1873/74-ben Mendl István megrendelésére Hauszmann Alajos tervei alapján épült két- emeletes eklektikus lakóház, melyet 1878-ban Preisz és Kirschenbaum tervei szerint istállóval és kocsiszínnel bővítették ki. Gazdagon, mégis harmonikusan díszített hom- lokzat, oldaltengelyben nyíló, oszlop- és vakolatdíszes kapubejáró, kétszárnyú, faragott fakapu. A tagozatok Marhenke Vilmostól valók. Ugyanő készítette például az 1899-ben átadott kőbányai Szent László római katolikus plébánia-templom teljes berendezését, de épületdíszítő kerámia elemeket is gyártott.

Ejtsünk azért pár szót a ház építtetőjéről, Mendl István (1834-1906) bádogosmesterről is. Mendl régi pesti polgárcsaládból származott: bádogosműhelye, mely a fővárosban elsők között járt a vízvezeték és gázszerelésben, az 1870-es évek nagy építkezés konjunktúrájá- ban különösen fellendült: új típusú petróleumlámpákat hozott forgalomba és például a Sugár út kialakításakor az itt épült új házakba ő vezette be az első vízvezetéki csöveket. Az üzemét 1873 után Zellerin Mátyás vette át tőle, de Mendl számára az üzem átadása nem hanyatlást jelentett: tőkéjéből részvényeket vásárolt, és nem is kis tételekben.

Elnöke lett az akkor alakuló Részvényserfőzdének, és tagja lett a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, az Első Magyar Iparbank és a Schlick Rt. igazgatóságának is: láthatóan mindazon vállalatoknak, melyek a kispolgár részvényjegyzésére vagy legalábbis támogatására számítottak üzletükben. Emellett tevékeny volt a városi – szűkebben kerületi – közéletben is: egyik alapítója a VI. kerületi kaszinónak és számos jótékony intézménynek vezetőségi tagja. Öregebb napjaira mindez megszerzi neki a Vaskorona Rend keresztjét – a Rózsák terén felépített Erzsébetvárosi plébániatemplom körüli buzgólkodása pedig a pápai Nagy Szent Gergely Rend jelvényét bújtatta gomblyukába.