A sokáig üresen álló foghíjtelket 1967-ben kapta meg az államtól a Budapesti Elektromos Művek, hogy Lestyán Ernő tervei szerint egy magasba törő ipari épületet építhessenek fel rá. Az 1969-ben felavatott tömör téglafalnak ható transzformátorépület, bár megjelenésé- vel egy történelmi negyedben idegen jelenség, építészeti szempontból az adott korszak értékes építészeti alkotása. Pengefal igényes téglaburkolattal és copilith-üvegsávval, fekete márványlapokkal burkolt kerítés. Az ipari műemléknek is beillő épület Dob utcai oldalán 1991-ben avatták fel a Carl Lutz (1895-1975) egykori svájci alkonzul emlékművét.

A korábban itt állt az a Birly Ede megrendelésére 1870-ben Wechselmann Ignác tervezte és építette hatalmas méretű, kétemeletes, eklektikus stílusú bérház, melyet leginkább kétkezi munkások laktak. Az összes lakó közül a leghíresebb ember Csermanek János (1912-1989) irodagépműszerész-segéd volt, aki a munkásmozgalomban a Kádár János nevet kapta, amelyet 1945-ben hivatalosan is felvett. A házat1958 nyarán bontották le.