Tudom, hogy mindenki unja. Én is, de nem lehet szó nélkül hagyni. Igen, már megint a Dob utcáról lesz szó. Az ember lassanként már régi ismerősként üdvözli a megszokott kátyúkat, és – ha nem is kitörő örömmel – üdvözli az újakat. A térkő, helyesebben a térkőmaradványok újra meg újra kapnak egy kis aszfaltot, oszt ennyi. Merthogy garanciális… (Érti ezt valaki: ha garanciális, akkor lehet így tákolgatni?!)

Nem ragozom túl, a képek magukért beszélnek.

Nagyon úgy néz ki, hogy nem kéne ezt így tovább erőltetni. Fel kell szedni a térkövet és leaszfaltozni az egészet. Bár ha jól meggondolom, előbb utóbb ezzel a toldozós-foltozós módszerrel is el lehet jutni odáig…

Azt ugyan nem tudom, hogy a terület már nem is annyira új önkormányzati képviselője még mindig szorgalmasan küldözgeti e levélkéit a polgármesternek, de az biztos, hogy a levélkéktől nem javult meg az utca. Sőt. Talán ki kéne találni valami mást…

Payns

Gergely József majd egy éve, még tavaly júliusi posztjában (meg máskor is) feltett egy-két kérdést. Például, hogy ennyi idő alatt hogyan lett megint ilyen töredezett a burkolat? Erről is a nagy forgalom tehet? Ha igen, miért ugyanúgy csinálták meg az utat, mint elsőre (másodikra, sokadikra)? És mindezt még hányszor fogják megismételni? Most tényleg: hányszor még?!