (a következő négy évtized sajtótermékeiben: Sütők Ipartestülete, Sütőkaszinó, Sütőmunkaadók Szövetsége, Budapesti Sütőipartestület, Budapest Székesfővárosi Sütők Ipartestülete, Budapesti Sütőiparosok Köre, Sütőipari Sport Club) vette át a helyüket, és maradtak is a Rákosi-kori államosításig.

A szocializmusban az Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) és az ÉM Építésügyi Dokumentációs Iroda (ÉDOK) költözött a falak közé, előbbi intézmény pedig ma is itt, a rendszerváltás után irodaházzá vált épületben működik, a számukra felesleges tereket azonban kiadják.

(A pontosításért és a kiegészítésekért köszönet Vincze Miklósnak.)